1988: Negyedik adóreform. Közeledés a nyugat-európai adórendszerhez.
célja:
- gazdaságpolitikai döntésekhez korszerű eszközök biztosítása
- az 1968-as reform kiterjesztése, az áru- és pénzviszonyok erősítése
- új, stabil pénzügyi szabályozás
- közeledés a nyugati országok adórendszeréhez
eredmény:
- közvetlen adók szerepe csökken
- közvetett adók (főleg forgalmi adók) szerepe nő
Legfontosabb adók és elvonások:
- személyi jövedelemadó (egybevonta és kiterjesztette az adóalapot),
- általános forgalmi adó,
- fogyasztói adó,
- vállalkozási nyereségadó,
- társulati adó,
- társulati különadó,
- földadó,
- játék- és pénznyerő automaták kereskedelmi adója,
- gépjárműadó,
- központi műszaki fejlesztési hozzájárulás,
- külkereskedelmi áruforgalommal és különleges természeti tényezőkkel kapcsolatos árkülönbözet,
- különleges helyzetből származó jövedelem adója,
- sertésállomány mentesítési hozzájárulás,
- rehabilitációs foglalkoztatási hozzájárulás,
- telek igénybevételi díj,
- állami vagyon utáni részesedés,
- szeszadó,
- vám,
- honvédelmi hozzájárulás,
- házadó,
- nem lakás céljára szolgáló helyiségek adója,
- lakossági borforgalmi adó,
- vagyonszerzési illeték,
- építményadó,
- telekadó,
- kommunális adók,
- iparűzési adó,
- idegenforgalmi adó,
- társadalombiztosítás.
A negyedik adóreform problémái:
- az adórendszer azzal számolt, hogy kevés számú, szoros elszámolású adóalany lesz. Ez megváltozott. Elszámolási és ellenőrzéstechnikai problémák jelentkeztek.
- erősen progresszív adótábla ® jövedelemeltitkolás, fekete-gazdaság
- beruházási kedvezmények ® eltérítették a piaci hatásokat
- szociális elemek jelenléte
- alapvető jogalkotási hiányosságok
- széleskörű társadalmi, szakmai kontroll hiánya a jogalkotásban
- egységes fogalmi, értelmezési, ellenőrzési rendszer hiánya
- nemzetközi adóharmonizáció hiánya