A modern társadalmakban a közgazdászok a gazdasági rendszerek 3 alaptípusát különböztetik meg: a tiszta piacgazdaságot, a központosított tervgazdaságot és a vegyes gazdaságot. Ezek alapvetően abban térnek el egymástól, hogy milyen szerepet kap bennük a bürokratikus és a piaci koordináció.

A termelési tényezők magántulajdonban vannak, a termelők és a fogyasztók szabadon döntenek a rendelkezésükre álló javak és erőforrások felhasználásáról, a termelők (vállalatok) és a fogyasztók (háztartások) a piacon kerülnek kapcsolatba egymással, a termelést tehát a piac hozza összhangba a szükségletekkel.

A termelési eszközök döntő többsége egy központi szervezet, rendszerint az állam tulajdonában van. Ez a központi szervezet hozza meg a legfontosabb gazdálkodási döntéseket és kötelező utasításokkal irányítja a végrehajtó gazdasági egységeket. Így a maga szempontjai szerint hangolja össze a termelést a szükségletekkel, és igyekszik háttérbe szorítani a más elven működő integrációs formákat.

Olyan piacgazdaság, amelyben az állam aktív szereplőként jelenik meg és befolyásolja a gazdaság működését. Azonban ebben a gazdasági rendszerben is a piac a domináns integrációs forma, a gazdaság alapkérdéseit elsősorban a piaci logika szerint válaszolják meg.