Minden cégnek vannak olyan fix kötelezettségei, amelyeket a bevételek alakulásától függetlenül teljesíteni kell. A fix kötelezettségek képesek a cég bevételének eladási forgalmához képest felnagyítani a cég nyereségének nagyságát, megnövelve ezzel a részvényesek jövedelmének változákonyságát, tehát a kockáztatát. A fix kötelezettségeknek ezt a felnagyítását nevezzük tőkeáttételnek.

A működési tőkeáttétel mértéke – DOL

A mutatót úgy értelmezhetjük, hogy az árbevétel szintjéről minden 1%-os változás az üzemi eredménybe azonos irányú hány %-os változást eredményez.
DOL= fedezeti összeg/EBIT
EBIT – adózás előtti jövedelem

A pénzügyi tőkeáttételek mértéke – DFL

Azt fejezi ki, hogy a kamatfizetés és adózás előtti jövedelem 1%-os változása, hány %-os változást eredményez az 1 részvényre jutó jövedelemben (EPS)
DFL= EBIT/EBIT-I
I – a cég által fizetett évi kamat.

A kombinált tőkeáttétel mérése – DCL

Azt fejezi ki, hogy az eladási forgalom 1%-os változása milyen mértékű változást idéz elő a részvényesek jövedelmében
DCL=DOL*DFL
A tőkeszerkezettel kapcsolatos döntések során felmerülő legfontosabb kérdések:

  • Növelhető-e a cég piaci értéke a tőkeszerkezet változásával
  • Létezik-e optimális tőkeszerkezet
  • Milyen mértékben finanszírozza a befektetést hitellel és milyen mértékben saját tőkével a vállalat.
  • Mire fordítsa a cég az adózott nyereséget, forgassa vissza, vagy fizesse ki osztalékban