A mai pénz fejlődéstörténete
Pénz: A dolgok értékének kifejező eszköze.
- Cserekereskedelem: a történelem előtti időkben a különböző termékek cseréje közvetlenül ment végbe. Az áruk értéke nem minden esetben volt arányos egymással
- Árupénz kialakulása: kiválasztódik egy különleges áru, mely a pénz funkcióit tölti be. Idő és hely függvényében más és más árú képében jelenik meg: tengeri kagyló, só, bőr, prém.. stb. Feltételek, melyeknek meg kell feleljen az árupénz: tartósság, oszthatóság, egyneműség, fajlagosan nagy értéket képvisel, gazdasági szereplők mindegyike elfogadja.
- Aranypénz: a pénz megjelenése aranypénz formájában. Attól függően, hogy csak az aranyat vagy az aranyat és az ezüstöt fogadták el fizetőeszközként, beszélhetünk monometalizmusról és bimetalizmusról. Bimetalizmus: Két fém együttes megjelenése.
Monometalizmus: Csak az aranypénz van forgalomban. (vagy pl. Hollandiában csak az ezüst volt) - Pénz-helyettesek megjelenése: önmagában értéktelen, papír alapú; szállítása könnyebb, mint az aranyé. Az ipari forradalommal relatív pénzhiány alakult ki (kisebb volt a forgalomban lévő pénz, mint amennyire szükség lett volna). A pénz forgási sebessége növekedett --> VÁLTÓK megjelenése!! (ha a kereskedő nem tud rögtön az áru átvételekor fizetni, akkor kiállít egy váltót, hogy a jövőben vállalja ennek kifizetését kamattal együtt). Felvetődik a bizalom és a fizetőképesség.
- Mai modern pénz
Modern pénz: belső értékkel nem bíró, mesterséges, termelt eszköz, melynek a gazdaságba való bekerülése (termelése), illetve onnan való kikerülése (megsemmisülése) csak a bankrendszer intézményeinek segítségével történhet.
A mai pénz két formában jelenhet meg
- Bankszámlapénz (hitelpénz): a gazdálkodó szervezetek bankkal szembeni látra szóló betétkövetelése
- Készpénz (bankjegy)
A pénz egy általánosan elfogadott csereeszköz, amelyet a gazdaság szereplői csak erre a célra használnak, és képes az áru értékét kifejezni.
Az aranypénz funkciói
5 funkciója van:
- Értékmérő szerep: méri a szolgáltatások értékarányait, egymáshoz képest viszonyítja az áruk értékeit.
- Forgalmi eszköz funkció: közvetíti az áruk cseréjét
- Fizetési eszköz funkció: abból adódik, miszerint az árutermelés fejlődésével jellemzővé válik, hogy az áru eladása nem feltétlenül jelenti az árbevétel egyidejű realizálását, természetes módon elválhat a két ügylet. A vevő ebben az esetben adós, az eladó pedig hitelező. Amikor a pénz csak egy távolabb lévő időpontban képes az ár realizálására, a fizetési eszköz funkciót tölti be.
- Felhalmozási funkció: szerint a pénz alkalmas arra, hogy amennyiben nem áll szándékában a birtokomban lévő összeget azonnal további áruk vásárlására fordítani, akkor a felhalmozás eszköze legyen. Ennek alapján állandó igényként jelentkezik, hogy a pénzként szereplő eszköz stabil, legalábbis ne csökkenő értékű legyen. Forrás: http://www.doksi.hu
- Nemzetközi pénz: azt jelenti, hogy a nemzetközi forgalom bővülésével szükségessé válik olyan eszköz vagy eszközök megjelenése, melyek képesek a fenti négy funkciót – legalább részben – betölteni és általánosan elfogadott módon e szerepnek megfelelni.
Ahhoz, hogy valamit pénznek tekintsünk ezek közül a funkciók közül legalább az első 4-nek érvényesülnie kell.
A klasszikus papírpénz és a bankjegy
Pénzhelyettesítők első fajtája a klasszikus papírpénz, amely aranyra szóló jegy, s mint egyszerű értékjel képes helyettesíteni az aranyat, névleges értéke szerint aranyra átváltható. Általános elfogadásához az kellett, hogy az államnak is szerepe legyen a kibocsátásban. A klasszikus papírpénz állami akarattal kibocsátott, kényszerforgalmazású, kényszervásárló értékű pénz, amelyet nem önmagáért, hanem az érte vásárolható dolgokért igényelnek. A gazdaság azonban egyre több pénzt igényelt. Az áruforgalom állandóan bővült, a foglalkoztatottak száma és így a kifizetett munkabér növekedett.
Ez a fokozott igény váltotta ki a másik pénzhelyettesítőnek, a klasszikus bankjegy megjelenését. A klasszikus bankjegy a váltóból alakult ki. A váltó a bank önmagára szóló fizetési kötelezettségvállalását jelentette. A váltó lényege, hogy a vevő hitelre vásárol, közte és az eladó között hitelviszony jön létre, melyet okiratba foglalnak. A klasszikus bankjegy csupán pénzhelyettesítő volt, ami azt jelenti, hogy nem volt elfogadási kényszere, illetve nem tekintették őket törvényes fizetési eszköznek.
A papírpénzforgalom törvényei
Magyarországon a 2001. évi LVIII. jegybanktörvény értelmében bankjegy- és érmekibocsátásra kizárólag a Magyar Nemzeti Bank jogosult. A bankjegyek és érmék kibocsátását, címletét és külső kiállítását, valamint bevonását az MNB elnöke rendeletben hirdeti ki. A rendeletben megjelölt határnappal a bevont bankjegyek és érmék elveszítik törvényes fizetőeszköz jellegüket. Az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket a magyar törvényes pénznemben teljesítendő fizetésnél mindenki köteles névértékben elfogadni. A forgalomból bevont, törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő bankjegyeket a bevonás határnapjától számított 20 évig, az érméket a bevonás határnapjától számított 5 évig névértékben magyar törvényes fizetőeszközre átváltja.
A hamis vagy meghamisított bankjegyeket nem szabad, a hiányos bankjegyeket nem kell fizetésül elfogadni. A hiányos bankjegyért az MNB ellenértéket akkor térít, ha a bankjegynek felénél nagyobb részét benyújtják. A hitelintézetek és a posta pénztárai a hiányos bankjegyeket az MNB-nél történő becserélésre átveszik. A sérült bankjegyek becserélését az MNB költségmentesen végzi. A csonka vagy sérült érmékért a z MNB ellenértéket nem térít, kivéve, ha azoknak nemesfém tartalma van.
A forward devizaátállási ügyletek jellemzése
Tőzsdén kívüli határidős ügylet, elvileg bárkivel megköthető, tárgya bármi lehet,
általában nem az ügylet lejáratának napját, hanem annak futamidejét határozzák meg (általában 1, 3, 6, 12 hónap), a forward szerződések előnye a rugalmasság, hátránya a rossz likviditás, a forward piac nem centralizált, az ügyleteket telefonon, faxon vagy interneten keresztül kötik meg, az ügyletek kevésbé szabványosítottak, ha az egyik fél nem teljesíti vállalt kötelezettségét a határidő alapján, az ebből fakadó veszteség közvetlenül a másik felet terheli.
Az adósminősítés célja, eljárása
Az adósminősítés célja:
Az adós kockázatainak felmérése és annak felbecsülése, hogy az adós mennyire felel meg a hitelképesség kritériumainak a bank értékelési rendszerében. Vagyis, hogy a múltbéli és jelenbeli ismeretek alapján milyen hitelképességi kategóriába sorolható.
Feltárják a cég gazdasági helyzetét és meghatározott szempontok szerint, megítélik a helyzetét. Múltbeli adatokból indulnak ki, utána a jelen adataival foglalkozik.
Bankok saját hatáskörükben döntik el a minősítési szakaszokat. Központilag maghatározott tartalmi követelményeket figyelembe kell venni.
Adós minősítés elvi szempontjai:
Először az 5C eljárást kell alkalmazni:
CARACTER: Az adós jellemét, hitel-visszafizetési készségét vizsgálja. Eddig hogyan törlesztette a felvett hiteleit.
CAPACITI (fizetőképesség): Azt vizsgálja, hogy az adós képes lesz-e visszafizetni a hitelt.
CAPITAL: tőke, tőkeszerkezet, tőkeellátottság saját és idegen tőke viszonya, vagyongyarapodás vizsgálata. Forrás: http://www.doksi.hu
COLLATERAL (biztosítékok): Vizsgálja, hogy milyen biztosítékokat tud felmutatni a vállalkozás a hitel fedezetére.
CONDITION: gazdasági feltételek vizsgálata.
Az adósminősítés lépései:
1. Információk beszerzése: Szükséges, de elégséges információk körének a pontos meghatározása.
2. Kockázat felmérése és elemzése:
- külső kockázat
- belső kockázat (menedzsment kockázata)
- külső kockázat: Az első vizsgálandó szempont a vállalat külső környezete.
- országkockázat: Maga az ország a kockázatos. Az ország nem tud fizetni, nem tudja teljesíteni a kötelezettségeit. Az országok osztályozására egy ötfokozatú skálát használnak (A, B, C, D, E).
- iparág kockázata: Bizonyos ágazatok az átlagos nyereségmegtérülés fölött vannak, míg mások az átlagos szintet sem tudják elérni.
- versenyhelyzet vizsgálata
- kínált termékek és szolgáltatások vizsgálata Belső kockázat: Milyen a tulajdonosi szerkezet?
- pénzügyi kockázat elemzése: Pénzügyi helyzet a múltban és a jelenben.
3. Pénzügyi adatok feltárása (mutatószámok)
A vállalati stratégia szerepe, kialakítás módozatai, az egyes típusok jellemzői
Stratégia: egy vállalati koncepció, a jövőalkotás eszköze, egy hosszú távú terv, melyben meghatározzák a vállalat céljait, a célok megvalósításához szükséges eszközöket és módszereket.
A kialakítás módozatai, jellemzői:
- Vállalkozói típusú stratégia
- Adaptív típusú stratégia
- Tervezői típusú stratégia
1. Vállalkozói típusú stratégia:
Azokra a szervezetekre jellemző, amelyekben a tulajdonosi és menedzseri funkciókat jórészt egy személy képviseli (magánvállalkozó).
Nem tervezési folyamat eredménye. A stratégiai fontosságú döntések sorozata nyomán alakul ki.
Jellemzői:
- Az új lehetőségek keresése.
- A hatalom és a felelősség a vállalkozó kezében összpontosul.
- Központi célja a növekedés.
2. Adaptív típusú stratégia:
Azokra a szervezetekre jellemző, amelyek bonyolult környezetben működnek és tartózkodnak a jelentős változásoktól → a konfliktusok feloldására törekednek.
Jellemzői:
- Nincsenek világosan meghatározott célok
- A kihívásokra adandó válaszokat keresik (nem az új lehetőségeket kutatják); nincsenek világos célok; a stabil, biztonságos megoldásokat keresik.
- • Össze nem kapcsolódó döntések: a sokféle kihívásra adott sokféle válasz nem kapcsolódik össze, nincsenek összhangban; kevés figyelem irányul a koordinációra; a döntéshozók azonban rugalmasak.
3. Tervezői típusú stratégia:
Elsősorban nagyvállalatok alkalmazzák.
A stratégia módszeres tervezési tevékenység keretében alakul ki. A stratégia kialakításának legfejlettebb módszere.
Jellemzői:
- Kulcsszereplője az elemző. Forrás: http://www.doksi.hu
- Rendszerszemléletű elemzésre épül.
Akkor alkalmazható, ha
- A vállalkozás elég nagy ahhoz, hogy viselje a stratégiai elemzés és tervezés költségeit;
- A környezet viszonylag stabil, a külső feltételek alakulása jól prognosztizálható.