Az immateriális javak fogalma, fajtái, jellemzői, szerepe a gazdálkodásban, megjelenése a beszámolóban
Immateriális javak megjelenése a mérlegben
A. Befektetett eszközök
- I. Immateriális javak
- Alapítás-átszervezés aktivált értéke (111)
- Kísérleti fejlesztés aktivált értéke (112)
- Vagyoni értékű jogok (113)
- Szellemi termékek (114)
- Üzleti vagy cégérték (115)
- Immateriális javakra adott előlegek (351)
- Immateriális javak értékhelyesbítése (117)
Az immateriális javak: azok a nem anyagi (kézzel nem fogható), a vállalkozás számára forgalomképes dolgok vagy jogok (eszközök), melyek tartósan, egy éven túl szolgálják a vállalkozás tevékenységét.
Az immateriális javak között a mérlegben megjelenik az immateriális javakra adott előlegek, valamint az immateriális javak értékhelyesbítésének összege.
Az immateriális javak között mutatható ki az alapítás-átszervezés aktivált értéke és a kísérleti fejlesztés aktivált értéke is. Amennyiben a vállalkozó a számviteli politikájában dönt a költségek aktiválása mellett.
Alapítás-átszervezés aktivált értéke: olyan a közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet kimutatni, amely a tevékenység során a bevételben várhatóan megtérülnek.
Kísérleti fejlesztés aktivált értéke: a tevékenységgel kapcsolatos közvetlen költségek azon részei, amelyek a jövőben az árbevételben megtérülnek és amelyek más termék érdekében nem aktiválhatók.
Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, és nem tartoznak a szellemi termékek közé.
Szellemi termékek között kell kimutatni azokat a szellemi alkotásokat, melyek a tevékenység során hasznosításra kerülnek.
Üzleti vagy cégértékként kell kimutatni cégvásárlás esetén a jövőbeni gazdasági haszon reményében teljesített többletkifizetés összegét, átalakulás esetén az ilyen címen megállapított értéket.
Az immateriális javakra adott előlegként kell kimutatni az ilyen címen a szállítóknak átutalt - a levonható előzetesen felszámolt áfa-t nem tartalmazó - összeget.
Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékű jogok, továbbá a szellemi termékek - könyv szerinti értéket meghaladó - piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet mutatható ki.
Az immateriális javak nyilvántartási rendszere, az állományváltozások bizonylatolása, főkönyvi elszámolása
Az immateriális javak értékelési elvei, analitikája
Bekerülési érték
- Terv szerinti értékcsökkenési leírás
- Terven felüli értékcsökkenési leírás
+ Terven felüli értékcsökkenés visszaírása
MÉRLEGÉRTÉK
+ Értékhelyesbítés*
- Értékhelyesbítés visszavezetése*
PIACI ÉRTÉK
* Értékhelyesbítés a beruházások kivételével valamennyi tárgyi eszközre elszámolható.
Értékcsökkenés: a tárgyi eszközök kopásának pénzben kifejezett értéke.
Értékcsökkenési leírás: az értékcsökkenés költségként történő elszámolása.
Hasznos élettartam: az az időszak, mely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja.
Maradványérték: az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várható realizálható értéke.
Terven felüli értékcsökkenést a következő esetekben kell elszámolni:
- ha a vagyoni értékű jog, szellemi termék, üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ennek az eszköznek a mérlegkészítéskori piaci értéke;
- ha a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető;
- ha a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszűntetik, illetve az eredménytelen lesz.
Értékhelyesbítés csak a vagyoni értékű jogokra és a szellemi termékekre számolható el, ha a vállalkozás él a piaci értéken történő értékelés lehetőségével.
Az immateriális javak analitikus nyilvántartása
1. Azonosításhoz szükséges adatok:
- megnevezés
- kapcsolódó főkönyvi számla száma, megnevezése
- eladó/szállító (saját előállítás) megnevezése, címe
- beszerzés/előállítás időpontja
2. Nyilvántartási adatok:
- értékcsökkenési leírás módja
- értékcsökkenési leírási kulcs, annak változásai
- ezek időpontja, használati idő, maradványértékre történő leírás időpontja
- terven felüli értékcsökkenés visszaírása, elszámolási időszakonként a piaci érték
3. Állomány- és értékadatok és változásuk:
- bekerülési érték
- értékcsökkenési leírás összege, terven felüli értékcsökkenés összege
- költséghely megnevezése, azonosító adatai
- az eszköz piaci értéke
- értékhelyesbítés összege és ennek változásai
4. Egyéb információk, melyeket a vállalkozás fontosnak ítél
Az immateriális javak főkönyvi elszámolása
Állománynövekedési jogcímek
Beszerzés (számla)
T 11. Immateriális javak
K 454. Szállítók
T 466. Előzetesen felszámított áfa
K 454. Szállítók
Saját előállítás (nyivántartási lap)
T 11. Immateriális javak
K 582. Saját előállításű eszközök aktivált értéke
Alapításkor, jegyzett tőke emelésekor, apportként átvétel (társasági szerződés)
T 11. Immateriális javak
K 479. Egyéb rövid lejáratú kötelezettéség
Térítés nélküli átvétel, továbbá ajándékként kapott, többletként fellelt eszköz (jegyzőkönyv)
T 11. Immateriális javak
K 989. Egyéb vagyonnövekedéssel járó rendkívüli bevétel
T 989. Egyéb vagyonnövekedéssel járó rendkívüli bevétel
K 483. Halasztott bevételek
Üzleti vagy cégérték beszerzése (speciális elszámolás)
Terven felüli értékcsökkenés visszaírása (csak értékbeni változást jelent - kalkuláció)
T 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása
K 966. Terven felüli értékcsökkenés visszaírása
Értékhelyesbítés (csak értékbeni változást jelent - kalkuláció)
T 117. Immateriális javak értékhelyesbítése
K 417. Értékelési tartalék
Állománycsökkenési jogcímek
Terv szerinti értékcsökkenés (csak értékbeni változást jelent - kalkuláció, analitika)
T 571. Értékcsökkenési leírás
K 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése
Terven felüli értékcsökkenés (csak értékbeni változást jelent - kalkuláció)
T 866. Terven felüli értékcsökkenés
K 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése
Értékesítés (számla)
T 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 861. Értékesített immateriális javak könyv szerinti értéke
K 11. Immateriális javak
Alapításkor, a jegyzett tőke emelésekor appotként átadás (társasági szerződés)
T 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 881. Társaságba bevitt eszközök nyilvántartás szerinti értéke
K 11. Immateriális javak
Térítés nélküli átadás (jegyzőkönyv)
T 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése
K 11. Immateriális javak
T 889. Egyéb vagyonnövekedéssel járó rendkívüli ráfordítás
K 11. Immateriális javak
Értékhelyesbítés csökkentése (kalkuláció)
T 417. Értékelési tartalék
K 117. Immateriális javak értékhelyesbítése
A bizonylati rend és a bizonylati fegyelem, a nyilvántartások és a bizonylatok ellenőrzése
A vállalkozásoknál fontos a bizonylatok rendjének kialakítása, szabályozása. Ezzel kapcsolatosan először is ellenőrizni kell, hogy
- a vállalkozó valamilyen írott formában szabályozta-e a használatos bizonylatok rendjét (önálló szabályzatban, utasításban stb.)
- a kialakított, illetve kialakult rendszer megfelel-e a számviteli törvény és más jogszabályok előírásainak, a vállalkozás igényeinek, a vagyonvédelmi és a titoktartási követelményeknek
A bizonylati rend és a bizonylati fegyelem ellenőrzésénél tehát a fő szempont nemcsak az önálló szabályzat megléte, hanem a kialakított rendszer szervezettsége és megbízhatósága is.
Számviteli bizonylat: minden olyan irat, okmány, amely valamilyen gazdasági esemény megtörténtét hivatalosan, hitelesen igazolja (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat).
Bizonylati elv: könyvelni csak bizonylat alapján szabad.
Bizonylati fegyelem: minden gazdasági eseményről, amely az eszközök vagy a források állományát, összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani.
Ellenőrizendő, hogy az egyéb gazdasági műveletek, eredmények bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után legalább negyedévente a könyvekben rögzítették-e.
A bizonylatok alaki és tartalmi követelményeinek ellenőrzése
A számviteli törvény szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A vállalkozások bizonylatai vizsgálatánál az alaki és tartalmi követelmények általános ellenőrzésén belül kiemelt gondot kell fordítani a számviteli törvény szerint előírt kötelező kellékek meglétére. Vizsgálandó továbbá, hogy a rögzítés biztosítja-e megőrzési időn belül az olvashatóságot, továbbá, hogy az esetleg szükségessé váló utólagos változtatások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek.
A szigorú számadású kötelezettség alá vont bizonylatok ellenőrzése
A szigorú számadás alá vonandó bizonylatokat a számviteli törvény szabályozza, amely szerint a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.
Ezen nyomtatványok körének meghatározása a vállalkozás vezetőjének a feladata.
Az ellenőrzés során vizsgálandó, hogy ide sorolták-e mindazokat a nyomtatványokat, amelyek a törvényi előírások szerint idetartoznak.
A visszaélések, a szabálytalanságok megakadályozása érdekében ellenőrizni kell a szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok felhasználását. A vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a szigorú számadású nyomtatványok készleteiről és felhasználásáról megfelelő nyilvántartást vezetnek-e, valamint hogy az ide besorolt nyomtatványokról a felhasználók elszámoltak-e.
A bejövő és kimenő számlák ellenőrzése
A bejövő számlák esetében meg kell vizsgálni, hogy a beérkezés napján iktatták-e a számlákat. Ellenőrizendő, hogy a beérkező számlákat az iktatás után és a kiegyenlítés előtt átadták-e felülvizsgálatra, elfogadásra az erre illetékes szervezetnek vagy személynek. Vizsgálati feladat továbbá, hogy az elfogadott és igazolt számlákat megfelelő időben adják-e át a gazdasági (pénzügyi) szervezetnek, a kifizetésre (átutalásra) jogosultnak, ott a számlákat alaki követelményei, tartalma szempontjából felülvizsgálták-e.
A kimenő számlák kapcsán vizsgálni kell, hogy a teljesítés napjával minden termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátják-e a számlát. Vizsgálandó, hogy igazolt okmányok (szállítólevél stb.) alapján állították-e ki a számlát, a számlák sorszáma hézagmentes-e, a számlák megfelelnek-e az alaki és tartalmi követelményeknek, megtörténik-e valamennyi számla elszámolása, lekönyvelése.
Selejtezés bizonylatainak ellenőrzése
A vállalkozásoknál rendszeresen előfordul, hogy a tárgyi eszközök és a készletek valamilyen esemény következtében rendeltetésüknek tovább már nem felelnek meg, illetve nem használhatóak fel, ezért ki kell selejtezni, és a nyilvántartásokból ki kell vezetni őket. A selejtezésről selejtezési jegyzőkönyvet kell készíteni, amely szigorú számadású bizonylatnak minősül.
A selejtezések ellenőrzésekor vizsgálni kell, hogy
- az elkészített okmány megfelel-e a bizonylatokkal szembeni alaki és tartalmi követelményeknek
- a selejtezési bizottság összetételében szakmailag megfelelően felkészült tagokból áll-e
- a bizonylatban szereplő tételek léteztek-e
- a maradvány (hulladék) hasznosításáról intézkedtek-e
- a kiselejtezett eszközöket a könyvekből kivezették-e
Az üzembehelyezési bizonylatok ellenőrzése
A tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, a meglevő tárgyi eszközök értéknövelő beruházásai és a felújítások aktiválásának kapcsán vizsgálandó, hogy az üzembehelyezést bizonylat alapján számolták-e el. Meg kell győződni arról, hogy az üzembehelyezési bizonylat alapján nyitották-e meg a könyvelésben a tárgyi eszköz egyedi nyilvántartását.
Az üzembehelyezés ellenőrzésekor vizsgálandó, hogy
- az üzembehelyezés időpontja a tényleges időt tükrözi-e
- az eszköz értékében elszámoltak-e minden olyan tételt, melynek a tárgyi eszköz értékébe történő elszámolását a számviteli törvény előírja
A bizonylatok megőrzésének ellenőrzése
A bizonylatok megőrzéséről a számviteli törvény előírásainak megfelelően kell gondoskodni. A beszámolót, a főkönyvi kivonatot, a leltárakat, az értékelést, a naplófőkönyvet, olvasható formában legalább 10 évig kell megőrizni. A számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában és visszakereshető módon megőrizni.
A társasági adótörvény és a számviteli törvény kapcsolata az értékcsökkenési leírás elszámolása szempontjából
A társaságoknál megképződött nyereség adóztatásának magyar gyakorlatában az adózás előtti eredmény és az adóalap nem azonos tartalmúak. A társasági adó alapját a számviteli elszámolások alapján kimutatott adózás előtti eredmény és az adótörvényben előírt, módosító tételek összevonásával kell meghatározni, és a számviteli szabályok alapján kimutatott eredményt az ún. adóalapot módosító tételekkel kell korrigálni.
Ezek az adóalap-korrekciók céljukat illetően négy csoportba sorolhatók:
- adóalap védelme, a költségvetési bevételek biztosítása: a számviteli szabályk alapján bizonyos költségek és ráfordítások szabadon számolhatók el, azonban a társasági adó kiszámítása során csak korlátozottan vehetők figyelembe
- kétszeres adóztatás elkerülése: az olyan tételek, melyek után már más adóalany megfizette az adót, adóalap-csökkentésként számolhatók el
adóelkerülés: olyan jövedelem felhasználások, melyek után a vállalkozók keletkezésükkor nem fizetnének adót, adóalap-növelő tételként számolandók el - bizonyos tételek preferenciális jelleggel adóalap-csökkentésként (adóalap-kedvezményként) számolhatók el
- olyan tételek, melyek sajátos adóalanyok, gazdasági események kezelését szolgálják az adóalap kiszámítása során
Az értékcsökkenési leírás az első csoportba tartozik, úgy, hogy az adózás előtti eredményt csökkenti az adóévben a társasági adó törvény szabálya szerint elszámolt összege, és egyben növeli az adózás előtti eredményt ugyanarra az eszközre nézve a számviteli szabályok szerint elszámolt értékcsökkenési leírás összege.
Ennek indoka: a társasági adótörvény az egységes adóztatás érdekében nem fogadja el, hogy a számviteli törvény szerint többféle mód közül választhat a vállalkozás a értékcsökkenés kiszámítására, ezért a különböző eszközökre meghatározza az általa megengedett értékcsökkenés mértékét.
Pl.:
Számviteli törvény alapján a vállalkozás a tárgyi eszközeinek bruttó (20 mFt) értékének 30%-át számolja el évente értékcsökkenési leírásként, ez legyen 6 mFt évente. A társasági adótörvényben rögzített mérték alapján, ez csak 2,9 Mft (14,5%).
Tehát: a vállalkozás a számviteli szabályok alkalmazásával 3,1 mFt-tal magasabb értékcsökkenést számolt, mint amekkorát a társasági adótörvény engedne, így ennyivel kisebb lesz az adózás előtti eredménye, akkor viszont kevesebb adót is kellene fizetnie és az adózott eredménye magasabb lenne.
Mivel az elszámolt értékcsökkenési leírás mértéke a vállalkozó döntése, ezért változtatásával tudná befolyásolni adófizetési kötelezettségét és a nála maradó eredmény nagyságát. A központi költségvetés bevételeinek védelme érdekében határozta meg az társasági adótörvény, hogy korrekciót kell számolni.
adóalapot növeli a számviteli szabályok szerint elszámolt értékcsökkenési leírás +6,0 mFt
adóalapot csökkenti a társasági adótörvény szerinti értékcsökkenési leírás - 2,9 mFt
adóalap korrekció + 3,1 mFt
Adófizetési kötelezettség (19%) 992 eFt
Sok vállalkozás a minél kevesebb adminisztráció érdekében dönt úgy, hogy a számviteli politikájában a társasági adótörvény szerinti mértéket választja leírási kulcsként. Ebben az esetben természetesen emiatt nem keletkezik adóalap-korrekció, ami kétségkívül egyszerű megoldás. Mivel azonban az értékcsökkenési leírás nem az eszköz sajátossága, hanem egy általános kulcs alapján határozódik meg, végeredményben az eszközök értékelése kárt szenved, miközben a számvitel feladata éppen az lenne, hogy megbízható, valós és hű képet nyújtson a vállalkozásról.
A vezetés fogalma, lényegi kérdései, szintjei, a vezetői képességek és szerepek tartalma és jellemzői
A vezetés az a meggyőzésen vagy példamutatáson alapuló folyamat, aminek révén egy személy, vagy egy szűkebb testület rá tud venni egy csoportot bizonyos célok követésére.
A modern vezetés a következő feladatcsoportokat látja el:
- Feladat és szervezet vezetése (irányítása)
A szervezet működéséhez a menedzsmentnek meghatározott fő feladatokat (funkciókat) kell ellátnia, mint a döntések hozatala (tervezés) szervezés, ellenőrzés. - Emberek vezetése (irányítása)
Mivel a szervezet az emberek munkája révén működik, a vezetőknek meg kell tanulniuk azokat a mesterfogásokat, melyek révén a beosztottak a szervezeti célok eléréséért fejtik ki erőfeszítéseiket. A hangsúlyos területek, az alapvető folyamatok irányítása, a szükséges erőforrások kombinálási gyakorlata az eredményes végrehajtás érdekében.
Vezetési szintek:
- operatív szint: vezetőtípusa a munkahelyi vezető, aki a közvetlen beosztottak irányítását végzi
- vezetői szint: itt a középvezetők állnak, akik az outputok előállításához készítik a terveket, programokat
- stratégiai szint: vezetője a felső vezető, aki meghatározza a szervezet hosszú- és középtávú céljait
Vezetői feladatok: célkitűzés, vezetői irányítás, kommunikáció, oktatás, tanácsadás, értékelés, jutalmazás - Munkafolyamat vezetése (irányítása)