A piac láthatatlan kezét ebben a modellben a kormányzat lágy keze egészíti ki. A háttérből sugallja, indukálja a munkaerő-piaci szereplők számára a követendő magatartást. Olyan irányban akarja befolyásolni a munkaadókat és munkavállalókat, hogy azok önként építsék be a társadalmi-gazdasági szempontokat saját normarendszerükbe.
Ezen belül két altípust különböztetünk meg:
A. Bér/ár irányjelzők
A kormány ebben befolyásolja azzal, hogy bemutatja a bér-, az ár- és a termékenység-növekedés közötti aktuális, összgazdasági érdekek alapján érvényesítendő kapcsolatot.
Ezzel arra hívja fel a munkaerő-piaci szereplőket, hogy a bérek emelésénél önként korlátozzák magukat a gazdaság vagy az adott ágazat termelékenység-növekedési szintjére.
A kormány maga is elkészíti saját prognózisát és ajánl egyensúlyt biztosító bérfejlesztési ütemet. Megfogalmazhat ajánlásokat, üzeneteket arra vonatkozóan is, hogy a munkaerőpiac mely szegmenseiben, foglalkoztatási csoportokban van szükség a jövedelmek kisebb vagy nagyobb emelésére annak érdekében, hogy a munkaerőpiac kiegyensúlyozottan működhessen.
B. A normaképzés befolyásolása
A kormány ebben az esetben már igyekszik határozottabb eszközökkel fellépni. Olyan dokumentumokat, elemzéseket bocsát az érdekképviseletek rendelkezésére, amelyek kellő érvanyagot biztosítanak a kormány által ajánlotthoz közeli álláspont alátámasztására. Másrészt közvetlenül is igyekezhetnek befolyásolni a bértárgyalásokat.
A kormány azzal is elérheti célját, hogy felügyeletet gyakorol az önkéntes megállapodások felett. A lágy eszközöknek önmagukban nincs kényszerítő erejük, csak annyira hatásosak, amennyire a munkaerőpiac szereplői önként azonosulnak velük, és betartják az ezek alapján kialakított normákat.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.