A bérgazdálkodás ellenőrzése

A vállalkozás bérgazdálkodásának ellenőrzése és értékelése azt a célt szolgálja, hogy információkat szolgáltasson a bérpolitika kialakításához, segítse a különböző jövedelmi tényezőkkel való hatékony gazdálkodást és biztosítsa a bérgazdálkodási előírások betartását, a bérügyvitel szabályszerűségét.

A bérgazdálkodás ellenőrzésének feladata annak a vizsgálata, hogy a bérezési ösztönzési rendszer alkalmas-e arra, hogy

  • a személyes képességek minél teljesebb kifejtésével növelje az egyéni teljesítményeket, javítsa a munka hatékonyságát,
  • olyan jövedelmezési rendet alakítson ki, amely összhangban van a végzett munka mennyiségével, minőségével, szakképzettségi igényével és a munkakörülményekkel,
  • biztosítsa az összhangot az elért eredmény és annak megteremtésében résztvevők személyi jövedelme között.

Fontos feladat annak megállapítása, hogy megfelelő-e a bérpolitika, az ösztönzési rendszer, a belső bérszabályozás és a kapcsolatos döntési mechanizmus.

A bérgazdálkodás átfogó ellenőrzését a kifizetett bértömeg vizsgálatával célszerű kezdeni.

Ehhez különválasztjuk az állományba tartozók, ill. a nem tartozók részére folyósított bér-, és jövedelem elemeket. Az állományba tartozók esetében is eltérő szempontokat érvényesítünk egyrészt a fizikaiak és a szellemiek, másrészt a bérezési és jövedelmi formák szerint.

A bérrendszer megismeréséhez először az átlagkeresetek alakulását és belső arányait célszerű megvizsgálni. Végezhetjük üzemenként, műhelyenként és állománycsoportonként.

Az átlagkeresetek állománycsoportonkénti alakulása vizsgálható:

  • főbb munkaköri csoportonként
  • vezetők, műszakiak, igazgatási és ügyviteli dolgozók szerinti felosztásban
  • iskolai végzettség alapján
  • időbéresek és teljesítménybéresek, férfiak és nők, régi és új belépők bontásában.

A kifizetett bérek és az átlagkeresetek alakulására ható tényezők vizsgálatát azután elemenként célszerű elvégezni. Pl: alapbér vagy besorolási bér, kifizetett jutalmak stb.

Az ellenőrzést a besorolási feltételek és a tényleges besorolások egybevételével és vizsgálatával indokolt folytatni. A besorolási rendszer alapján ellenőrizhető, hogy a tényleges besorolások során a munkások szakképzettségét, az általuk végzett munkát és annak körülményeit, feltételeit, az alkalmazott iskolai végzettséget és szakképzettségét, gyakorlati idejét, nyelvtudását stb. helyesen állapították-e meg.

Ellenőrizni kell, hogy a fizikai dolgozóknál a besorolások kielégítően biztosítják-e:

  • a szakmai képzettség, a gyakorlati idő, a fizikai megterhelés
  • a végzett munka színvonala, minősége szerinti differenciálást.

Próbaszerűen ellenőrizni kell egyrészt az alapórabér-emelések megalapozottságát, a teljesítményt és az új felvételű dolgozók alapbérének nagyságát, a régebbi dolgozókéval való összehasonlítását is.

A szellemi dolgozók alapbére ugyancsak a besorolások ellenőrzésével vizsgálható. Értékelhető ez alapján a munkakör jellege, a kreativitás, a felelősség, a munkakörülmények, szakmai végzettség, nyelvtudás stb. alapján.

Vizsgáljuk és értékeljük, hogy:

  • a munkakörök betöltése megfelelő képzettségű dolgozókkal történt-e
  • a megállapított bérek arányban állnak-e az iskolai végzettséggel, a szakképzettséggel és a gyakorlattal
  • valamint megfelelnek-e a kialakított bérfeltételnek.

A prémiumrendszer értékelése során elsősorban a rendszer hatékonyságát kell vizsgálni.

A bérelszámolás ellenőrzése

Az ellenőrzést indokolt a kialakított bérszámfejtési rendszer vizsgálatával kezdeni, hogy az megfelel-e az előírásoknak.

A vizsgálat során először arról kell meggyőződni, hogy a bérelszámolás alapbizonylatainak rendje teljes körűen szabályozott-e. Ezt követően vizsgálandó, hogy teljes körűen rendelkezésre állnak-e az alkalmazási okmányok, az iskolai, szakmai végzettséget igazoló dokumentumok.

A munkautalványokat formailag és tartalmilag is ellenőrizni kell, ezen belül hogy a teljesítményeket szabályszerűen igazolták-e, a alkalmazott bértételek helyesek-e.

A kiegészítő fizetések, munkaszüneti napok, szabadság stb. és a bérpótlékok elszámolásának pontosságát és szabályszerűségét a vonatkozó nyilvántartások és a belső szabályozások alapján vizsgáljuk.

A levonásoknál azt ellenőrizzük, hogy a különböző külső szervek által kezdeményezett levonások, valamint a vállalkozás belső bizonylatai alapján a dolgozó tartozását pontosan nyilvántartásba vették-e és megfelelően, időben rendezték-e azokat.

A tárgyi eszközök, ezen belül a karbantartási, javítási tevékenység ellenőrzése

A tárgyi eszközök üzemképességét biztosító tevékenység 2 formában valósítható meg: külső vállalkozóval vagy saját vállalakozásban. A karbantartási, javítási munkák igen sokrétűek, ezen feladatok ellátásáról a kapcsolatos tervek és ezek végrehajtásának ellenőrzésével győződhetünk meg.

Ellenőrizni kell, hogy:

  • elvégzik-e az eszközök tisztítását és a munkahelyi vezető ezt ellenőrzi-e
  • a karbantartók elvégzik-e a műszaki állapotvizsgálatokat, mert ez előfeltétele a hatékony üzemfenntartásnak
  • készülnek-e karbantartási tervek, a javításokat ezek alapján végzik-e vagy az üzemek hibabejelentése alapján.

Vizsgálni kell, hogy a karbantartási kapacitás és a feladatok megfelelően biztosítják-e a munka hatékonyságát. Ennek keretében ellenőrizni kell, hogy:

  • elégséges-e a karbantartói létszám, a szakmai összetétel
  • felkészültek-e a váratlan meghibásodásokra

biztosítva van-e az üzemfenntartás eszközellátottsága és az alaktrész-utánpótlás.

Az értékcsökkenés elszámolásának ellenőrzése

Ennek keretében vizsgálni kell, hogy a vállalkozó előre meghatározta-e azokat az éveket, melyek során az egyedi tárgyi eszköz beszerzési, ill. előállítási értékét amortizálják és hogy kellő pontossággal állapították-e meg az eszközök maradványértékét.

Az écs lehet tervezett és terven felüli.

A tervezett écs-vel kapcsolatban vizsgálni kell, hogy

  • a vállalkozó az écs elszámolásának módszerét és mértékét a számviteli politikájában megfelelően szabályozta-e
  • a kialakított módszer megfelel-e az számviteli tv. előírásának és figyelembe vette-e a vállalat sajátosságait, adottságait.

Vizsgálni kell azt is, hogy a vállalkozó feltüntette-e az amortizáció elszámolásának módját és mértékét a tárgyi eszköz egyedi nyilvántartó lapján és az évenként elszámolt összeget rögzítették-e a nyilvántartásban.

A számviteli törvény előírja, hogy a tárgyi eszköz értékét növelni kell az értéknövelő beruházások és a felújítások értékével. Ezzel kapcsolatban vizsgálni kell, hogy:

  • az értéknövelést az üzembe helyezés idejétől elszámolták-e
  • az elhasználódási időt és annak alapján az elszámolandó écs mértékét módosították-e Vizsgálandó még, hogy az écs-t a költségek között számolta-e el a vállalkozó.

Terven felüli écs tartalmáról, elszámolásáról a számviteli törvény rendelkezik.

Vizsgálni kell, hogy elszámolták-e a terven felüli écs-t, ha:

  • a tárgyi eszköz értéke tartósan és jelentősen csökkent, mert az eszköz a vállalkozási  tevékenység változása miatt feleslegessé vált
  • a tárgyi eszköz megrongálódott, megsemmisült
  • a tárgyi eszköz már nem használható, tönkrement vagy hiányzik.