A bűncselekmény törvényi fogalma. Társadalomra veszélyesség. Bűntett és vétség.

4. § (1) Bcs. az a szándékosan vagy - ha e tv. a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlan-ságból elköv.cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e tv. büntetés kiszabását rendeli.

(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, ill. Mo. Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

A bűncselekmény fogalma: A bűncselekmény olyan cselekmény, amely tényállásszerű (büntetni rendelt), társadalomra veszélyes és bűnös (szándékos vagy gondatlan). - 3 ismérv.

A cselekmény: Cselekmény nélkül nincs bcs. Két fázisból áll: a belső fázisban valamilyen szükséglet megjelenik, ezt követi a támogató és a gátló motívumok harca, majd a célképzet megjelenése után születik meg az elhatározás. Ezután következik a második fázis, amely a külvilágban zajlik le, kétféleképpen: aktivitással vagy passzivitással. Ha bármelyik hiányzik, vagy nincs a kettő között okozati összefüggés, akkor büntetőjogi értelemben cselekményről nem beszélhetünk.

A tényállásszerűség: A tartalmi bcs-fogalmat használó országokban, így Mo-n is a tényállásszerűséget szűken értelmezzük: azt jelenti, hogy az adott cselekménnyel a Btk. Különös részének legalább egy tényállása megfeleltethető.

A társadalomra veszélyesség: Definíciója kisebb mértékben változik: előbb az egyéni jogok, másodsorban Mo. Alaptv. szerinti rendjének sérelme, ill. veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban.

Magyarország Alaptörvénye új alkotmányos rendet vezetett be hazánkban. Az új Btk. ennek megfelelően kimondja, hogy bűncselekménynek csak az a magatartás minősülhet, amely a következő 5 jogi tárgy közül legalább egyet sért vagy veszélyeztet: mások személye vagy jogai (legyenek akár természetes vagy jogi személyek, hiszen például egy gazdasági társaság sérelmére elkövetett lopás sértettje a jogi személy), Mo. Alaptv. szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendje. Vagyis ezen utóbbi 3 jogi tárgy esetében kiemelten fontos szerepe van az Alaptv. egyes rendelkezései vizsgálatának.

A társadalomra veszélyesség objektív és tartalmi jellegű bűncselekmény fogalmi ismérv. Objektív, hiszen nem a törvényhozó tetszésétől függ, a törvényhozó csak felismeri és reagál rá. Tartalmi pedig amiatt, mert választ ad arra a kérdésre, hogy miért rendelte büntetni a törvényhozó az adott magatartást.

A bűnösség: A bűnösség a jelenleg uralkodó álláspont szerint az elkövető és cselekménye közötti pszichikus viszony, amely miatt neki az adott cselekményt felróhatjuk. Ha az adott bűncselekmény csak szándékosan követhető el, akkor a szándékosságnak, ha pedig gondatlanul is, akkor legalább a gondatlanságnak fenn kell állnia ahhoz, hogy – az egyéb feltételek megléte mellett – a bűncselekmény megvalósulása megállapítható legyen.

5. § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e tv. 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bcs vétség.

A Btk a bűncselekményeket súlyuk szerint bűntettekre és vétségekre osztja. Minden gondatlan bűncselekmény vétség, bűntett csak szándékos bűncselekmény lehet. A bűntettet, mint súlyosabb kategóriát egyrészt a bűnösség formája, másrészt – a szándékos bűncselekményeknél – a törvényi büntetési tétel határolja el a vétségektől.

A bűntett és vétség közti differenciálást annak ellenére fenn kell tartani, hogy a hatályos Be. nem tesz különbséget bűntetti és vétségi eljárás között. A bűntett-vétség megkülönböztetésnek a Btk számos rendelkezése jelentőséget tulajdonít azzal, hogy a vétségekre kedvezőbb, a bűntettekre súlyosabb szabályokat állapít meg (pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatánál, a tevékeny megbánásnál, a próbára bocsátásnál, vagy a mentesítés szabályainál).

A bűncselekményeket súlyuk, erkölcsi színezetük, társadalomra veszélyességük foka alapján célszerű több fokozatba sorolni, ezeket pedig már a bűncselekmények elnevezésében is megjeleníteni. (A súly szerinti felosztásnak egyrészről a büntetőjogban is vannak különféle jogkövetkezményei, de a büntetőeljárásban is különbséget teszünk.)

Bűnösség (szándékosság, gondatlanság). Felelősség az eredményért mint minősítő körülményért.

7. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

8. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Az adott cselekményt bűnösen kell elkövetni ahhoz, hogy bcs-ről beszéljünk (nullum crimen sine culpa). A magyar büntetőjog a bűnösséget az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő pszichés viszonyaként értelmezi. Ez a viszony a valóságban többféle lehet, de a bj. e pszichés kapcsolatnak csak 2 fajtáját értékeli: a szándékosságot és a gondatlanságot.

A Btk. a bűnösségnek két fő formáján belül különbséget tesz egyenes (dolus directus) és eshetőleges szándék (dolus eventualis), valamint tudatos (luxuria) és hanyag gondatlanság (negligentia) között. A tv. minden bűncselekményhez megköveteli a bűnösség valamely formáját. A gondatlanság kizárólag akkor alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget, ha a kérdéses cselekmény gondatlan elkövetését a törvény büntetni rendeli. A bűncselekmény tehát főszabályként szándékosan elkövetett tevékenység vagy mulasztás.

Az EUs tagságunkkal összefüggő jogharmonizációs kötelezettség teljesítése megkívánta a jogi személy büntetőjogi szankcionálásának a megteremtését, amely megtörte a bűnfelelősség elvének kizárólagos érvényesülését. A Jszbt. a jogi személy büntetőjogi szankcionálásához ugyanis megköveteli a jogi személy nevében/érdekében cselekvő természetes személy büntetőjogi felelősségének előzetes megállapítását, és ezáltal – áttételesen – a természetes személy felelőssége alapozza meg a jogi személy büntetőjogi szankcionálását.

9. § Az eredményhez, mint a bcs. minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

Vegyes bűnösségű bűncselekményekről legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk, ha az objektív tényállási elemek egy részére az elkövető szándékossága, míg más részére az elkövető gondatlansága terjed ki. Ennek egy speciális esete az ún. szoros értelemben vett vegyes bűnösség (praeterintencionális bűncselekmény), amikor a szándékos bcs minősítő körülménye eredmény, amire az elkövetőnek csak a gondatlansága terjed ki. A minősítő körülményt képező eredményt legalább az elkövető gondatlanságának át kell fognia ahhoz, hogy azért őt felelősségre lehessen vonni.

Az elkövető. Csoportos elkövetés, bűnszövetség.

12. § Elkövető: tettes, közvetett tettes, társtettes (tettesek), felbujtó, bűnsegéd (a részesek).

Az elkövető gyűjtőfogalom. A bcs. elkövetője és a bcs. alanya nem egyező értelemben használatos fogalmak. A bcs. alanya a büntethető elkövető, tehát azon elkövető, aki betöltötte a 14. életévét és rendelkezik beszámítási képességgel.

13. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.

(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

A tettességen belül megkülönböztetünk önálló tettest és társtettest.

Az önálló tettesség fontosságát az is jelzi, hogy ez a leggyakrabban megvalósuló tettesi forma, a gondatlan bűncselekményeknél pedig kizárólag önálló tettességről beszélhetünk. Az önálló tettes a törvényi tényállást egyedül (akár eszköz vagy állat felhasználásával is) valósítja meg. Az önálló tettesen belül beszélünk közvetlen és közvetett tettesről. A közvetlen tettesre igazak az eddig elmondottak, a közvetett tettes pedig egy másik személyt használ fel a bűncselekmény elkövetésére.

Társtettesek azok, akik a szándékos bcs. törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Megállapításához min. 2, bj-ilag felelősségre vonható személy szükséges, akik közösen és szándékegységben valósítják meg a tv-i tényállást, azonban az együttes jelenlét nem feltétlenül szükséges (bár tipikus). Ha valamelyik többet vagy mást is tesz, mint amire a szándékegység kiterjed, ezért a mennyiségi/ minőségi túllépésért a többi társtettes nem felel.

14. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.

(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

Parifikáció elve: a bcs különös részi tényállásában írt büntetési tételt a tettesekre és a részesekre egyformán irányadó. A felbujtó büntetését illetően a jogtudomány és a gyakorlat álláspontja egyöntetű abban, hogy a felbujtó bj-i felelőssége elvileg ugyanolyan mértékű, mint a tettesé. A bűnsegéd esetében azonban az a felfogás érvényesül, hogy a bűnsegéd általában kisebb felelősséggel tartozik, mint a tettes, de kivételesen a bűnsegéd is megbüntethető a tettesre megállapított büntetési tétel maximumával. A Btk. tehát a részesség mindkét formájára a tettesekre irányadó büntetési tételt helyezi kilátásba, de bűnsegély esetén a 82. § (4) bekezdése kétszeres leszállásra ad lehetőséget.

A büntethetőség akadályainak rendszere (büntethetőséget kizáró és megszüntető okok, a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályainak felsorolása).

Általános rész:

15. § Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza:

a) a gyermekkor,

b) a kóros elmeállapot,

c) a kényszer és a fenyegetés,

d) a tévedés,

e) a jogos védelem,

f) a végszükség,

g) a jogszabály engedélye,

h) a törvényben meghatározott egyéb ok.

Az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok olyan körülmények, amelyek miatt a cselekmény már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy amelyek miatt a büntetendő cselekmény elkövetője már az elkövetésekor sem büntethető. Ennek megfelelően ezek az akadályok két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó okok a cselekmény büntetendőségét zárják ki (objektív kizáró okok), míg az okok másik része az elkövető büntethetőségét zárja ki (szubjektív kizáró okok).

(a-d: szubjektív kizáró okok – az elkövető bűnösségét zárják ki. e-h: objektív kizáró okok – büntetendőséget zárják ki, nem mérlegelés kérdése)

A Btk. Különös Részének több tényállása tartalmaz az adott bcs. vonatkozásában büntethetőséget kizáró okot.

· „Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el.”

· rágalmazás,

· becsületsértés,

· kegyeletsértés,

· „A 226-228. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.”

A Különös Részben meghatározott bűncselekményre vonatkozó kizáró okok fennállását a szubjektív okokhoz hasonlóan elkövetőnkként kell vizsgálni.

A Be. is tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a büntetőjogi felelősségre vonás akadályaiként jelentkeznek:

(büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárul; diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló más mentesség,stb.)

Ezeket a törvényben nem szereplő kizáró okokat a bírói gyakorlat alakítja, s a hatályos Btk. sem rendelkezik róluk.

A jogszabály engedélye

24. § Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged,vagy büntetlennek nyilvánít.

A törvény megteremti a jogszabályi engedély törvényi alapját. A jogszabályi engedély szabályozásával a törvény kifejezésre juttatja, hogy a jogrendszert egészében kell figyelembe venni a büntetőjogi felelősség megállapításánál, hiszen a büntetőjogon kívüli más jogszabályok is kizárhatják a büntetőjogi felelősséget.

A törvény szerint nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály előír, vagy megenged. A jogszabályon alapuló engedélynek két fajtája van: az absztrakt és a konkrét engedély.

Az absztrakt engedély közvetlenül a jogszabályból fakad. A konkrét engedélyt viszont a jogszabályban meghatározott feltételek alapján az arra hivatott szerv esetenként adja meg.

Az engedély keretében a jogalkalmazó azt vizsgálja, hogy létezik-e olyan jogszabály, amely az előírást tartalmazza, illetve az engedélyt megadja. Ha ilyen szabály létezik, a cselekmény társadalomra veszélyessége kizárt. Pl.

  • a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 54. §-a felsorolja a rendőr lőfegyverhasználati jogát, vagy
  • az orvos az Eütv-ben meghatározott esetekben a beteg beleegyezése nélkül is dönthet eg.ügyi beavatkozásról.

A törvényben meghatározott egyéb ok

A Különös Rész több tényállása tartalmaz az adott bűncselekmény vonatkozásában büntetendőséget kizáró okot.

  • Vérfertőzés: nem vonható felelősségre a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor a 18-at nem töltötte be.
  • Önkényuralmi jelkép használata: kizárt a bj-i felelősségre vonás, ha arra ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból v. a történelem, ill. a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás keretei között kerül sor.
  • Személyi bűnpártolásért nem büntethető az, aki ezt hozzátartozója érdekében követi el.
  • A sértett beleegyezése olyan akaratnyilatkozat, amit tévedéstől, kényszertől, fenyegetéstől mentesen, és a cselekmény véghezvitelének megkezdése előtt, vagy a végrehajtás alatt, de a befejezettséget megelőzően tesz meg, feltéve, hogy a jog vagy érdek vonatkozásában korlátlanul rendelkezhet. A beleegyezésnek önkéntesnek, komolynak és egyértelműnek kell lenni. A volenti no fit iniuria elv érvényesülése a büntetőjogban nem korlátlan. A sértett a vagyoni jellegű jogainak, érdekeinek sérelmébe beleegyezhet (pl. az elvett idegen vagyontárgy így nem minősül lopásnak), de a személy elleni cselekmények esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A sértett beleegyezésével történő személyi sérülések tipikusan az egészségügyben és a sportban jellemzőek.
  • A fegyelmezési jog gyakorlása az ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a szülőt és a pedagógust illeti meg. A fegyelmezési jog terjedelmét az Alaptörvény, valamint a gyermekvédelmi törvény rendelkezései adnak támpontot.
  • A megengedett kockázatvállalás problémája tipikusan az egészségügyben jelentkezik. Pl. Egy-egy új gyógyszer kipróbálása az egyébként halálos betegen.

A BÜNTETHETŐSÉGET MEGSZÜNTETŐ OKOK

25. § A büntethetőséget megszünteti

a) az elkövető halála,

b) az elévülés,

c) a kegyelem,

d) a tevékeny megbánás,

e) a törvényben meghatározott egyéb ok.

Az előzőeken kívül, a Btk. Általános Részében (pl. a kísérlettől és az előkészülettől való önkéntes visszalépés) és Különös Részében (pl. tartás elmulasztása miatt, ha a tartási kötelezettségnek az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz) egyaránt találhatóak egyéb büntethetőséget megszüntető okok, továbbá a Be. is tartalmaz egyéb megszüntető okokat (pl. együttműködő gyanúsítottal szemben lehetőség van a nyomozás megszüntetésére.)

A szabatosság azt követeli, hogy a normaszöveg legalább utaljon ezekre a büntethetőséget megszüntető okokra is, ezért a tv. ezt az e) pontban megteszi.

Az új Btk. nem részletezi külön rendelkezésben az elkövető halálát, mint büntethetőséget megszüntető okot, mivel az elkövető halála értelemszerűen megszünteti a büntethetőséget. Ha a terhelt a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt hal meg, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a feljelentést elutasítja, illetőleg a már megindult büntetőeljárást a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság megszünteti.

Szintén nem részletezi külön rendelkezésben az új Btk. a kegyelmet, mint büntethetőséget megszüntető okot. A kegyelem – személyi hatálya szerint – lehet közkegyelem és egyéni kegyelem.

Közkegyelmet az Országgyűlés gyakorolhat, az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg.

A kegyelmi jogkör gyakorlójának kegyelmi elhatározása megakadályozza az államot abban, hogy érvényesítse büntetőigényét.

A büntetőeljárás szakaszainak megfelelően megkülönböztetünk eljárási kegyelmet, végrehajtási kegyelmet és kegyelmi mentesítést.

Büntethetőséget megszüntető ok az eljárási kegyelem, amely a büntetőeljárás jogerős befejezéséig adható.

17. A bj-i felelősségre vonás egyéb akadályai: magánindítvány és feljelentés hiánya. (kül. részi tényállások)

30. § A büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza

a) a magánindítvány,

b) a feljelentés hiánya.

A büntethetőségi akadályok 3. csoportját a felelősségre vonást akadályozó körülmények alkotják. Ezek jogi természetüket tekintve heterogén, részben anyagi, részben eljárási jogi akadályok. Az ezen 3. csoportba tartozó akadályok nem zárják ki az elkövetett cselekmény bűncselekményi jellegét, de egyaránt akadályai a büntethetőségnek és a büntetőeljárásnak. A Btk. egyes bűncselekmények esetén meghatározott személy akaratától, illetve akaratnyilatkozatától teszi függővé, hogy a cselekmény miatt büntetőeljárás induljon. A büntetőjogi felelősségre vonást kizáró okok esetében az elkövetéskor a bcs. valamennyi törvényi ismérve megvalósul, de hiányzik az elkövető felelősségre vonását eredményező eljárás megindításához és lefolytatásához a tv. által megkövetelt további feltétel: a meghatározott személy akaratnyilatkozata.

A büntethetőségi akadályok e csoportjába tartozik a magánindítvány, a feljelentés hiánya, továbbá a diplomáciai mentesség, a mentelmi jog, illetőleg az egyéb személyes mentesség.

18. A Btk. büntetési rendszere. A büntetés célja, büntetések és a mellékbüntetés. Az intézkedések.

Az új Btk. beiktatta az elzárást és a sportrendezvények látogatásától való eltiltást, önállóan alkalmazhatóvá tette a kitiltást, és bekerült a jóvátételi munka és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele az intézkedések közé.

A szankciórendszer: büntetések, egyetlen mellékbüntetés, intézkedések.

Dualista rendszer, azaz lehetővé teszi büntetések és intézkedések együtt alkalmazását.

33. § (1) Büntetések

a) a szabadságvesztés,

b) az elzárás,

c) a közérdekű munka,

d) a pénzbüntetés,

e) a foglalkozástól eltiltás,

f) a járművezetéstől eltiltás,

g) a kitiltás,

h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás

i) a kiutasítás

(2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás.

(3) A büntetések – az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel – egymás mellett is kiszabhatóak.

(4) Ha a bcs. büntetési tételének felső határa 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szv. helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, ill. e büntetések közül több is kiszabható.

(5) Ha a bűncselekményt e törvény elzárással rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, ill. e büntetések közül több is kiszabható.

(6) Nem szabható ki

a) szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka,

b) kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés.

A büntetőjogi jogkövetkezmények új rendszerének kialakítását az határozza meg, hogy milyen feladatot kell a szankciórendszernek betöltenie.

A rosszallást is maga után vonó arányos viszonzás és a prevenció mellett mára elfogadottá vált az, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény a sértett, illetve a megsértett közösség kiengesztelését is szolgálja.

A tv. célja, hogy nagyobb teret biztosítson a helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének.

Ennek megfelelően, a súlyos bűncselekmények esetében, illetve a fokozottan veszélyes elkövetőkkel szemben az állami büntetőhatalmat megtestesítő büntetőjogi szigort kell érvényesíteni, míg a kisebb súlyú bűncselekmények esetében a sértetti érdekeket az állam büntetőigénye elé kell helyezni és az elkövetőt jóvátételre kell ösztönözni.

A tv. a büntetési nemek felsorolásában az első 4 büntetési nemnek erősségi sorrendet tulajdonít a súlyosítási tilalom szempontjából.

Ennek megfelelően a büntetések felsorolásában az első 4 helyen – egymáshoz képest erősségi sorrendben – az a 4 büntetés szerepel, amely mögött a szabadságelvonás lehetősége húzódik meg.

Az ezeket követő büntetések felsorolása már nem jelent erősségi sorrendet, mert mindig az egyedi eset körülményeitől függ, hogy melyik jelent az elkövetőre súlyosabb joghátrányt.

A differenciálás, egyéniesítés megteremtését szolgálja a büntetések kombinált alkalmazásának rugalmasabbá tétele.

Az egyéniesítést szolgálja az is, hogy ha a Különös Részben foglalt rendelkezések szerint egy bűncselekmény elzárással büntetendő, ehelyett vagy emellett a szabadságvesztésen kívül más büntetés is kiszabható.

A legfeljebb 3 évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeknél lehetőség van alternatív szankció, azaz a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem alkalmazására.

AZ INTÉZKEDÉSEK

63. § (1) Intézkedések

a) a megrovás,

b) a próbára bocsátás,

c) a jóvátételi munka,

d) a pártfogó felügyelet,

e) az elkobzás,

f) a vagyonelkobzás,

g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele,

h) a kényszergyógykezelés,

i) a jogi személlyel szemben alkalmazható bj-i intézkedésekről szóló tv. szerinti intézkedések.

(2) A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható.

(3) A pf. büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pf.

(4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható.

Az intézkedés olyan büntetőjogi jogkövetkezmény, amely bűncselekményhez és büntetendő cselekményhez is kapcsolódhat. Az intézkedést a bíróság bűnösség hiányában is elrendelheti. Az intézkedések a büntetőjogban az egyéniesítés megvalósítására hivatottak és a büntetésekkel szemben nem eredményeznek büntetett előéletet.

Tartalmuk szerint megkülönböztethetünk: gyógyító, izoláló, vagyoni szankció jellegű és biztonsági intézkedéseket.

Az új Btk. beiktatta a jóvátételi munkát, valamint az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét.

A (2)-(4) meghatározza azt, hogy az intézkedések közül melyek alkalmazhatók önállóan, büntetés kiszabása helyett, melyek csupán büntetéssel vagy intézkedéssel együtt és melyek akár önállóan, akár más jogkövetkezmény mellett.

A próbára bocsátás, megrovás, kényszergyógykezelés kizárólag önállóan, büntetés kiszabása helyett alkalmazható. Ezeknek az intézkedéseknek éppen az a lényege, hogy a bíróság nem szab ki büntetést, mert azt vagy elhalasztja, vagy mellőzi, vagy pedig az elkövető beszámítási képességének hiánya miatt nincs helye büntetés kiszabásának.

Önállóan, büntetés kiszabása helyett alkalmazható az új intézkedésként bevezetésre kerülő jóvátételi munka is.

A pártfogó felügyelet az egyetlen olyan intézkedés, amely csak büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható.

Az elkobzás, vagyonelkobzás bármely büntetés, intézkedés mellett is, vagy akár azok nélkül, önállóan is elrendelhető, akárcsak az új intézkedésként bevezetésre kerülő elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele is.

Az intézkedések közös jellemzője, hogy alkalmazásukhoz elegendő a jogellenes magatartás megállapíthatósága, így akár olyan személlyel szemben is kerülhetnek alkalmazásra, aki nem büntethető.Társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés

395. § (1) Aki társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaéléssel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.

A számvitel rendjének megsértése

403. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

a)43 a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy

b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el.

(4)44 E § alkalmazásában a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és mérlegfőösszeg húsz százalékát is. Minden esetben megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot.

Költségvetési csalás

396. § (1) Aki

a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,

b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy

c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,

és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve

b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(6) Az (1)–(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.

(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)–(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(9) E § alkalmazásában

a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését – ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat –, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;

b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.

A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása

397. § A gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében elkövesse, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.