Thünen elmélete a mezőgazdasági termelés térbeli elhelyezkedéséről
egyszerűsítő absztrakciók:
- mezőgazdasági termékeket hazai piacon adják el
- az egyetlen piac a főváros, egységes árak
- nincsenek épített utak (ökrösszekerek)
- a földek mindenhol azonos minőségűek – a termelési övezetek koncentrikus körökben követik egymást
Weber elmélete az ipar telepítéséről
Telephely
- Absztrakciói:
- egységek, adott árak
- a rosszabb minőségű anyagokat szállítási költségekké transzformálva hozza közös nevezőre a jobb minőségűekkel
- Telepítési alapesetei:
- fogyasztópiacra, ha a késztermék súlyosabb, mint a nyersanyag
- lelő-, illetve gyártási helyre: építőanyag-ipar, kohászat, malomipar, konzervipar
- más, közbenső földrajzi hely: több nyersanyag: anyagindexek és telephelysúly függvényében:
- anyaghoz épül, ha egy ai anyagindex meghaladja a telephelysúly felét;
- késztermékpiachoz, ha a késztermék súlya meghaladja a telephelysúly felét;
- közbenső telephely, ha egyik sem áll fenn.
- A matematikai számítás eredménye azonban a folytonos tér egy pontja, nem biztos, hogy arra út vezet, vagy nincs valamilyen földrajzi akadály.
Munkaerő-tényező
- munkaegyüttható bevezetése: egy tonna késztermék bérköltsége osztva megmozgatandó összes súlymennyiséggel (telephelysúly)
- T*S*t=A1-A2
- Ha az S kilométerre lévő t szállítási tarifával T telepsúlyú mennyiség szorzata kisebb, mint a két munkaerő-együttható különbözete, akkor éri meg A2-be tenni a telephelyet.
- HELYETTESÍTÉSI HATÁS
Agglomerációs hatások és méretgazdaságosság figyelembevétele
Két alternatíva:
- két azonos terméket termelő üzem egymástól nem messze, de más beszállítókra és késztermékpiacokra telepítése
- két kisebb üzem együttes kapacitásával azonos nagyobb üzem telepítése
August Lösch elméleti hozzájárulása
- jelentősége:
- nemcsak a telephelyválasztás fontos, hanem a gazdasági tevékenység egész térbeli struktúrája
- árak és piaci viszonyok nem adottak, azokat alakítani lehet
- Nagyobb termelési volumen csak addig éri meg, amíg a szállítási költség nem emészti fel a többlettermelést.
- Az ellátott terület és az üzemtől való távolság kedvező kombinációja kell.
- Lefedni a területet legjobb a hatszög » Lösch-hatszögek (de figyelembe veszi azt is, hogy az embrek nem szétszóródva, hanem településeken élnek
- Christaller „központi helyek” elmélete: népszerű a tervgazdálkodó államokban
- Lösch elmélete: a térbeliség: nyereségnövelés leginkább a költségcsökkentéssel érhető el. Fagylaltárus dilemmája
- dömping (közelebb sem olcsóbb, messzebb nem drágább), tiltott, de használják.
Ricardo és Ohlin hozzájárulása a területi munkamegosztás közgazdasági elméletéhez
Ricardo:
- Komparatív előnyök elmélete: minden országnak a relatíve hatékonyabb tevékenységekre kell specializálódni » nemzetközi kereskedelem vegye figyelembe, hogy hol hatékonyabb egy-egy termék termelése
- Kritika: statikus, konzerválja az elmaradott struktúrát
Hekscher-Ohlin elv (előző továbbfejlesztése)
- Kiindulópont: csak az előállított termékek áramolnak két régió között, a termelési tényezők nem, nagy földigényű termékeket állítanak elő, ahol sok a szabd föld, nagy munkaigényes terméket, ahol a munkaerő sok.
- A tényezőárak azonban kiegyenlítődnek. Az elmélet a régióközi és a nemzetközi kereskedelm kiegyenlítő hatását hangsúlyozza.
Regionális fejlődés és struktúraváltás: Peeroux, Boudeville, Myrdal, Tinbergen
- Regionális gazdasági fejlesztés elmélete: kiindulópontja: keynes-i multiplikátor: a külső beruházásnak gazdaság élénkítő, továbbgyűrűző szerepe van.
- Peeroux: ún. növekedési pólusok és növekedési ciklusok elmélete: az egyes ágazatok fejlődése más iparágak fejlődéséhez ad impulzust
- pull and push hatás: push: új erőforrások feltárása ad impulzust, pull: keresleti eredetű és új fogyasztási cikk megjelenésével.
- Boudeville az elődje által megfogalmazott gazdasági teret átülteti a földrajzi térre: növekedési centrumok
- Tinbergen: ahogy az élelmiszerre költött jövedelem egyre kisebb, úgy nő a magasabb szintű szolgáltatásokra költött, és úgy vándorol a népesség abba az irányba, ahol a szolgáltatások koncentráltabban megtalálhatók.
- Myrdal: kétféle hatás a fölrajzi környezetre, a spread, ami pozitív és a backwash, ami negatív (tönkremennek a kisebb vállalkozások)
Az utolsó negyed század elméleti fejleményei
Három körülmény indokolta a regionális gazdaságtan továbbfejlesztését:
- Többrétű, bonyolultabb megközelítés kell, mint a makrogazdasági szintű elmélet és modellezés
- új gazdasági földrajz: érdemes az olcsó munkaerőhöz telepíteni
- versenyképesség, innováció vizsgálata előtérbe került. Porter
Összefoglalás
E fejezet a térbeli gazdaság fő közgazdasági alapjait, illetve azok kialakulásának rövid történetét foglalja össze.
Az elméleti kutatás több – egymással összefüggő – téma megoldását tűzte ki célul:
- az egyedi vállalkozás telephelyválasztásának, az azt meghatározó tényezőknek a meghatározását
- e telephely-választási döntések alapján a gazdaság kialakuló térbeli szerkezetének körvonalazását
- az országok és a régiók közötti területi munkamegosztás és kereskedelem elméletének kidolgozását
- a területi gazdasági növekedés, fejlődés elméletének megalkotását.
A telephely-választási döntések elemzése során a kutatók (Thünen, Weber) eleinte egységes, az egyedi vállalkozó számára adottságot jelentő beszerzési és értékesítési árakkal számoltak, a nyereség növelésének egyetlen lehetősége tehát a költségek csökkentése volt. Weber szerint ezért a vállalkozó mindenekelőtt a szállítási költségeinek csökkentésére törekszik. A felhasznált anyagok súly és szállítási tarifa-arányaitól függően vagy a nyersanyagokhoz, vagy a piacokhoz, vagy ha egyetlen meghatározott anyagfajta nincs, akkor valamely közbenső helyre települ. A mezőgazdaság esetében ez az elmélet annyiban módosul, hogy a termelés nagy föld (terület) igénye és a piacközeli földek korlátozott mennyisége miatt az optimális piacközeli helyre valamennyi termelőnek nincs módja települni, így itt nem adott tevékenységekhez a legnyereségesebb, legversenyképesebb mezőgazdasági terméket választják meg.
Az iparban a szállítás mellett figyelembe veszik a munkaerő-tényezőt és a méretgazdasági (agglomerációs) tényezőt is, mint amelyek bizonyos térbeli pontokban meglévő kedvező adottságai jövedelmezővé tehetik az optimális szállítási költség szempontjából való elmozdulást.
A területi munkamegosztás elmélete jelentős részben a telephelyelmélet fenti tételeien alapul. Ricardo azt fogalmazta meg, hogy két régió, vagy két ország között akkor érdemes valamely termelésre szakosodni és saját szükségleten felül termelt termékeket kereskedelem keretében kicserélni, ha az egyes termékek termelékenységi arányai a régiókban különbözők és minden régió, ország arra szakosodik, amiben relatív előnye nagyobb, vagy relatív hátránya más termelő ágazatokhoz képest kisebb.
Hekscher és Ohlin továbbfejlesztette ezt az elméletet a kereslet-kínálat elemeinek integrálásával és az árak ezek függvényeként való alakulásával. Eszerint az országok és régiók közötti eltérő ráfordítási és árarányok mindenekelőtt a termelési tényezők régiók közötti eltérő mennyiségével és egymás közötti arányaival magyarázhatók. A munkamegosztás és kereskedelem azon alapul, hogy minden régió az ott bőségesebben rendelkezésre álló termelési tényezőket nagyobb arányban igénybe vevő tevékenységekre specializálódik. Ez a kereskedelem viszont hozzájárul így a tényezőárak régiók közötti árainak közelítéséhez.
Bár minden tevékenység telepítési tényezői specifikusak és optimális ellátási területei mások, a gazdasági tér – részben az agglomerációs tényezők hatására – hierarchikus települési és szolgáltatási struktúrába rendeződik, létrejönnek különböző szintű és nagyságrendű központi helyek. A termelők és szolgáltatók nem csupán a költségek csökkentésével, hanem területileg differenciált ár- és piacpolitikájukkal is képesek nyereségüket növelni. A gazdasági növekedés során létrejönnek „növekedési pólusok” és „növekedési centrumok”, amelyek tevékenysége a gazdasági kapcsolatok révén pozitív vagy negatív hatást gyakorol környezetükre. Ebben a térbeli koncentrációs folyamatban megváltozik az eredetileg vizsgált „klasszikus” telepítési tényezők súlya és jelentősége. Mellettük más (piac, üzleti klíma, nem áruszállításban megtestesülő együttműködések stb.) tényezők nagyobb fontosságra tesznek szert, másrészt néhány tényező, pl. a méretgazdaságosság, a skálahozadék, az eredetileg feltételezettről eltérően hatnak és így a korábban feltételezettől eltérő, nem egyensúlyi, térbeli struktúrákat hoznak létre.