A tulajdonviszony alanyai

A tulajdonviszony alanya, a jogalany, az állam, a jogi személy és a jogi személyiség nélküli szervezet.

Az ember jogalanyiságát illetően mindenekelőtt tisztáznunk kell az emberi élet kezdetének időpontját.

A jogképesség azt jelenti, hogy valakit jogok illetnek, meg és kötelezettségek terhelhetnek.

A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni. Ez tehát a vélelmezett fogamzási időpont. Itt jegyezzük meg, hogy a jog akkor állít fel vélelmet, ha valamit nem lehet bizonyítani, vagy bizonyítása rendkívül nehéz.

A méhmagzat jogképességének érvényesüléséhez természetesen az kell, hogy élve szülessen meg. Ha azonban élve született, akkor a jogképesség a fogamzás időpontjára visszamenőleges hatállyal szeri meg, azaz úgy tekintjük, mint aki a fogamzás időpontjától életben lett volna. Az emberek jogképessége:

  • altalános – mert minden embert megillet
  • egyenlő – mert életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő mértékben illeti meg az embereket.

A tulajdonviszony tárgya

A tulajdonviszony tárgya mindig valamilyen dolog. A dolog egy fizikailag létező valóság, valamiféle testi tárgy.
A dolgokat többféleképpen lehet csoportosítani:

  • a.) a forgalomképes, forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes dolgokat annak alapján különböztetik meg, hogy egy dolog hogyan vesz részt a gazdasági forgalomban. Forgalomképesek azok a dolgok, amelyek szabadon árusíthatók.
    A korlátozottan forgalomképes dolgok csak úgy kerülhetnek át egyik személy tulajdonából a másikéba, ha ehhez megvan a szükséges engedély. A forgalomképtelen dolgok a gazdasági folyamatokból ki vannak zárva, azaz ezekre, a dolgokra tulajdonváltás nem jön létre
  • b.) a dolgok lehetnek ingatlanok és ingók. Ingatlan dolgok a földterületek és velük összeköttetésben lévő dolgok. Minden más dolog ingó.
  • c.) a helyettesíthető és nem helyettesíthető dolog megkülönböztetése különösen fontos. Helyettesíthető az a dolog, ami mérték vagy szám szerint tartanak nyilván. Nem helyettesíthető, amelynek az egyedisége lényeges.

A tulajdonviszony tartalma

A polgári jogi jogviszony tartalma azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek az összessége, amelyek a jogviszony alanyait a jogviszony tárgyával kapcsolatban megilleti, illetve terheli.

A tulajdonost mindenekelőtt jogok illetik meg:

  • a birtoklás joga és a birtokvédelemre vonatkozó jog
  • a használat és a hasznok szedésének joga
  • a rendelkezési jog

A használat és a haszonszedés joga annyit jelent, hogy a tulajdonos a dolgot használja, és joga van a dolog szaporulatára, a termékre.

A rendelkezési jog azt jelenti, hogy a tulajdonos a dolgon további polgári jogi jogviszonyokat létesíthet

A rendelkezési jog kiterjed:

  • a dolog birtokának átengedésre
  • a dolog használatára vagy hasznainak szedésére vonatkozó jog átengedésére
  • a dolog biztosítékul adására vagy egyéb megterhelésére
  • a tulajdonjog átruházására
  • a tulajdonjoggal való felhagyásra

A tulajdonjog átruházásra azt jelenti, hogy a tulajdonos a dolog tulajdonjogát másra átruházza. Ez lehetséges adásvételi vagy csereszerződéssel, de ajándékozással is. Ezt a két szerződést visszterhes szerződésnek szokás nevezni, mert mindkét fél ad a másiknak valamit, tehát oda-vissza terhes. Ezzel szemben az ajándékozás ingyen szerződés, hiszen nincs ellenszolgáltatás.

A használat és a haszonszerzés jogát korlátozza többek között az úgynevezett szomszédjog. A szomszédjog azt jelenti, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles az olyan magatartástól tartózkodni, amellyel másokat, így a szomszédit indokolatlanul zavarja, vagy veszélyezteti jogaik gyakorlását.

A rendelkezési jog is korlátozható, sőt teljesen ki is zárható. Erre szolgál az úgynevezett elidegenítési és terhelési tilalom intézménye. Leggyakrabban nem a rendelkezési jog egészére záródik ki, hanem annak csak bizonyos elemei.

A tulajdonviszony tartalmának a jogok mellett kötelezettségi oldala is van.
Ezek a következők:

  • a közterhek viselése
  • kárveszély viselése
  • szükséghelyzetben a dolog igénybevételének, felhasználásának eltűrése vagy okozott kár viselése

Az ingatlan időleges használatának, az arra vonatkozó használati jog megszerzésének, vagy a tulajdonjog egyéb módon való korlátozásának eltűrése.

A kárveszély viselése azt jelenti, hogy a tulajdonos viseli a dologban beállott olyan kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

Szükséghelyzetben a tulajdonos köteles tűrni, hogy a dolgot indokolt mértékben igénybe vegyék, felhasználják, vagy abban kárt okozzanak.

A szükséghelyzetben okozott kár nem jogellenes, ezért a tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől csak kártalanítását követelhet.

Az arra jogosult szervek általi időleges használatnak csak ingatlanokra vonatkozóan van jelentősége.

A szolgalom

A szolgalom olyan önállósult jogviszony, amelynek alapján a jogosult egy dolognak, amely nem az övé, hasznát veheti. A szolgalomnak két csoportját különböztetjük meg:

  • a személyes
  • telki szolgalom

A személyes szolgalom mindig egy név szerint meghatározott személy javára szól, a telki szolgalomnak pedig mindig a kötelezettje ismert, egy telek mindenkori birtokosa.

Haszonélvezet keletkezhet jogszabállyal, szerződéssel és esetleg bírósági vagy hatósági határozattal

A haszonélvezet alapján e jogviszony jogosultja a más tulajdonában álló ingatlant vagy ingó dolgot használhatja, és hasznait szedheti, de a jogviszony megszűntével a dolgot állagának sérelme nélkül vissza kell adnia.

A telki szolgalom azt jelenti, hogy egy telek szolgálni köteles egy másik telket. A telki szolgalomnak számos fajtája van, mibenlétét az alapítására irányuló szerződés, határozat határozza meg.

A tulajdon megszerzése és megszűnése

Tulajdonszerzés alatt értendő minden, amelynek következtében egy dologra tulajdonjogviszony jön létre. A tulajdonszerzés lehet eredeti vagy származékos. Eredeti a tulajdonszerzés, ha dolgon még senkinek sem volt tulajdonjoga. Ezzel ellentétben származékos tulajdonszerzés, ha az a dolgon már korábban fennálló tulajdonjogon alapul, abból ered.

Az ingó dolgok tulajdonának eredeti főbb szerzésmódjai a következők:

  • hatósági határozat és árverés
  • elbirtoklás
  • gazdátlan javak elsajátítása
  • találás

Elbirtoklással szerzi meg a dolog tulajdonjogát, aki azt sajátjaként tíz éven átszakadatlanul birtokolja, azaz hatalmában tartja.

Gazdátlan javakon egyszerű birtokbavétellel lehet tulajdont szerezni. Gazdátlannak vagy más szóval uratlannak az a dolog tekinthető, amely még senkinek sem állt tulajdonában.

Találásról akkor van szó, amikor olyan dolgot vesz valaki birtokba, amely ugyan másnak a tulajdona, de senkinek sincs birtokában.

Az ingó dolog tulajdonának legfontosabb származékos szerzésmódjai:

  • az átruházás
  • az öröklés

Az átruházás a leggyakoribb szerzésmód. Az ingatlanok tulajdonjogának fontos eredeti szerzésmódjai a következők:

  • hatósági határozat, és árverés
  • elbirtoklás
  • kisajátítása

Hatósági határozattal és ahhoz szorosan kapcsolódó árveréssel szűnik meg az a tulajdonjog akkor, ha például a házingatlan tulajdonos, nem fizeti OTP-tartozásait.

Ingatlant kivételesen, közérdekből, csak a törtvényben megállapított esetekben, módon és célokra lehet kisajátítani.

A származékos szerzésmódnak itt is két jelentős esete van:

  • az átruházás
  • az öröklés

A tulajdonjog megszűnésének legalapvetőbb módja, ha a dolog tulajdonjogát más szerzi meg.

Az elhagyás tulajdonképpen jognyilatkozat, tehát annak érvényességhez cselekvőképesség szükséges.