Az EGK, majd az EU elsősorban a közös belső piac megteremtésével próbálta versenyképessé tenni az európai gazdaságot. Az elért eredmények egyre erősebben ütköztek a szociális problémákkal, a jóléti államok válságával.
Az európai politika és számos európai intézmény ennek nyomán jutott el odáig, hogy a gazdasági és a szociális problémákat egyenrangúnak tekintette, illetve elismerte, hogy a gazdasági problémák nem oldhatók meg a szociális kérdések megoldása nélkül.
A kihívást az jelenti, hogy hogyan lehet a társadalmi védelmet az új helyzethez igazítani alapértékeinek, a szolidaritásnak és kohéziónak a feladása nélkül. Számos vezető, európai testület kötelezte már el magát a gazdasági és szociális Európa, Európa gazdasági és szociális dimenziója mellett. A megvalósítás viszont nehezebben haladt, aminek hátterében több tényező hatását vélhetjük megjelenni:
- a szociális dimenzió a gazdasági dimenziót követően évtizedes késéssel jelent meg, és ezt a hátrányt nehéz ledolgozni
- élesen ütközik egymással már az elvek, az elmélet szintén is az európai és a nemzeti szint
- a szakszervezetek a közös szabályozás, a munkaadói érdekképviseletek a szabadság és dereguláció érdekében lépnek fel
- változó az egyes tagállamok belső társadalmi értékrendje, beállítódás is, mivel a konzervatív és szociáldemokrata kormányok egymást váltják a nyugat-európai forgószínpadon
- az EGK/EU nem önálló államhatalom, jogokat a tagállamok felhatalmazásával nyerhet, a szubszidiaritás elve alapján pedig csak ott léphet fel, ahol a közösségi szintű megoldás hatékonyabb, mint a nemzeti szint
A szociálpolitika formálódásában a ’90-es évek során a következők jelentették a fontosabb állomásokat:
Fehér Könyv a szociálpolitikáról (1994)
Meghatározza az elkövetkező évekre a közösségi szociálpolitika fejlődési irányát. Erre a Fehér Könyvre épült az 1995-1997-es évekre szóló, középtávú szociális akcióprogram, amely központi kérdésként kezeli többek között a foglalkoztatást és a társadalmi kirekesztést.
A Bölcsek Tanácsának jelentése (1996)
A feladatunk az, hogy megújítsuk a régi formákat. A jóléti állam végül is nem egyéb, mint annak tükröződése, hogy miként gondoskodunk egymásról, és hogyan értékeljük az emberi erőforrásokat.
A torinói csúcs (1996)
Fontos elve, hogy az Uniót közelebb kell hozni polgáraihoz. A cél egy közös szociális alapzat létrehozása volt a Unió valamennyi állampolgára számára.
Az Amszterdami Szerződés (1997)
Az Amszterdami Szerződés beiktathatta a Római Szerződés szociálpolitikáról szóló fejezetébe a Szociálpolitikai Megállapodás szövegét.
Az Unió tagállamai megerősítik elkötelezettségüket az alapvető szociális jogok iránt. Továbbá kiegészítette a Római Szerződést az esélyegyenlőségre, a szociális kirekesztés és a diszkrimináció elleni harcra és a közegészségügyre vonatkozó új rendelkezésekkel.
A berlini csúcs (1999)
Az Európai Tanács elfogadta a Strukturális Alapok reformjának alapelveit és a Strukturális Alapok költségvetését a 2000-2006-os tervezési időszakra.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.