A liberális piacgazdaság

A liberális filozófia azt az elvet vallja, hogy minden külső beavatkozás csak tompítja a piaci koordináció hatásosságát, ezért az állam piackorlátozó hatását minimalizálni igyekszik --> teljes szabadságot és önállóságot igényel a piac és a piaci szereplők számára.
A piac szereplői egyenrangúak, közöttük mellérendeltségi viszonyok érvényesülnek --> potenciális érvényesülési lehetőséget biztosít minden piaci szereplőnek, de meg is követeli a piaci követelményekhez való igazodást, az állandó helytállást és bizonyítást.
A „tiszta piaci” modellben a munkaerőpiac minden szereplője önmagáért tartozik felelősséggel. Az erőteljes verseny is mindenkit saját pozíciójának védelmére kényszerít. A piac többé-kevésbé meg is teremti ennek feltételeit azzal, hogy a munkaerő árában benne van az önellátás fedezete is. A munkaerőpiac szereplőinek csak a globális piaci normákhoz, társadalmi törvényekhez kell igazodniuk. A munkaadót viszont más szempontok nem korlátozzák a racionális gazdálkodásban.
Mindez pedig inkább a konfliktust, mint az együttműködést indukálja, valamint az azonos oldalon belül is jelentős differenciálódást eredményez.

A szociális piacgazdaság

Piaci koordinációra épül. A piacot szükséges, de nem elégséges koordinátornak tekinti, melyet ezért fontosnak tart keretek közé szorítani ott, ahol a piac önmagában és önmagától esetleg negatív társadalmi és szociális hatásokat eredményezne.
A gazdaságban megköveteli a racionalitást, de a munka, mint termelési tényező mellett kiemeli a munkaerő emberi, szociális jellegét is. Ez nem csupán a piaci szereplők mellérendeltségét, szerződéses szabadságát jelenti, hanem szoros, többnyire szerződéses partnerkapcsolatot is indukál a munkaadók és a munkavállalók között.
A liberális piacgazdaság és a jóléti állam filozófiája között helyezkedik el. Megjelenik benne a piac hatékonysági szempontja, de ugyanakkor érvényesül a piacot kiegészítő-korlátozó gondoskodás is, melyet egyrészt a piac állami szabályozása, másrészt a munkaerő-piaci partnerek önálló megállapodása valósít meg.

A jóléti állam

A liberális filozófiával szemben nagyobb hangsúlyt helyez az emberi oldalra.
A piac működését ugyan fontosnak tartja, de ezzel párhuzamosan kiemeli annak negatív társadalmi-szociális következményeit, hogy a piac nem egyformán biztosít jólétet mindenkinek --> szükséges a jóléti szempontok fokozott érvényesítése.
Ezt a feladatot maga az állam vállalja át. A foglalkoztatás magas szintjét igyekszik biztosítani, a jelentős mértékű központosítással és újraelosztással, a szociális ellátórendszerekkel pedig csökkenti a jövedelmek differenciálódását.
A modell lényege tehát az állam gondoskodása, felelőssége a társadalom minden tagjával szemben. Ezáltal magas életszínvonal és kiegyensúlyozott belső szociális és partnerkapcsolatok jellemzik.
Mindennek ára is van --> a modell működtetéséhez igen nagymértékű központosításra, központi beavatkozásra van szükség, ami viszont értelemszerűen korlátozza a piaci mechanizmusok érvényesülését.

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.