A számviteli törvény által meghatározott számviteli alapelvek és érvényesülésük az éves beszámoló készítésénél

A számviteli törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, melyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeni terveiről.

A számviteli törvény úgynevezett "végtermék szabályozásra" épül, vagyis a beszámolási kötelezettség teljesítésére helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért a törvény elvi, keret jellegű szabályainak alkalmazásakor, beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a számviteli törvényben meghatározott alapelveket kell érvényesíteni.

A megbízható, valós összkép kialakításához a magyar számviteli törvény a következő alapelveket nevesíti:

I. Általános alapelv

1. A vállalkozás folytatásának elve
A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani a működését, folytatni tudja a tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése, vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése.

II. Tartalmi alapelvek

2. Teljesség elve
A gazdálkodónak könyvelnie kell minden olyan gazdasági eseményt, amely az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre hatással van a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, és a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.

3. Valódiság elve
A könyvekben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Az értékelésük meg kell hogy feleljen a törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.

4. Óvatosság elve
Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékvesztéseket és az értékcsökkenéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség vagy veszteség.

5. Összemérés elve
Az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót készítőknél az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit, és a bevételeknek megfelelő költségeket (ráfordításokat) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek azokhoz az évekhez kell kapcsolódni amikor gazdaságilag felmerültek.

6. A tartalom elsődlegessége a formával szemben
A beszámolóban és azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.

III. Tartalomra ható kiegészítő alapelvek

7. Egyedi értékelés elve
Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni, és a nyilvántartásokban azokat egyedileg értékelni. Az egyedi értékelés sajátosan érvényesül az olyan eszközök vonatkozásában, amelyek azonos paraméterekkel rendelkeznek, különböző időpontban szereztük be, csoportosan tartjuk nyilván. Értékelésük átlagos beszerzési áron, vagy FIFO módszerrel történik. sági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.

8. Bruttó elszámolás elve
A bevételek és a költségek (ráfordítások) illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók.

9. Időbeli elhatárolás elve
Az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítőknél az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az alapul szolgáló időszak és a elszámolási időszak között megoszlik.

10. Lényegesség elve
Lényegesnek minősül minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait, felhasználó szervezet döntéseit.

11. Költség-haszon összevetésének elve
A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségeivel.

IV. Formai alapelvek

12. Világosság elve
A könyvvezetést, és a beszámolót áttekinthető, érthető a törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.

13. Folytonosság elve
A naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak meg kell egyezniük az előző évi zárómérleg megfelelő adataival. Az egymást követő években az eszközök és a források értékelése, az eredmény számbavétele csak a törvényben meghatározott szabályok szerint változhat.

14. Következetesség elve
A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.

Az időbeli elhatárolások fogalma, fajtái, megjelenése a beszámolóban, nyilvántartása, gazdasági eseményei bizonylatolása, elszámolása

Időbeli elhatárolás: az olyan gazdasági események hatásait, amelyek két vagy több üzleti évet érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között, olyan arányban kell elszámolni, ahogy az, az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.

Aktív időbeli elhatárolás

Az adott időszak tárgyeredményét növelik.

Megjelenhet:

  • bevétel növekedésként
  • költség-ráfordítás csökkenésként

Itt mutatjuk ki:

  • azokat a bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra vonatkoznak (pl. kamatkövetelés váltó után)
  • az üzleti év mérlegének forduló napja előtt felmerült elszámolt, olyan költségeket, ráfordításokat, amelyek csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el (pl. előre fizetett bérleti díj � el kell vinni a következő évre)

Nyilvántartása:

Már az utolsó hónapok könyvelése során célszerű megjelölni azokat a bizonylatokat, amelyek nem a tárgyévet terhelő költségeket tartalmaznak, azaz az aktív időbeli elhatárolásokat (pl. előre fizetett bérleti díj, dec. 31-ig járó kamat, váltó követelés évi kamata)
Dec. 31-én összesítő nyilvántartást készítünk a bizonylatokról a főkönyvi könyvelés számára.

Nyilvántartó lap tartalma:

  • Dátum
  • Bizonylat szám
  • Szállító megnevezése
  • Elhatárolás megnevezése
  • Összeg

Passzív időbeli elhatárolás

Helyesbítő könyvelések, amelyek a vállalkozás eredményét csökkentik.

Megvalósulhat:

  • bevételek csökkentésével
  • költség és ráfordítások növelésével

Itt kell kimutatni:

  • a mérleg fordulónapja előtt befolyt elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak bevételét képezi (pl. befolyt bérleti díjak, amelyek a következő évre vonatkoznak)
  • a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költségeket, ráfordításokat, amelyek csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merülnek fel, kerülnek számlázásra, kifizetésre (pl. felhasznált közüzemi szolgáltatások díjai, tárgyévet terhelő hitelkamatok, melyeket a következő évben fizetünk)
  • halasztott bevételeket is: minden olyan eseményt, melyért nem fizettünk semmit (pl. ajándékba kaptunk, hagyaték, fejlesztésérté kaptuk, többletként felleltünk)

Nyilvántartása:

Dec. 31-ei dátummal végig kell gondolni, milyen költségek, illetve bevétel csökkentő tételek vannak, amelyekről még nem kaptunk számlát, mégis ezt az évet terhelik (pl. telefon számla, villany számla, kötvény kibocsátáskor a tárgyévet terhelő kamat).
Ezekről készítünk egy összesítő bizonylatot a főkönyvi könyvelés számára.

Nyilvántartó lap tartalma:

  • Sorszám
  • Elhatárolás megnevezése
  • Összeg
  • Kontírozás

Az ellenőrzési munka szakaszai, lefolytatása, a megállapítások írásba foglalása

A legtöbb ellenőrzés végrehajtása az ellenőrzés céljaitól, megszervezésétől és végrehajtási formájától függően jellemzően beszámoltatás formájában, folyamatos adatszolgáltatás keretében és helyszíni ellenőrzés megvalósításával történhet. A továbbiakban ez utóbbinak bemutatására kerül sor.

Az időszakor ellenőrző tevékenység több egymás után következő, egymástól elhatárolható, de egymással összefüggő, egymásra épülő munkaszakaszból áll, melyek a következők lehetnek:

  • az adott ellenőrzés megtervezése, előkészítése
  • az ellenőrzésre való felkészülés
  • a helyszíni ellenőrzés végrehajtása
  • a megállapítások írásba foglalása
  • az ellenőrzés minőségbiztosítása
  • a megállapítások hasznosítása

Az ellenőrzések során minden egyes munkaszakasznak meghatározott célja van. Az előző munkaszakasz kitűzött céljainak elérése feltétele a következő munkaszakasz eredményességének, mivel az egyes munkaszakaszok között kölcsönös és szoros összefüggés van.

Az ellenőrzés előkészítése, tervezése

Az ellenőrzés tervezése, előkészítése munkaszakasz célja, hogy gondos információgyűjtő és tervező munka alapján biztosítsák a helyszíni ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges dokumentumokat.

Az ellenőrzés tervezése, előkészítése, több logikai lépést foglal magában, így kiterjed:

  • a szükséges információk összegyűjtésére és tanulmányozására, az ellenőrizendő szervezet, tevékenység megismerésére
  • az ellenőrzési cél kijelölésére, pontos megfogalmazására és a konkrét ellenőrzési feladatok kialakítására
  • az ellenőrizendő egységek, részegységek, területek, témák kijelölésére
  • az ellenőrizendő időszak meghatározására
  • az ellenőrzési kockázat felmérésére, becslésére
  • az ellenőrzési megközelítés, az ellenőrzési eljárások, módszerek és alkalmazandó eszközök meghatározására
  • szükség esetén elővizsgálat végrehajtására
  • az ellenőrzés időbeosztására
  • az ellenőrzéshez szükséges ellenőrök, szakértők kiválasztására
  • az ellenőrzésre vonatkozó tervezési dokumentum és az ellenőrzési program összeállítására
  • az esetlegesen szükséges próbavizsgálat lebonyolítására
  • a megbízólevél kiadására

Az előkészítés eredményeként, termékeként számos dokumentum készül el. Ezek közül az ellenőrzési program kiemelkedő jelentőségű, hiszen ez az ellenőrzés végrehajtásához készített utasításként érvényesülő útmutató. Az ellenőrzési programhoz kapcsolódó követelmény, a programfegyelem megtartása az ellenőrök számára szem előtt tartandó szabály.

Felkészülés az ellenőrzésre

Az első munkaszakasz eredményeként kialakult a lefolytatni kívánt ellenőrzés célkitűzése, programja. A felkészülés egy gyakran ezzel párhuzamosan végzett feladat, melynek célja mindazon speciális ismereteknek a megszerzése, melyek a vizsgálati feladatok eredményes megoldásához szükségesek.
A felkészülés a vizsgálandó területekre vonatkozó, részletekbe menő és időszerű kérdések megismerésére irányul.

E speciális ismeretek három részre bonthatók:

  • a vizsgálandó követelményekre vonatkozó ismeretek
  • a vizsgálati feladattal kapcsolatos szakmai ismeretek
  • a vizsgálandó szervezetekkel összefüggő helyi ismeretek

A helyszíni ellenőrzés végrehajtása

A helyszíni vizsgálat célja, hogy az előkészítés és a felkészülés tapasztalataira támaszkodva a helyszínen végrehajtsák a programban kijelölt vizsgálati feladatokat.

A helyszíni ellenőrzés több érdemi és technikai jellegű lépésből áll. Az ellenőrző szervezetnek feladata az ellenőrzött előzetes értesítése az ellenőrzésről, az ellenőrzés megkezdéséről. Ennek az a jelentősége, hogy az ellenőrizendő szervezetnek tájékozódnia kell a az ellenőrzésről, annak tartalmáról, mely alapján fel tud készülni az ellenőrzésben való közreműködésre, ki tudja alakítani saját tevékenységének további zökkenőmentes végrehajtását, folytatását. Előfordulhatnak ugyanakkor olyan ellenőrzések, melyeknek az ellenőrzés céljának elérése érdekében váratlannak, meglepetesszerűnek kell lenniük, azaz az ellenőrzés végrehajthatósága érdekében nem lehet előzetesen bejelenteni.

A helyszíni ellenőrzés megkezdésekor az ellenőröknek be kell jelentkezniük az ellenőrzött szervezet vezetőjénél. A helyszíni ellenőrzést indító megbeszélés alkalmával be kell mutatni megbízólevelünket, ismertetnünk kell az ellenőrzés célját, feladatait, és fel kell kérni az ellenőrzöttet az ellenőrzés zavartalan és eredményes lefolytatásához szükséges együttműködésre.

A vizsgálat helyszínének megismerése az előkészítés-felkészülés munkaszakaszaiban szerzett ismeretek céltudatos kiegészítését vagy megismerését célozza.
Az ellenőrzés lefolytatása a vizsgálati program szerint történik, melynek megvalósítását elősegítik a helyszíni ellenőrzés előbb említett lépései.

Az ellenőrök a vizsgálat során

  • alkalmazzák a korábban meghatározott ellenőrzési megközelítéseket, ellenőrzési eljárásokat és eszközöket, s így megállapítják a tényhelyzetet
  • megállapításokat, következtetéseket tesznek
  • folyamatosan bizonyítékokat gyűjtenek a megállapításaik, következtetéseik alátámasztására
  • az ellenőrzés folyamatáról dokumentációt vezetnek
  • szükség esetén megállapítják a feltárt hibák, hiányosságok felelőseit

A megállapítások írásba foglalása

Az ellenőrzés során tett megállapításokat az ellenőröknek minden esetben írásos formában kell ismertetniük. Az írásban foglalás célja, hogy lehetővé tegye az ellenőrzés eredményeinek megismerését, és intézkedésre alkalmas módon értékelje az ellenőrzött szervezetet, illetve annak vizsgált tevékenységét. A megállapítások írásba foglalásának formája alapvetően kétféle lehet: jelentés és jegyzőkönyv.
A jelentés a vizsgálat tárgyával összefüggő tényközlést, az ok-okozati kapcsolatok ismertetését, valamint a területtel összefüggő javaslatokat tartalmazza. A jegyzőkönyv ezzel szemben a hibákat, mulasztásokat, a jogszabályba ütköző eseményeket tartalmazza és jellemzően nem tér ki a kedvező jelenségekre, pozitív változásokra.

Az ellenőrzés minőségbiztosítása

Az ellenőrző szervezetek ellenőrzési tevékenységükhöz kapcsolódóan különböző mechanizmusokat alkalmaznak az ellenőri munka megfelelő színvonalának biztosítása érdekében. Az ellenőrző szervezet által elvégzett egyes ellenőrzések minőségbiztosításához tartozó folyamatok megjelenhetnek:

  • az ellenőrzés folyamatában az ellenőrök önellenőrzésével és az ellenőrök közötti együttműködéssel
  • az ellenőrzés végrehajtásának felülvizsgálatában, melyet elsősorban a vizsgálatvezető végez
  • a konkrét ellenőrzéstől független minőségbiztosítási felülvizsgálatként, mely alapvetően az ellenőrzésre szakosodott szervezetekre jellemző

A minőségbiztosítás célja az ellenőrzés szabályszerűségének, hatékonyságának, eredményességének, objektivitásának és dokumentáltságának megállapítása.

A megállapítások hasznosítása

Az ellenőrzés megállapításai, következtetései és javaslatai alapján tett intézkedéseket együttesen az ellenőrzés hasznosításának nevezzük. A munkaszakasz célja mindazon lépések megtétele, melyek az ellenőrzés alapján szükségesek az ellenőrzött elvárt, szabályszerű működésének biztosításához, valamint fejlődésének előmozdításához.
Az ellenőrzés hasznosítása alapvetően már az ellenőrzött feladata. Az intézkedések végrehajtásának feltételeit, a megvalósítás folyamatát az ellenőrzöttnek kell biztosítania, illetve végrehajtania. Az ellenőrző fél általában a megvalósítás megtörténtét és/vagy annak színvonalát vizsgálja, jellemzően beszámoltatás, bizonyos esetekben pedig külön utóellenőrzés keretében.

A készpénzforgalom ellenőrzése

A vállalkozásoknak a 2000. évi számviteli törvény előírásai szerint rendelkezniük kell ún. pénzkezelési szabályzattal. A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi törvény előírja ezeknek a szabályzatoknak a korszerűsítését, pontosítását.

Ennek megfelelően a vállalkozásnak a pénzkezelési szabályzatukban rendelkezniük kell például:

  • a pénzforgalom lebonyolítási rendjéről
  • a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről
  • a pénzkezelés felelősségi szabályairól
  • a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről
  • a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról
  • a pénzszállításról
  • a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről stb.

Természetesen a felsorolás nem teljes, de a legfontosabb ellenőrzési kérdéseket feltétlenül jelzi.
A pénzkezelési szabályokat és azok betartását az APEH ellenőrzi.

A pénzkezeléssel kapcsolatos ellenőrzés egyik legfontosabb területe a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem megfelelősége. A számviteli törvény vonatkozó előírása alapján valamennyi pénz- és értékmozgást bizonylattal alátámasztva és késedelem nélkül a könyvekben rögzíteni kell.

A pénztárban készpénzbevétel lehet a bankszámláról felvett összeg, az elszámolásra kiadott és visszafizetett készpénz, illetve a készpénzes értékesítésből származó bevétel, valamint további befizetések. Ezeket a vállalkozásnak szigorú számadású bizonylattal kell dokumentálnia, felvezetve azokat az időszakos pénztárjelentésbe.
A pénztárból történő kifizetés esetén a pénztárkiadási bizonylat kiállításának alapja a kapott készpénzes számla, a bankszámlára történő készpénbefizetés bizonylata, illetve egyéb készpénzkiadási belső bizonylat, melyeket szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. Igy kiadási pénztárbizonylat kiállítására nincs minden esetben szükség.

Amennyiben a vállalkozás a pénztári pénzmozgásokat kötelező jelleggel bevételi és kiadási pénztárbizonylat alkalmazásával bonyolítja le, akkor ennek tényét a pénzkezelési szabályzatban rögzíteni kell.

A pénzforgalomról vezetett nyilvántartást naponta vagy hetente, de legalább havonta le kell zárni.
Ellenőrizni kell a számszaki egyenleget. A pénztári nyilvántartás szerinti záró pénzkészletet össze kell hasonlítani a ténylegesen meglévő pénzkészlettel. Az esetleges eltérést természetesen vizsgálni kell.

A szabályzatkészítési kötelezettség független a vállalkozás nagyságától. A szabályokat úgy kell kialakítani, hogy a vállalkozásnál pénzzel való gazdálkodás és a pénzkezelés szervezett keretek között, naprakészen ellenőrizhető módon valósuljon meg.

A pénzkezelés szempontjából meghatározó szerepe van a készpénzállomány-változások megfelelő dokumentálásának, nyilvántartásának. A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-ig a könyvekben rögzíteni kell.
A pénzforgalomról naprakész nyilvántartást kell vezetni. Ennek célszerű megoldását a vállalkozónak kell kialakítania.

A szabályzatban rögzíteni kell a biztonságos készpénzőrzés és szállítás szabályait is.
A készpénzforgalom szempontjából lényeges feladat az elszámolásra kiadott készpénzzel történő elszámolás szabályozása és annak ellenőrzése.

A pénz időértéke; a jövőérték, a jelenérték és a speciális pénzáramok jelentősége, alkalmazások a pénzügyi döntésekben.

A befektetési lehetőségek miatt, a tőketulajdonosok számára a mai pénz többet ér, mint a jövőbeli pénz. A pénznek ezt a tulajdonságát nevezzük időértéknek. A mai pénz többletértéke egyrészt a befektetési lehetőségektől függ, másrészt pedig attól, hogy maga a tőketulajdonos mekkora árat kér a tőkéje ideiglenes átengedéséért. Az ár a kamat, amit ha a különböző lejáratok függvényében ábrázolunk, akkor megkapjuk a hozamgörbét.

Ha a mai pénz tehát többet ér, mint a jövőbeli pénz, akkor ez azt is jelenti, hogy a különböző időpontokban felmerülő pénzeket nem tudjuk összeadni. Ha mégis szeretnénk tudni, hogy mennyi pénz fölött diszponálunk, akkor közvetett módot kell keresni az összehasonlításra.

Amennyiben a mai pénz jövőbeli időpontban fennálló értékét szeretnénk meghatározni, akkor jövőérték-számításról beszélünk, melynek eszköze a kamatszámítás lesz.
Amennyiben egy vagy több jövőbeli időpontban felmerülő pénzáram (cash flow) mai értékét kívánjuk meghatározni, akkor jelenérték-számításról beszélünk, melynek az eszköze a diszkontálás lesz.

A különböző időpontokban keletkező pénzek közötti átváltási arány a kamatláb, melynek nagysága kifejezi a befektetők által elvárt hozam nagyságát, valamint azt is, hogy az adott lehetőség mekkora kockázatot hordoz.

A kamatozásnak két típusát tudjuk megkülönböztetni:

    • Egyszerű kamatozás: ebben az esetben minden kamatozási periódusban csak az eredeti kezdőtőke után számítjuk fel a kamatot, azt is mondhatjuk, hogy a jövőbeli tőkeérték az idő lineáris függvénye lesz
      FVn = PV * [1 + ( r * n )]
    • Kamatos kamatozás: amikor minden egyes kamatozási periódus végén a tőkéhez írjuk a kamatokat, és a következő kamatozási periódusban már a kamattal növelt összeg kamatozik tovább. Ekkor a jövőbeli tőkeérték az idő exponenciális függvénye lesz.
      FVn = PV * ( 1+ r )n

A pénzügyekben kamatszámítás alatt rendszerint a kamatos kamatozást értjük.
Diszkontálás során a jövőbeli tőkeértékét csökkentjük az addig az időpontig jelentkező kamat nagyságával:
PV = FVn * [ 1 / ( 1 + r )n ] = FVn / ( 1+ r )n

Amennyiben nem egy pénzáramról beszélünk, hanem több pénzáramról, akkor a jelenérték a jövőbeli pénzáramok diszkontált értékeinek összege lesz, képlettel a következő:
PV = FVt / ( 1 + r )1

Abban az esetben, ha a különböző időpontokban felmerülő pénzáramok azonosak, akkor speciális pénzáramokról beszélünk.

Annuitás (évjáradék). n, véges perióduson keresztül esedékes, egyenlő nagyságú pénzáramok sorozata.
Fajtái:

  • Szokásos vagy halasztott annuitás: a pénzáramok az időszakok végén jelentkeznek
  • Esedékes annuitás: a pénzáramok az időszakok elején esedékesek

Jelenérték: akkor számolunk vele, ha meghatározott idejű, egyenlő összegű pénzáram van.
PVA = C * PVIFA
PVIFA = (1/r) - [ ( 1 / r ) * ( 1 / ( 1+ r )t ) ]
Jövőérték: akkor számolunk vele, ha meghatározott idejű, egyenlő összegű betéteket helyezünk el.
FVA = C * FVIFA
FVIFA = [ (1 + r )t - 1 ] / r

Annuitást alkalmaznak pl. a bankok a hitelek törlesztőrészleteinek kiszámításához, a biztosítók a biztosítások díjainak meghatározásához, de annuitás pénzáram lehet a fix kamatozású kötvény névleges kamata is.

Örökjáradék: végtelen időtartamon keresztül esedékes, periódusonként egyenlő nagyságú pénzáramok sorozata. Egy lejárat nélküli (örökjáradékos) kötvény értékeléséhez szükséges ismerni.
PVperp = C / r

Speciális fajtája a növekvő tagú örökjáradék, ami évente egyenlő ütemben (ezt nevezzük növekedési ütemnek - g) növekvő pénzáramok végtelen sorozatát jelenti. Ezt a részvények értékelése során használják.
PVperp = C1 / r - g

A vezetési funkciók fogalmi meghatározása, az egyes funkciók tartalma; a vezetői döntési alapmodell elemei, döntéshozatal módja, döntések típusai

A vezetői tevékenység komplex, bonyolult feladategyüttes, mely azonban különböző részekre, funkciókra tagolható. A funkciók mutatják meg, hogy melyek azok a speciális szakismeretek, melyek a vezetésnek mint szakmának az összetevői.

Fayol szerint a vezetésnek, annak minden szintjén az alábbi négy funkciója létezik:

1. Tervezés
A tervezés középpontjában a jövő áll: mit akarunk elérni és hogyan. A tervezési folyamat eredményeként születnek meg a szervezet céljai és azok eléréséhez vezető akciók.

2. Szervezés
A szervezés mint vezetési funkció elsősorban a megfelelő szervezet kialakítását, illetve működtetését tartalmazza.

A vezető szervezési funkciója keretében az alábbi feladatokat látja el:

  • folyamatok koordinálása
  • hatáskörgyakorlás
  • munkakör meghatározása
  • munkamegosztás
  • osztályba szervezés
  • szervezetfejlesztés, szabályozás

3. Emberek irányítása
Az emberek (alkalmazottak) tevékenységének irányítása a szervezet céljainak elérésére közvetlen, személyes kapcsolatot jelent a vezető és a beosztottjai között.

Az idetartozó feladatok a következők:

  • motiváció
  • kommunikáció
  • munkacsoport vezetése
  • humánerőforrás-menedzsment
  • szervezetfejlesztés és változásmenedzsment

4. Ellenőrzés
A vezetői tevékenységet lezáró utolsó tevékenység a visszacsatolás, az utólagos értékelés. A vezető tevékenysége egy ún. önmagát javító folyamat, amiből következik, hogy időről időre visszacsatolást kell végeznie, mind az általa irányított folyamat eredményét, mind vezetői munkáját illetően.
Az ellenőrzési funkció jelenti azokat a területeket, ahol a vezetőnek ellenőrzési feladatai vannak, jelenti azoknak a módszereknek az alkalmazását, melyek az egyes területekhez kapcsolódnak.

A döntéshozatal racionális oldala

A döntési szükséglet felmerülésekor a racionális megközelítés az alábbiakat jelenti: rögzíteni a dötnés várható eredményeire vonatkozó kritériumokat, majd ezeket a kritériumokat rangsorolni és súlyozni relatív fontosságuknak megfelelően. Ezután a döntéshez szükséges tényadatokat kell összegyűjteni, majd megvalósítani valamennyi, a kritériumoknak megfelelő alternatívát. Ezután mindegyiket értékelni kell valamennyi kritérium figyelembevételével. A végső döntésnek arra az alternatívára kell esni, amelyik a legjobban megfelel a kritériumoknak. A döntések racionális oldala a "közgazdasági ember" koncepcióján alapul.

A döntéshozatal személyes, érzelmi oldala

A vezetői döntéshozatal során nehezen kerülhető el az érzelmi, személyes megfontolások figyelembe vétele, érvényesítése. A döntéshozó minden döntésében szerepet kapnak érzelmi motívumok. Vannak vezetők, akiknél ez az érzelmi oldal sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a racionális oldal.

A kielégítő döntéshozatal

A feladatok jellegéből adódóan a döntések lehetnek:

  • programozott
  • nem programozott

Programozottnak akkor tekintünk egy döntést, ha megoldására létezik megoldó algoritmus, mely az ismétlődő problémamegoldás során alkalmazható. Ilyen pl. a minőség-ellenőrzés, ahol mindig adott standardhoz viszonyítunk.

időtartamuk szerint a döntések lehetnek:

  • hosszú
  • közép
  • rövid távú
    más szavakkal
  • stratégiai
  • taktikai

Döntéshozatal módja szerint:

  • egyéni
  • csoportos

A döntéshozatal módja első megközelítésben alternatívák közötti választást jelent. Ezt nevezik a döntéshozatal statikus felfogásának. Ha a vezetői döntéshozatal természetét mélyebben akarjuk megismerni, akkor annak folyamatával, dinamikus felfogásával kell megismerkednünk.

  • a döntési helyzet felismerése
  • a döntés előkészítése
  • a döntési variánsok értékelése
  • a döntés
  • utasítás a megvalósításra
  • ellenőrzés

A döntési helyzet felismerése igen fontos része a döntéshozatalnak. Nem közömbös ugyanis a döntés időzítése, annak a helyzetnek a megítélése, amikor a döntés meghozatala szükségesség válik. Mivel az idejében hozott döntés kreativitást és intuíciót igényel, gyakran fordul elő, hogy a döntéseket túl korán vagy túl későn hozzák.
A döntés előkészítése során, melyet legtöbbször szakmai apparátusok végeznek a vezető számára kidolgozzák azokat a variánsokat, melyekből majd a későbbiekben választania kell.
A döntési variánsok értékelése során már körvonalazódik a megszületendő döntés, mely a legtöbb esetben egy kompromisszumos megoldás, a különböző döntési variánsoknak valamilyen egyede.
A döntési mozzanat, a választás után lényegében a döntés szűken vett folyamata lezárul. Ahhoz, hogy a döntéshozatal során meghozott változat a későbbiek során megvalósuljon, szükség van egy akaratérvényesítési folyamatra, azaz ki kell dolgozni a döntés megvalósulásának a lehetőségeit, feltételeit.
Az utasítás a megvalósításra lényegében egy bonyolult eszközrendszernek az alkalmazását jelenti, a döntés megvalósulása érdekében.
Az ellenőrzés mozzanata szintén fontos része a döntéshozatalnak, mivel itt történik meg lényegében az egész döntéshozatali folyamatnak a visszacsatolása. Ez az a tevékenység, melynek során a döntéshozó meghatározza azt, hogy döntési helyzetfelismerés, a döntés előkészítése, a döntési variánsok értékelése során milyen jövőben elkerülendő hibák fordulnak elő, hogy azokat a jövőben elkerülhessük.