A munkaadói szövetségek funkciója

A munkaadói szövetségek létrejötte a vállalkozók másodlagos reakciója a szakszervezetek megjelenésére. Kessler (1907) három tevékenységi területet emelt ki a korai munkaadói szövetségekre vonatkozóan:

  1. a szakszervezeti mozgalom elhárítása, felszámolása, akadályozása, de legalább ignorálása, lehetőleg harc nélkül,
  2. ha ez nem sikerül és elkerülhetetlen a harc, akkor harc a szakszervezetekkel, fellépés a károkozás ellen,
  3. előbb vagy utóbb paritásos megállapodást kell elérni a szakszervezetekkel.

Kessler megfogalmazásában a munkaadói szövetség az iparos vállalkozók szervezete a szervezett munkásokkal való kapcsolatuk szabályozására.

A mai munkaadói szövetségeknél a következő külső és belső feladatokat különböztethetjük meg:

  • a munkaadói szövetség elsősorban kollektív szerződéses partner, feladata a munkaviszony szabályozásán keresztül a munkapiac szervezése
  • kifelé irányuló feladata a közvélemény alakítása, mint nyomásgyakorló csoport, vagyis a politika, a törvényhozás befolyásolása a munkaügyi és szociális kérdésekben
  • szolgáltatások nyújtása a tagvállalatok számára. A legrégebbi funkció a pénzügyi támogatás munkaharc esetén. Továbbá információ-szolgáltatást is nyújt: adatok a gazdaságról, társadalom- és jövedelempolitikai fejlődésről

Egy másfajta közelítés a munkaadói szövetségek következő funkcióit emeli ki:

  • társadalmi-gazdasági funkció: részvétel a munkafeltételek alakításában, a jogszabályok előkészítésében, a társadalombiztosítás irányításában, az iskoláztatásban és nevelésben
  • politikai-gazdasági funkció: fellépni a munkáltatók közös érdekeiért a társadalmi párbeszéd keretében
  • szervezeti szolgáltatási funkció: munkáltatók ágazati és egyéni érdekeivel, üzleti, illetve külső kapcsolatokkal összefüggő szolgáltatás, tanácsadás, képviselet, információ, elemzés
  • fegyelmi funkció: az egység fenntartása az ellenfelekkel szemben

Munkaadói szövetségek Magyarországon

1994-es kamarai törvény szabályozza működésüket. A legjelentősebb munkaadói szövetségek:

  • Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ)
  • Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (ÁFEOSZ)
  • Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekvédelmi Szövetsége (KISOSZ)
  • Magyar Iparszovetség (OKISZ)
  • Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz)
  • Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)
  • Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (Stratosz)
  • Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)

Nyolc érdekképviselet (kivéve OKISZ) létrehozta a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetségét, amely tagja az UNICE-nek. A gazdasági-munkaadói szervezetek nagy része az adott ágazatban szerveződött európai és nemzetközi világszervezeteknek.

Gazdasági érdekképviseletek Európában

A munkaadói szövetségek a vállalkozások munkaviszonyhoz, munkaerő-piachoz kapcsolódó érdekeit képviselik. Mellettük létrejönnek vállalkozói, gazdasági, szakmai szövetségek is, amelyek feladata az egész gazdaság vagy egyes ágazatok, szakmák tulajdonosi csoportok gazdaságpolitikai érdekvédelme, lobbizás a parlament, a pártok, a közvélemény irányában. Ezek gyakran kettős elv: szakmai és területi elv szerint szerveződnek.

Az EU szintjén a legjelentősebb gazdasági szervezetek a következők:

  1. általános ágazatközi szervezetek: UNICE, az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége; CEEP, az Állami Vállalatok Európai Központja
  2. a vállalatok meghatározott csoportjait képviselő ágazatközi szervezetek
  3. speciális szervezetek: EUROCHAMBRES, a gazdasági kamarák európai szervezete
  4. ágazati szervezetek: pénzügy, idegenforgalom, közlekedés, stb.

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.