Az emberek  mint sajátos biológiai lények, csak oly módon tudnak fennmaradni, ha csoportokba tömörültek. A csoport fennmaradásához viszont nélkülözhetetlen volt a csoporton belüli konfliktusok szabályozása. A konfliktusok alapvetően a táplálkozási és a szexuális ösztön kielégítéséhez kapcsolódtak. Ezért a táplálék megosztására ki kellett alakítani a megfelelő magatartási szabályokat és a szexuális tevékenység időszakos tilalmát el kellett fogadni.

Az ősi társadalmakat gyűjtögető, vadászó életmód jellemezte, ezért ezeket a közösségeket zsákmányoló társadalomnak szokás nevezni. Ez volt a válság kora. Később kialakult az állattenyésztés, a földművelés, s ekkor már gazdálkodó társadalomról beszélünk.

A zsákmányoló társadalmak csoportjai területi alapon szerveződtek, majd ezek helyébe a nemzetségi alapon kialakuló közösségek léptek.

A gazdálkodó társadalomban a nemzetségek szétestek, s helyettük az alapvetően területi alapon létrejövő faluközösségek alakultak ki. Az első államok ezekből a faluközösségekből jöttek létre.

Az állam és a jog kialakulása három, egymást követő történeti úthoz kapcsolódik, s ennek alapján az állam és a jog kialakulásának ázsiai, antik és germán útjáról szokás beszélni.

Az állam és a jog egyidejűleg és egymással kölcsönhatásban jött létre.

Az állam és a jog kialakulásának főbb jellemzői:

  • a vezetői tevékenység kialakulása
  • a javak szükségletet meghaladó mértékben való termelése
  • a termőtöbblet következtében a munkamegosztás kialakulása
  • az egyes közösségek közötti érintkezés két alapvető fajtájának megjelenése
  • a tulajdonviszonyok átalakulása és a vagyoni különbségek megjelenése