A számviteli politika fogalma

A számviteli törvény végrehajtásához szükséges módszerek és eljárások összessége, mely a vállalkozások adottságainak, működésének, körülményeinek megfelelő számviteli rendszer, értékelési módok, és eljárások megválasztását jelenti.

A számviteli politika törvényben alapelvek, értékelési előírások alapján a törvény gyakorlati végrehajtásához szükséges módszerek, eszközök és eljárások összessége. 

A számviteli politika az előzőekben leírtak alapján a vállalkozás adottságainak leginkább megfelelő számviteli rendszer kialakítását és működtetését biztosítja. Írásba foglalása kötelező.

Számviteli politika szerepe, kialakítása

A törvényi szabályozás alapján a vállalkozások kötelesek összeállítani számviteli politikájukat.

A vállalkozásnak írásban rögzíteni kell azokat a szabályokat, előírásokat, módszereket, melyekkel meghatározza, hogy mit tekint lényegesnek, jelentősnek, illetve nem lényegesnek és nem jelentősnek.

Számviteli törvény úgy biztosit teret a számviteli politikának, hogy egyrészt vállalkozó hatáskörébe utalja a belső információs rendszer kialakítását másrészt  a pénzügyi számvitel számos kérdésében alternatív lehetőségeket  kínál fel a vállalkozót döntési helyzetbe hozza.

Számviteli politika azoknak a számviteli alapelveknek, értékelési eljárásoknak és módszereknek összessége amelyeket a vállalat vezetése a beszámoló összeállításának és közzétételének a könyvvezetés során érvényesít.

Számviteli politika tartalma

Számviteli törvény előírja a számviteli politika elemeit, azok változását és változásra gyakorolt hatását.

A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az alábbi belső szabályzatokat

  • leltárkészítési és leltározási szabályzat
  • eszközök ,források értékelésére vonatkozó szabályzatot
  • pénzkezelési szabályzatot
  • önköltségszámítás rendjére vonatkozó szabályzatot

Meg kell határozni mit tekint a gazdálkodó

  • lényegesnek: 
    • ellenőrzés önellenőrzés során jelentősebb összegű a megbízható valós összképet lényegesen befolyásoló hibának
    • behajthatatlan követelések vonatkozásában azt az értéket amikor a végrehajtással kapcsolatos költségek már nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével
  • nem jelentősek:
    • fajlagosan kis értékűek

A számviteli politika szükségessége

A számviteli politika készítése két szempont miatt szükséges. Egyrészt a benne lévő szabályozás alapján valósítható meg a beszámolóban szereplő, megbízható és valós összkép biztosítása, másrészt a törvényi szabályozásból (keret jelleg) következően a törvény a vállalkozásnak döntési, választási lehetőséget ad. A lehetőségek közötti választás a vállalkozás eredményére hatást gyakorol, melyet a szabályozás során figyelembe kell venni.

A számviteli politika tartalma nem más, mint a választási lehetőség döntési kényszeréből következő szabályozások összessége.

A döntési területek

  • a beszámoló formája,
  • a mérlegkészítés időpontja,
  • a naptári évtől eltérő üzleti év alkalmazása,
  • a mérleg formája, tételeinek összevonása bővítés,
  • a kiegészítő melléklet tartalma,
  • az amortizációs politika meghatározása,
  • az 50.000 Ft egyedi bekerülési érték alatti tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok és szellemi termékek bekerülésekor az egyösszegű leírás,
  • a terven felüli értékcsökkenés leírás a piaci értéknél tartósan és jelentősen magasabbnak tekinthető könyvszerinti érték megállapításhoz a jelentős összeg meghatározása,
  • a készletek nyilvántartásának meghatározása,
  • a saját termelésű készletek értékelésének, a közvetlen önköltség meghatározásának a módja,
  • a fajlagosan kis értékű készletek meghatározása az értékvesztés elszámolása szempontjából,
  • a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelés alkalmazásáról,
  • a külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek bekerülési forintértékének meghatározásához szükséges devizaárfolyam választása,
  • a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek év végi árfolyam-különbözetének elszámolásához a jelentős összeg meghatározása,
  • a vevőnként, és adósonként, kis összegűnek tekinthető követelések összegének meghatározása,
  • az értékvesztés %-ban történő meghatározásánál figyelembe veendő szempontok és mértékek,
  • a céltartalék képzés módjának meghatározása,
  • a jelentős összegű hiba nagysága,
  • a lényeges összegű hiba nagysága.

A számviteli politika keretében elkészítendő szabályzatok

Eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata

A számviteli törvény szerint a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani (és a törvény előírásai szerint megőrizni), amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait, mennyiségben és értékben.

A fenti előírást hivatott biztosítani a szabályzat, mely kiterjed

  • a leltározás ütemezésére,
  • a leltározás módjára (mennyiségi feltétel, egyeztetés),
  • a leltározás lebonyolítására,
  • a leltár eltérések megállapítására (leltárértékelés),
  • a leltár eltérések főkönyvi elszámolására,
  • a leltározás bizonylati rendjére.

Eszközök és források értékelési szabályzata

Az értékelés az eszközöknek és a forrásoknak a beszámolóban szerepeltetendő érték meghatározását jelenti.
A szabályozás a vállalkozók eszközeinek és a forrásainak mérlegtételenkénti értékelésére vonatkozó előírásaira terjed ki, így:

  • az egyes eszköz tételek bekerülési értékének meghatározására,
    az import eszköz tételeknél alkalmazandó devizaárfolyamra,
    az év végi értékelésre
  • a források értékelésére,
    a céltartalék képzés elveire
  • az értékelés dokumentumaira,
  • az értékelés bizonylati rendjére.

Önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat

Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot nem kell készíteni az egyszerűsített beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodónak, továbbá azon gazdálkodóknak, akiknek az értékesítés nettó árbevétele csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével (ELÁBÉ), a közvetített szolgáltatások értékével, valamely üzleti évben kisebb, mint egymilliárd forint, vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege kisebb, mint ötszázmillió forint.

Az önköltség-számítási kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozásoknak a saját előállítású termékek, nyújtott szolgáltatások közvetlen önköltséget utókalkuláció módszerével kell megállapítani.

Az éves beszámoló mérlegében kimutatott saját előállítású termékeket, teljesített szolgáltatásokat, továbbá a saját részre előállított eszközöket (aktivált) közvetlen önköltségen kell értékelni. A közvetlen önköltség részletes tartalmi meghatározása a törvény előírásainak keretein belül a vállalkozó feladata. A szabályozás ennek a követelménynek tesz eleget.

Az önköltségszámítás során szabályozandó területek

  • a kalkuláció tárgyának (termék, szolgáltatás, technológiai folyamat) meghatározása,
  • a kalkuláció időszakának meghatározása,
  • az alkalmazandó kalkulációs séma rögzítése,
  • a költségfelosztásánál alkalmazott módszereket,
  • az utókalkuláció készítés dokumentumait, bizonylati rendjét,
  • a kalkulációkészítés, elszámolás, ellenőrzés felelőseit.

Pénzkezelési szabályzat

A vállalkozó házipénztárának, a tulajdonában lévő értékeknek a működési rendjét szabályozza. A szabályzat készítésénél a számviteli törvény előírásain túlmenően figyelembe kell venni a pénzforgalom szabályozásával foglalkozó jogszabályt is.

A pénzkezelési szabályzatnek ki kell terjedni

  • a házipénztár személyi és tárgyi feltételeire,
  • a pénzforgalom lebonyolítására,
  • a pénzforgalom bizonylatolására,
  • a pénzkezelés rendjére,
  • a pénz szállítására, megőrzésére,
  • a pénzforgalomért felelős személyek meghatározására

A számviteli politikát és annak keretében elkészítendő szabályzatokat az újonnan alakuló gazdálkodóknak a megalakulástól számított 90 napon belül kell elkészíteni, törvénymódosítás esetén módosuló törvény szövegrész hatálybalépését követő 90 napon belül kell a változásokat keresztülvezetni. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.

A bizonylati szabályzat

Olyan leírás, mely tartalmazza a bizonylatok kiállításának módját, a bizonylatok aláírásának jogosultságát, alaki és tartalmi követelményeit, illetve követelményeit, illetve megőrzésük helyét és idejét.