A nemzetközi jogszabályok, egyezmények szükségessége, alkalmazásuk főbb területei:

A jog fejlődésének eredményeképpen jött létre a nemzetközi jog. 2 nagy ágat foglal magába:

1. Nemzetközi közjog:

Szabályozza a szuverén hatalmak egymás közötti viszonyait.

A nemzetközi közjog: Az államok közötti kapcsolattartás szabályait tartalmazza. Alanyai a szuverén államok, továbbá alanynak tekintik a nemzetközi szervezeteket (pl. az ENSZ-t), az államiság felé haladó szervezeteket (pl. felszabadítási mozgalmak) és a Szentszéket. Az ilyen jogviszonyok kötelezettjei is az államok, az egyénekre nem ró kötelezettséget. Ha azt akarják elérni, hogy az egyénekre is kötelezettséget rójon, a nemzetközi jogi szabályt át kell ültetni a belső jogba (ez a nemzetközi jog dualista felfogása). A dualista felfogás értelmében a két jog elkülönül és szükséges a „recepció” (egy olyan eljárás, amely a nemzetközi jogi normát átülteti a belső jogba).

Létezik a nemzetközi jog „monista” felfogása is: Csak egy jog van (a nemzetközi és a belső jog nem különül el). A monista nézetben ki kell mondani valamely jog primátusát (elsődlegességét).

A magyar jog dualista felfogású, de vannak benne monista elemek:

  1. A ius cogens (azok a szabályok, amelyeket minden állam köteles érvényre juttatni).Alapja az Alaptörvény: Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait;
  2. Az EU tagságból származó kötelezettségek.

A nemzetközi jog legfontosabb jogforrása:

  • Nemzetközi szinten kialakult szokások
  • Államok között kötött megállapodások

2. Nemzetközi magánjog:

Azokat a helyzeteket szabályozza, amikor az a kérdés merül fel, hogy egy életviszonyt, vagy jogviszonyt, melyet állam bírósága előtt döntenek el. Nemzetközi választott bíróságok működését szabályozza.

A nemzetközi magánjog: Olyan magánjogi jogviszonyokkal foglalkozik, amelyekben valamilyen lényeges külföldi elem van. Ilyenkor kérdéses lehet, hogy melyik állam bírósága járhat el (fórum) és a fórum milyen jogot alkalmazzon. Az ilyen kollíziót (összeütközést) a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. oldhatja fel. A tvr. utaló szabályokat tartalmaz (nem oldja meg a jogvitát, hanem csak utal az alkalmazandó szabályra).

A tvr. főbb kollíziós elvei:

  1. Státus ügyekben a személyes jogot kell alkalmazni (jellemzően az állampolgárság szerinti jogot);
  2. Jogi személyek szervezeti ügyeiben a bejegyzés helyének jogát kell alkalmazni; 3) Dologi jogi ügyekben a dolog fekvésének helye szerinti jogot kell alkalmazni, kivétel hajó, repülő esetén, ahol a lajstromba vétel joga az irányadó, ill. személyes ingóságok tekintetében, ahol a személyes jogot kell alkalmazni;
  3. Kártérítési ügyekben a károkozás ill. – ha az eltér – a kár bekövetkezésének helye szerinti jog alkalmazandó;
  4. Munkaviszonyra a munkavégzés helyének jogát kell alkalmazni;
  5. Szerződéses jogviszonyok esetén a felek jogválasztása irányadó, ennek hiányában az alakiságra és az érvényességre a szerződéskötés helye szerinti, a teljesítésre és a szerződésszegésre a teljesítés helyének joga irányadó.

Nemzetközi jogszabályok kapcsolódása a hazai jogszabályokhoz:

A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében, nemzetközi szerződés alapján egyes alkotmányokból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja. E hatáskör gyakorlás megvalósulhat önállóan az unió intézményei útján is.

Jogharmonizáció:

Az országoknak a nemzetközi jogi kötelezettsége, hogy jogrendszerüket az Európai Unió jogrendjéhez, annak szervezeti, intézményi rendszeréhez igazítsák.

A joghatóság:

Megmutatja, melyik bíróság jogosult egy ügyben eljárni (nemzetközi illetékesség).

A magyar jogban:

  1. az általános joghatóság alapja az alperes magyar állampolgársága ill. – szervezetek esetén – a magyar honosság.
  2. Kizárólagos joghatóságról beszélünk, ha valamely ügyben csak a magyar bíróság jogosult eljárni, azaz a külföldi ítélet érvényét a magyar jog nem fogadja el. Ilyen szabály érvényesül pl. magyar állampolgárok státuszügyei esetén.
  3. Kizárt joghatóságról beszélünk, ha valamely ügyben a magyar bíróság nem járhat el (pl. diplomáciai mentességet élvező személyek ügyeiben).
  4. Különös joghatóságról beszélünk, ha valamilyen speciális szabály alapján nem az általános joghatóság szerinti bíróság, hanem más bíróság jár el (pl. kártérítési, fogyasztóvédelmi ügyekben).

A magánjogi szabályok nemzetközi egységesítésére vonatkozó törekvések:

  1. A Bécsi vételi egyezmény (CISG) amely az adásvétel szabályait kívánja egységesíteni;
  2. Az UNIDROIT egyezmény, amely szerződésmintákat határoz meg;
  3. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) által meghatározott INCOTERMS szokványok, amelyek rögzítik az eladó és a vevő jogait és kötelezettségeit.

A kettős adóztatást elkerülő egyezmények:

Alapjuk, hogy egy jövedelmet melyik állam adóztathat. Többszintű szabályozás érvényesül: Elsősorban nemzetközi egyezmények, ennek hiányában a belső jogi szabályozás alkalmazandó, ha pedig ilyen sincs, a jövedelem külföldön és belföldön is adózik.

A beruházás-védelmi megállapodások: Meghatározzák, mit tekintenek – nemzetközi – beruházásnak (tipikusan az ingó és ingatlan tulajdont, ill. a társasági részesedést).

A nemzeti elbánás elve:

A külföldi beruházót nem lehet kevésbé kedvezőbb elbírálásban részesíteni, mint a nemzeti beruházók beruházásait és a harmadik állambeli beruházók beruházásait.

A legnagyobb kedvezmény elve:

A szerződő felek megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt, amelyet egy harmadik államnak már megadtak vagy meg fognak adni.

A viszonosság elve:

A külföldi beruházót legalább olyan elbírálásban részesítik, mint amilyenben ezen állam beruházóit részesíti a külföldi állam.

Az OECD:

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, székhelye Párizs.

A szervezet célja:

a gazdasági és szociális fejlődés segítése. Időszakonként közzéteszi azoknak az államoknak a listáját, akik nem hajlandóak az OECD-vel együttműködni és átláthatóvá tenni az adórendszerüket.

Modellegyezmény:

Modellegyezménynek nevezzük: azt a szerződés-mintát, amely elősegíti, hogy az államok egy későbbi, kétoldalú (bilaterális) egyezménykötés során ennek megfelelő tartartalommal köthessenek szerződést. Az ilyen modellegyezménynek – önmagában – nincs kötelező ereje, általában alapelveket rögzít és fogalmakat határoz meg. Magyarország és az EU tagállamai az OECD modellegyezményt használja.

Az OECD modellegyezmény főbb fogalmai:

  1. Személyi hatálya olyan személyekre terjed ki, akik legalább az egyik államban illetősséggel bírnak;
  2. Területi hatálya egy adóövezetre terjed ki;
  3. Tárgyi hatálya meghatározza, milyen adónemek tartozzanak az egyezmény hatálya alá (pl. jövedelemadók, tőkejövedelmek adója, vagyoni típusú adók.
  4. Az illetőséget természetes személyek esetén a lakóhely vagy az állandó tartózkodási hely határozza meg, ha pedig több ilyen van, a létérdek központja. Ha a létérdek központja nem határozható meg, a szokásos tartózkodási hely irányadó, ill. ennek hiányában az állampolgárság. Jogi személyek illetőségét a székhely határozza meg, több székhely esetén vagy székhely hiányában pedig a központi ügyintézés helye.
  5. Telephelynek minősül az iroda, a gyártelep, a műhely, a bánya, az olaj- és gázlelőhely, az építési terület (ha az építkezés 12 hónapnál tovább tart).
  6. Ingatlan után vagyonadót az ingatlan fekvése szerinti állam szedhet.
  7. Vállalkozás nyereségadója ott szedhető, ahol a vállalkozás illetőséggel bír. Ha viszont tevékenységét egy másik országban lévő telephelyen is végzi, ez az állam is adóztathat, de csak e tevékenység után.
  8. Osztalékadót mindkét állam szedhet (ahol kifizetik és ahol kapják).
  9. A nem önálló tevékenységet végző személy az illetőség szerint adózik. Ha külföldön végez munkát, ott adózik, kivéve, ha 183 napnál kevesebbet van külföldön, ha a kifizető a külföldi államban nem rendelkezik illetőséggel, vagy ha a bért nem a munkavégzés szerinti államban fizetik.