Fedezeti (hedge) ügyletek
Fedezeti ~ hedge: A fedezeti ügyletkötők (hedgerek) a biztonságot helyezik előtérbe. A határidős piacot arra használják fel, hogy az más ügyleteik keretében kalkulált hasznukat lefedezzék. Az árfolyam, ill. kamatkockázatukból adódó veszteségük elkerülése érdekében határidős ügyletet kötnek. Így az árfolyam változása egyszerre kedvezően és hátrányosan érinti őket, ezzel magyarázva a kockázat semlegességüket.
A hedge ügylet két típusa
Vételi (long) hedhe ügylet kötésére akkor kerül sor, ha pl. jövőben tervezett értékpapír vásárlásakor az árfolyam emelkedése fenyeget.
Eladási (short) hedge alkalmazása, akkor célszerű, amikor pl. a jövőben eladni szándékozó értékpapír-tulajdonost az árfolyam csökkenése fenyegeti.
Az opció és a SWAP ügyletek:
Opció: Az opció egy jövőbeni lehetőség valami megtételére, anélkül, hogy erre kötelezettséget vállalnánk
A határidős ügyletek egyik különleges változata. Elterjedésének legfőbb oka, hogy a határidős kereskedéstől eltérően lehetőséget biztosít a kereskedőnek limitálni a lehetséges kockázatuk mértékét anélkül, hogy hozamelvárásaik csökkennének.
Az opciós ügylet olyan határidős ügylet, amelyben az opciót megvásároló fél opciós díj, prémium ellenében jogot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött határidő lejárata napján, illetve napjáig opciós jogával élve dönthessen arról, hogy a szerződés az abban foglalt feltételekkel realizálja, vagy a díj elvesztése fejében visszalépjen az ügylettől.
Az opció kiírója a jog eladójaként kötelezettséget vállal jövőbeni teljesítésre, míg az opció vevője jogot szerez arra, hogy a lejáratkor eldönthesse, él-e az opciós lehetőségével, vagy nem. Döntését az áralakulás befolyásolja. Az opció jogosultját LONG pozícióban lévőnek, az opciós ügyletet ekkor LONG ügyletnek nevezzük. A jog eladóját, a kötelezettség vállalót SHORT pozícióban lévőnek, a szerződést, pedig SHORT ügyletnek nevezzük.
Az alapügylet jellege szerint megkülönböztetünk vételi (call) opciót, illetve eladási (put) opciót. A vételi (call) opció olyan jog (nem kötelezettség) amely vásárlója számára az ügyletben szereplő árú (értékpapír, deviza stb.) meghatározott mennyiségének a szerződésben előre rögzített áron, kötési áron történő megvételét egy jövőbeni időszakban vagy időpontban biztosítja
Az eladási (put) opció olyan jog (nem kötelezettség) amely vásárlója számára az ügyletben szereplő árú (értékpapír, deviza stb.) meghatározott mennyiségének a szerződésben előre rögzített áron, kötési áron történő eladását teszi lehetővé egy jövőbeni időszakban vagy időpontban.
Amerikai típusú opció esetén az opció vásárlója a lejárat időpontja előtt élhet jogával
Európai típusú opció esetén az opció vásárlója a lejáratkor élhet jogával.
Swap csereügyletek
Swap ügylet minden olyan deviza csere ügylet, mely két egyidőben megkötött, azonos devizanemek közötti, de ellentétes irányú (azonnali és határidős) váltásból áll, amelyeknél az egyik devizában azonos a kötések összege.
- nem tőzsdeügylet
- jellemzően OTC piacokon/ bankközi piacon
- hosszú lejáratra kötik
- csak nagy összegű pénzáramok cseréje
- nagybefektetők
Két jellemző formája:
- kamatláb csere (swap): A kamatláb swap esetében a két partner kicseréli egymás között a különböző jellegű kamatbevételét, vagy kamatfizetési kötelezettségét aszerint, hogy eszköz, vagy forrás swap az ügylet tárgya.
- deviza swap: Két eltérő devizában lebonyolított csere, melynek során a felek elcserélik egymással a két különböző fizetőeszközt, majd az egyes periódusokban, különböző devizákban fizetik a kamatokat. A futamidő végén a devizákat is visszacserélik.
A beszedvények fajtái
A beszedvény valamely tartozás bank útján történő érvényesítése. A bank és a fizetés jogosultja, az eladó közötti megbízásos jogviszony, amelyben az eladó felkéri bankját, hogy az átadott okmányok értékét szedje be a vevőtől. Az eladó felszólítja a vevő országában levő banki partnerét, amellyel levelező kapcsolatban áll, hogy fizessen, vagy írjon alá váltót. A megbízott (a bank) vállalja, hogy megbízója helyett, annak követelését az adóstól beszedi. A vevő az áruokmányokat csak fizetés ellenében
Fajtái:
- Céginkasszó: Az eladó a számláját közvetlenül a vevőnek küldi meg és felkéri a fizetésre
- Speditőr-inkasszó: Az árut a szállítmányozó cég címére adják fel, a vevő a fizetés igazolása után juthat hozzá, a fizetésig a rendelkezési jog zárolt
- Bank-beszedvény: A beszedéssel valamely bankot bízzák meg (sima és okmányos)
- Sima beszedvény: A kedvezményezett a bankhoz beszedésre (okmányok csatolása nélkül) egy saját vagy idegen váltót, csekket, bármely okmányt, értékpapírt nyújt be, amely pénzkövetelés megfizetésére alkalmas
- Okmányos beszedvény: A fizetési okmányok mellé a kereskedelmi okmányokat is mellékelik
- Látra szóló inkasszó: Az okmányátadás a fizetés ellenében azonnal megtörténik
- Halasztott fizetésű inkasszó: A fizetés az okmány benyújtása vagy valamely okmány kiállítása után meghatározott idővel történik
Okmányos beszedvény (inkasszó) fajtái:
A fizetést az eladó kezdeményezi, ő lesz a megbízó, aki a beszedés elvégzésével megbíz egy bankot, ezt a bankot hívjuk küldő banknak. Ha a küldő bankon kívül másik bank is bekapcsolódik a beszedésbe ezt beszedő banknak hívjuk. A bemutató bank olyan beszedő bank, amely a címzettnek (aki a vevő) a megbízásnak megfelelően bemutatja az okmányokat.
- A sima (nyitott) okmányos inkasszó
Az eladó az árut a vevő címére és rendelkezésére adja fel, az áruszállítással kapcsolatos okmányokat a beszedési megbízással és a kereskedelmi számlával az eladó a saját bankjának, a küldő banknak küldi. A vevő tehát a fizetés előtt megkapja az árut. A küldő bank az okmányok és a számla megküldésével felszólítja a vevő bankját, a beszedő bankot a fizetésre. - A vinkulált okmányos inkasszó
Az eladó nem kerülhet birtokon kívül, mivel az áru sem a vevő címére, sem rendelkezésére nem mehet. Három típusa az indirekt, a direkt és a speditőr (szállítmányozó) vinkuláció (kötelezettség)
a, az indirekt vinkulált okmányos inkasszó: Az eladó az árut a vevő országában lévő speditőr címére és a beszedő bank rendelkezésére küldi az árut. A beszedő bank vagy a bemutató bank felszólítja a vevőt fizetésre, aki fizetés után hozzájut az okmányokhoz. Ha az árut megtestesítő okmány van a bank birtokában, akkor a fizetés ellenében az értékpapírhoz hozzájut és ki tudja váltani a speditőrtől az árut.
b, a direkt vinkulált okmányos inkasszó: Az eladó a beszedő bank címére és rendelkezésére adja föl az árut. A bank felszólítja a vevőt fizetésre, aki fizetés ellenében megkapja az árut és az árura vonatkozó okmányokat.
c, a speditőr vinkulált inkasszó: Az eladó az árut a külföldi speditőr címére és rendelkezésére adja fel, azzal a megbízással, hogy a speditőr csak a fizetés meghatározott igazolása után adhatja ki azt a vevőnek.
Az okmányos beszedvény fajtái a fizetési esedékessége szerint:
A fizetés időpontja szerint az okmányos inkasszónak két fő típusa alakult ki a látra szóló és a halasztott fizetésű.
- látra szóló inkasszó: a vinkulált okmányos inkasszó olyan formája, amikor a vevő az okmányok benyújtásakor fizet. Ez azonnali fizetést jelent
- halasztott fizetésű okmányos inkasszó: a vinkulált okmányos inkasszó halasztott fizetésű változata, amely hitelnyújtást jelent a vevőnek, aki az okmányokhoz és az áruhoz fizetés ellenében jut.
A Beszedések Egységes Szabályai:
A beszedvényre vonatkozó eljárási szabályokat a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) foglalja írásba időről-időre. Az első ilyen írásba foglalt ún. “Szabályzatot” 1956-ban tették közzé a “Kereskedelmi okmányok beszedésére vonatkozó egységes szabályok” címmel. A Szabályzat 1967-ben történt módosítását követően az ICC új szövegezést készített. Az 1979. január 1. napján hatályba lépett 322. számú Szabályzat, amely “A beszedésre vonatkozó egységes szabályok” címet .
b) A Szabályzat nem jogszabály, nem is nemzetközi egyezmény, hanem szokvány. Alkalmazására annak alapján kerül sor, hogy az egyes országok bankjai egyénileg, országuk központi bankja vagy kereskedelmi kamarája útján bejelentik az ICC-nek, hogy alávetik magukat a Szabályzatnak és hogy a beszedési megbízások teljesítése során azt alkalmazzák. Az ICC időszakonként jegyzékben közli tagjaival azoknak az országoknak illetve bankoknak a listáját, amelyek alávetették magukat a Szabályzatnak. Ebbe a körbe tartoznak a világ csaknem országának (köztük Magyarország) bankjai. A bankok a beszedési eljárás céljára szolgáló nyomtatványokon közlik ügyfeleikkel, hogy a beszedési eljárás során a Szabályzatot fogják alkalmazni.
A beszedési megbízásnak az alapvető adatokon (vevő neve, címe, beszedendő összeg stb.) kívül számos kérdésben rendelkeznie kell:
- Az okmányok készpénz, vagy fizetési ígéret ellenében szolgáltathatók ki?
- Teljesíthet-e a vevő részletfizetést? Külön megjelölés nélkül erre nincs mód.
- Adható-e előzetes megtekintési jog?
- Ki viseli a beszedési költségeket?
- Mi legyen az áruval, ha a vevő nem váltja ki?
Az okmányos beszedési megbízás tartalma
A beszedésben résztvevő felek:
- megbízó – exportőr: aki megbízza bankját a beszedés elvégzésével
- küldő bank – exportőr bankja: az a bank, amelyet a megbízó a beszedéssel megbízott
- beszedő / benyújtó bank: az a bank, amely bemutatja az okmányokat a címzettnek
- címzett – importőr: akinek az okmányokat bemutatják a beszedés előírásai szerint.
A beszedési megbízás tartalma
- A beszedési megbízásban az eladónak világosan és egyértelműen fel kell tüntetnie a következő tájékoztató részletezéseket:
- annak a banknak az adatait, amelytől a beszedési megbízást kapták, a bank teljes nevét, postai és SWIFT címét, telefon, ill. fax számait és a hivatkozást
- a megbízó adatait, teljes nevét, postacímét, telefon, ill. fax számát vagy az
- okmánybemutatás helyét
- ha van bemutató bank, annak az adatait
- a beszedendő összeget és a pénznemet
- a csatolt okmányok jegyzékét és minden okmány sorszámát
- azon kikötéseket és feltételeket, amelyek alapján fizetést vagy elfogadást kell eszközölni
- az okmányok kiszolgáltatásának feltételeit
- a beszedendő költségeket
- a beszedendő kamatokat
- a fizetési módot és a fizetési értesítés alakiságát
- a nem fizetés, ill. nem elfogadás és az egyéb utasítások nem teljesítésének esetére szóló utasításokat a bank felé.
Ismertesse a nonverbális kommunikáció szerepét, jelentőségét, teljes közlésrendszerünkben
Kommunikáció: Az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerveződésének az eszköze. Olyan folyamat, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik.
A nem-verbális kommunikáció fogalmát csak az utóbbi 50-60 évben használják. Korábban ezekkel a jelenségekkel, csak mint az érzelmi kifejezés eszközeivel foglalkoztak. Az ötvenes évek óta a rendszerelmélet kialakulásával ugyanúgy a jeladás, jelcsere megnyilvánulási formájának tekintik, mint a beszédet. Owens a nem-verbális kommunikáció három szintjét különíti el:
- paranyelvi (az ember érzelmi állapotára utaló beszéd közben felmerülő jelek)
- nem-nyelvi (gesztusok, testtartás, mimika...)
- metanyelvi (üzenetközvetítés módjára, eredményességre utaló jelek)
A nem-verbális kommunikációnak nagyon nagy szerepe van a gyermek fejlődése, az emberek közötti viszony alakulása, a szocializáció szempontjából. A gyerek ezen keresztül tanul értékeket, azonosul a felnőttek viselkedésmintáival, alakul empátiás képessége. A gyerek és a felnőtt állandó kölcsönhatásban áll egymással, akár tudatos ez, akár spontán.
A gesztikulálás a test kifejezést szolgáló mozgása, a gesztus maga a taglejtés. A gesztikulálás a beszédet kísérő fej-, váll-, kar és kézmozgás. Legfontosabb szerepe a beszédbeli közlés árnyalásában van. Általában elmondható, hogy a hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig érvényesül, s csak nagyon ritkán, - erős érzelmi feszültség esetén - terjed a váll fölötti részekre. Mozdulataink három csoportba oszthatók:
- akaratlagos mozdulatok
- akaratlan mozdulatok
- reflexmozgások
A kötelmi jog
Kötelem: A kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, ugyanakkor jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A kötelmi jog a magánjogon belül, a polgári jog részeként helyezhető el.
Jellemzői:
- relatív szerkezet: a kötelemben már létrejöttétől kezdve meghatározottak az alanyok. A kötelem joghatást kizárólag a kötelemben szereplő felekre fejt ki. Megszűntével a belőle folyó jogosultságok és kötelezettségek is megszűnnek.
- A kötelemben szereplő alanyokat feleknek nevezzük, akik elvileg és jogilag egymástól függetlenek és mellérendeltek. A felek: jogosult (hitelező) és kötelezett (adós).
- A kötelem tárgya a szolgáltatás: olyan magatartás, amelyet a jogosult érdekében a kötelezett tanúsítani köteles. Vagyoni jellegű dolog, jog, érték szolgáltatásában nyilvánul meg.
- A szolgáltatás mindig vagyoni értékű. A vagyoni értéket az egyenértékűség befolyásolja, azaz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyban van = követelés és szolgáltatás egyensúlya érvényesül
- A kötelemből polgári jogi felelősség keletkezik. Az adós kötelezettsége erejéig ugyan, de teljes vagyonával felel.
Kötelezettségek:
- főkötelezettség: ez szolgálja a kielégítendő vagyoni érdeket
- mellékkötelezettség: vagy a vagyoni érdekek kielégítését segítik elő, vagy a teljesítést
Kötelem forrásai:
A.) általános források (3 leggyakoribb):
- szerződés: akarategységet feltételez
- jogellenes károkozás: nincs akarategység
- jogalap nélküli gazdagodás:
B.) különös források:
- egyoldalú jognyilatkozatok (jogszabályban meghatározott esetben, pl. díjkitűzés)
- közigazgatási állami aktusok
- jogszabály (pl. kisajátítás esetén törvény keletkeztet kötelmet)
- öröklési jogban pl. kötelmi hagyomány, kötelesrész
- családjogi szabályokban pl. gyám elszámolási kötelezettsége a gyámolt vagyonával
A kötelmi jog két nagyobb egységre tagolódik: az általános és a különös részre.
Az általános szabályok, noha a szerződésekre modellezettek, kis eltéréssel a többi kötelemfakasztó ténynek is közös szabályát adják.
Az általános rész az általános (általában minden egyes szerződéstípusra alkalmazható) szerződési szabályokon kívül a szerződésen kívüli károkért való felelősség jogát és a jogalap nélküli gazdagodás szabályait is felöleli.
A különös rész az egyes, nevesített szerződések, szerződéstípusok speciális szabályait fekteti le (pl. adásvétel, csere, vállalkozás, megbízás, fuvarozás, biztosítás, stb.)
Kötelem alanya
• jogképességgel (általános/egyenlő) felruházott személyek: természetes személy – jogi személy - állam
A szerződés alanya, tárgya, tartalma, alakja, megkötése. A szerződés megszűnése
Szerződés: A szerződés két vagy több személy kölcsönös és egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozata; olyan ígéret vagy megállapodás, amit a jog elismer és akár kényszerítheti is a betartását.
Alanyai: kötelezett, jogosult. Együttes elnevezésük: felek.
A szerződés megkötése után is változhatnak a szerződés alanyai. A polgári jog bármely alanya lehet. Aki a szerződés szerint a szolgáltatással tartozik azt kötelezettnek, aki a szolgáltatást követelheti azt jogosultnak nevezzük.
A szerződés tartalma, tárgya:
A felek szabadon határozhatják meg a szerződés tartalmát. A szerződésben meg kell határozni azt a szolgáltatást, amire a kötelezettség irányul, és amire vonatkozóan a felet jogosultság illeti meg.
A szerződés létszakaszai:
- létrehozás
- teljesítési határidőig terjedő szakasz
- teljesítés szakasza
- szerződésszegés szakasza
A szerződés megkötése, alakja
A szerződéskötés legegyszerűbb módja, ha két fél köt szerződést oly módon, hogy az egyik fél ajánlatot tesz, és a másik azt elfogadja. Az ajánlat bizonyos ideig köti az ajánlattevőt – ajánlati kötöttség elve.
A szerződési akarat kifejezése:
Valamely szerződés létrejöhet
- szóban, írásban, ráutaló magatartással
Az írásbeli forma lehet:
- egyszerű
- minősített – két tanú aláírásával hitelesíti, vagy ügyvéd ellenjegyzi
- közokirat
A szerződés teljesítése
A szerződéseket a tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni.
A teljesítés helye:
Főszabály szerint a kötelezett lakóhelyén, székhelyén kell teljesíteni.
Kivéve:
- jogszabály eltérően rendelkezik
- a szolgáltatás tárgyából, rendeltetéséből más következik
- a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van
A teljesítés ideje:
Amennyiben a teljesítés ideje nincs meghatározva a szerződésben, bármelyik fél a másik egyidejű teljesítését követelheti.
Ingyenes szerződés esetén a jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja.
Előszerződés:
A felek megállapodhatnak, hogy egy későbbi időpontban kötnek szerződést –előszerződés
Az előszerződésben a felek a szerződés megkötésére kötelesek, kivéve, ha bizonyítják, hogy az előszerződés megkötése óta a körülményeikben olyan lényeges változás állt be, ami miatt többé nem várható el a szerződés megkötése, illetve annak teljesítése.
A szerződés érvénytelensége
Érvénytelenség = az elérni kívánt jogi hatás elmaradása.
Az érvénytelenség két nagy csoportja:
1. semmisség
- cselekvőképtelen nyilatkozata
- színlelt szerződés
- tréfából tett jognyilatkozat
- kötelező alakszerűség megsértése
- lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés
- jogszabályba ütköző, vagy annak megkerülésével kötött szerződés
2. megtámadhatóság
- tévedés
- jogellenes fenyegetés
- megtévesztés
- feltűnően nagy értékkülönbség
Valamely semmiségi okra bárki, időkorlát nélkül hivatkozhat, azt a hatóságok hivatalból is kötelesek figyelembe venni. A megtámadhatóság eseteiben az érvénytelenség attól függ, hogy az érvénytelenségi okra hivatkozva a törvényes határidőn belül az arra jogosított személy megtámadja-e. Egy éven belül kell a fenti okok valamelyikének fennállása esetén azt a másik féllel közölni. Amennyiben ez eredménytelen, bírósághoz lehet fordulni. Mindkét érvénytelenségi csoport esetén a cél az eredeti állapot helyreállítása.
A szerződés megszűnése
- Leggyakoribb esete, hogy a felek szerződésszerűen teljesítenek, és a szerződés betölti funkcióját.
- A kötelezett halálával akkor, ha a szerződés személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányul.
- A jogosult halálával akkor, ha a szolgáltatás kifejezetten a jogosult eltartására irányul, vagy a személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas.
- Ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (bérelt ingatlan megvásárlása).
- Közös megegyezéssel:
- Kétoldalú nyilatkozattal
- Megszüntetés – jövőre nézve szünteti meg a szerződést. A felek kötelesek elszámolni egymással, vagyis a már teljesített szolgáltatások ellenértéke jár.
- Felbontás – A megkötés időpontjára visszamenő hatállyal szünteti meg a szerződést. A már teljesített szolgáltatások visszajárnak. - Egyoldalú nyilatkozattal
- Felmondás – Lehet azonnali hatályú, illetve felmondási idő tűzésével gyakorolt.
- Elállás – A szerződést visszamenő hatállyal felbontja.
A külkereskedelmi ügyletek főbb típusai, azok tartalma
A külkereskedelem vagy nemzetközi kereskedelem az országok közötti kereskedelem.
A leggyakrabban előforduló külkereskedelmi ügyletnek az adásvételi típusú ügylet tekinthető. Ezen adásvételi ügyletek: az export és az import. Az exportügylet (kiviteli ügylet): a belföldi eladó (exportőr) áruját külföldön értékesíti valuta, illetve devizafizetés ellenében. Az importügyletek (behozatali ügylet): árunak külföldön történő vásárlása valuta-, illetve devizafizetés ellenében.
A különleges külkereskedelmi ügyletek főbb csoportjai
a nemzetközi csereügyletek,
- a reexport típusú ügyletek,
- a vállalkozástípusú ügyletek,
- licenciaügyletek és
- a lízingügylet.
A nemzetközi csereügyletek:
Két vagy több fél árut, vagy szolgáltatást cserélnek egymással. Az ellenérték megfizetése áruszállítással történik.
A nemzetközi csereügyletek öt tipikus változata:
- barterügylet,
- kompenzációs ügylet,
- viszontvásárlásos ügylet,
- visszavásárlásos ügylet,
- offsetügylet.
A barterügylet klasszikus formájában lényegében naturális árucsere, amelynek lényeges jellemzője, hogy az ügylet mindig két fél között realizálódik és a pénz az ügyletben semmilyen formában nincs jelen.
Az árukat nem értékben, hanem fizikai mennyiségben állítják szembe egymással.
A kompenzációs ügylet a barterügylettel viszonylag közeli rokonságban álló, igen gyakori ügylettípus. Az áruszállítások értékét valutában is kifejezik. A viszontvásárlásos ügylet a kétirányú áruszállítások feltételeit két szerződés szabályozza. Az első exportőr azon kötelezettségvállalása kapcsol össze, amelynek értelmében a leszállított áruja ellenértéke fejében partnerétől vagy annak országában meghatározott időn belül árut vásárol.A visszavásárlásos ügylet a csereügyletek hosszú távú változata. Az egyik fél egy termelő berendezést szállít üzleti partnerének, aki annak ellenértékét a berendezés segítségével előállított készáruval fizeti meg. A visszavásárlás értéke gyakran meghaladja a szállított berendezés értékét.
Az offsetügylet elsősorban a repülőgépipar, hadiipar, űripar sajátos ellenügylete. Az ügylet lényege, hogy az exportőr arra vállal kötelezettséget, hogy áruja ellenértékét vagy annak meghatározott hányadát az importőr országában befekteti, beruházza, illetve annak áruit segíti piacra kerülni.
A reexport típusú ügyletek:
Az importőr nem saját célra szerzi be az árut, hanem azt harmadik országba továbbexportálja. Az ügylet két részre bontható: egy importügyletre és egy exportügyletre. A következő reexportőr két külön szerződés alapján áll a partnereivel kapcsolatban, akik igen gyakran nem is tudnak egymásról. A haszonszerzés a reexportügylet megkötésének leggyakoribb célja.
A vállalkozási típusú ügyletek
Az ilyen ügyletek keretében a vállalkozó valamely "eredmény" létrehozására köt megrendelőjével szerződést. A vállalkozási típusú ügyletek közül a leggyakrabban előforduló ügyletek:
- a nemzetközi bérmunkaügylet és
- az export fővállalkozás.
A bérmunkaügylet keretében a vállalkozó a megrendelő tulajdonát képező anyag, alkatrész, félkész termék stb. feldolgozására vállalkozik. A bérmunkaügylet irányát tekintve lehet: aktív bérmunka, passzív bérmunka.
A bérmunkát végző felet tevékenységéért bérmunkadíj illeti meg.
A licenciaügyletek
Ügyletek a nemzetközi kereskedelem viszonylag új típusú ügyletformáját képviselik. Az elnevezés lényegében szellemi termékek adásvételére utal. Tárgya leggyakrabban:
jogi védettséget élvező szabadalom, franchise esetében egy átadott üzleti "programcsomag".
A szellemi termék eladója ellenértékként licencdíjat kér. Szinte minden esetben kapcsolódik hozzá területi és időbeni korlátozás.
A lízingügylet
A lízingügylet ma már elsősorban belföldi ügylettípus, de a szakirodalom a külkereskedelmi ügyletek között is megtalálható. A lízing a termelőeszköz bérletére vonatkozó szerződés. Klasszikus formája az ún. finanszírozási lízing, amely futamidő végén a bérlő a lízingelt berendezés tulajdonjogát is megszerezheti. Másik változata az operatív lízing a rövid bérleti időszak és a többszöri bérbeadás miatt elsősorban a kölcsönzési tevékenységhez hasonlítható.