A munkaügyi kapcsolatok alapvető típusai
A kapcsolatok több dimenzió mentén szerveződhetnek:
A) individuális és kollektív érdekérvényesítés:
Az első esetben a munkavállalók egyedül küzdenek saját érdekeik érvényesítéséért. A munkaügyi kapcsolatok rendszere ezt a szabadságjogok részének és „magánügynek” tekinti, így ezért ez nem igényel külön támogatást. Az utóbbinál közösen lépnek fel a közös érdekek megvalósításáért. A munkaügyi kapcsolatok logikája a partnerkapcsolatokat a kollektív érdekérvényesítés szintjén építi ki és támogatja.
B) gazdasági és munkaviszonyhoz kapcsolódó érdekek:
Vannak gazdasági érdekek, mint pl.: a vállalkozás profitérdeke, amelyek elsősorban a tulajdonoshoz kötődnek, de megvalósításuk nm függetleníthető a munkavállalóktól. Az ezekkel kapcsolatos döntéseket a tulajdonos hozza, de indokolt megjeleníteni a munkavállalói aspektusokat is (az „érintettség” okán). Megkülönböztethetünk közvetlen munkaviszonyhoz kapcsolódó érdekeket, mint pl.: bérek, szakmai érvényesülés. Ebben a munkaadó és a munkavállaló egyenrangú szerződő partner, az ezekkel kapcsolatos döntés kölcsönös és egyhangú lehet.
A kétfajta érdekegyeztetésre a munkaügyi kapcsolatok két nagy területe alakult ki:
A participáció a gazdasági-üzemi folyamatokban potenciálisan megjelenő érdekellentétek megelőzésére és feloldására hivatott. A munkavállalók képviselőinek biztosít befolyásolási, véleménynyilvánítási lehetőséget a vállalatirányítási és üzemi döntési folyamatokban. A kollektív tárgyalás az elosztási viszonyokban megjelenő ellentét feloldására irányul. A munkavállalók közös, kollektív érdekeinek érvényesítési lehetőségeit, a munkáltatók és munkavállalók jogait és kötelezettségeit kívánja szabályozni, amelyet egy kollektív szerződésben rögzít.
C) a kapcsolatrendszer szintjei:
Egyaránt szerveződhet makro-, mezo- és mikroszinten. Makroszinten össztársadalmi (összgazdasági) összefüggésekben gondolkoznak a partnerek, a megállapodás (szabályozás) is általános érvényű lesz. Mezoszinten ágazati vagy regionális egyeztetések folytathatóak. Egységes szabályokat lehet alkotni egy ágazatra vagy régióra. Mikroszinten már konkrét vállalati, üzemi kérdésekről folyik az egyeztetés. Jól megjeleníthetők a konkrét üzemi adottságok és célok.
D) résztvevők (oldalak) száma szerint:
Lehet kétoldalú (bipartit) kapcsolat, amely a munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetés és háromoldalú (tripartit), amely kiegészülhet a kormány képviselőivel.
A munkaügyi kapcsolatok résztvevői
Az érdekképviseletek alapvető társadalmi rendeltetése az egyedileg szétszórt és önmagában gyenge érdekérvényesítési törekvések illetve képességek összefogása, az érvényesülés esélyeinek javítása azzal, hogy a közös fellépéssel megsokszorozható azok ereje.
A munkavállalók érdekképviseletei a szakszervezetek, a munkaadóké a gazdasági kamarák és a munkaadói szövetségek.
Az érdekképviseletek alapvető típusai:
- Az ideiglenes koalíció egy akcióra szervezi meg az érintettek kisebb-nagyobb csoportját, ezt követően feloszlik (lobbikör, sztrájk). A tartós koalíció határozatlan időre létrehozott szövetség (ma az egyesülési jog alapján létrejövő).
- Az önkéntes koalíció tagjai szabadon döntenek a létesítésről, illetve részvételről (magánjogi kamara, szakszervezet), a kényszerkoalíció viszont kötelező (munkás kamara, közjogi kamara).
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.