Információtartalom vázlata
- A nem verbális jelek fogalma, funkciói, fajtái
- A nem verbális jelek üzenetközvetítő szerepe
- A munkahelyi viselkedés alapnormái
- A nem verbális jelek tudatos alkalmazása és udvariassági szabályai a munkahelyi környezetben
- A metakommunikáció szituációnak megfelelő alkalmazása, nyelvi kifejezése.
1.A nem verbális (analóg) jelek fogalma:
- nem bonthatók összetevőkre
- kiegészítők, szabályozzák, illetve segítik értelmezni a közlés folyamatát
- segítik a kapcsolat megkezdését, fenntartását és lezárását, irányítják, befolyásolják a kommunikáció menetét
2. Funkciói:
- tájékoztatnak a résztvevő személyekről (érzelmi állapotáról, pl: harag, bánat, öröm, egyéni tulajdonságairól, pl.: önbizalom, szerénység, a személyek egymáshoz való viszonyáról pl.: szeretet, az interakcióban részt vevők társadalmi helyzetéről, pl.: egyenruha.
- irányítják a kommunikáció folyamatát: (ahhoz, hogy az interakció létrejöjjön, a résztvevőknek kapcsolatot kell teremteniük, azt fenn is kell tartaniuk, biztosítaniuk kell zökkenőmentes befolyását és zavartalan lezárását).
- Tagolják, hangsúlyozzák a beszélt szöveget: a prozódiai (verstani vagy szupra-szegmentális tényezők, pl.: hangsúly, hangerő, tempó, szünet.)
3.A nem verbális jeleket elkülöníthetjük eredetük szerint is:
- örökölt jelek- alapérzelmek, öröm, harag, undor
- ösztönös jelek – kulturális, népi
- egyezményes jelek – közösségeké, rendőrök, sportolók
4.A nem verbális jelek típusai:
- vokális jelek (hang)
- az arc (a tekintet, a mimika) – átélt balra föl vagy középre néz
- a mozgásos kommunikáció (gesztus: fej, kéz, láb; a testtartás – stabil, nem izgő-mozgó, térköz).
- Jókai szerint az ujjak mindent kis tudnak fejezni.
- Térköz fajtái:
- Intim/Bizalmas távolság: 0-45 cm
- Személyes távolság: 45-120 cm
- Társasági távolság: 120-360 cm
- Nyilvános távolság: 360- cm
- emblémák (kulturális szignálok, illetve szimbolikus kommunikáció)
- kronémika: a kommunikációs folyamat időviszonyait vizsgálja - milyen hosszú és arányú a kommunikációban az üdvözlés, a közlés, a búcsú, a csend
- kiejtés
- extra nyelvi jelek: beszélő kora, elfehéredik az arca, elpirul, térde remeg, tenyere izzad
A non-verbális üzenetek
Mimika
A mimika (mimika: görög eredetű szó, jelentése: az arcizmoknak és a kezeknek az átélt érzéseknek és hangulatoknak megfelelő mozgása, illetve mozgatása) az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon, az arc izmainak mozgása által. Ezek az érzelmek vala-mit kifejeznek, minősítenek. Így a mimikának jelentős szerepe van a kommunikáció-ban. A mimika nagy része a kommunikációs folyamatban nem tudatos szinten jelenik meg, többnyire a verbális jelentéstartalmat kíséri, egybeolvad vele. Sajnos nagyon sok-szor a mimikai jelekre nem is figyelünk eléggé. Különböző vizsgálatok elvégzése után megfigyelték, hogy az arcon az érzelmek kifejezésében a szemnek, a szemöldöknek és a szájnak van szerepe, de az orrnak nincs. (Pl.: a szemöldök összevonása a szigort jelenti; a száj elhúzása, a nem tetszés kifejezője; a nyelv kinyújtása csúfolódást jelent; a pupilla a saját izgalmi állapotunkról sokat elárul, ugyanis heves érzelmi hatásokra kitágul).
Tekintet
A tekintet a kommunikációs folyamatban szabályozó szerepet játszik, visszajelzést ad a befogadóról, a megértésről, a témához, a másik személyhez való érzelmi viszonyról.
A tekintettel foglalkozó kutatók megállapították, hogy a tekintet a kommunikációs folyamatban többnyire öntudatlan, de a különböző társadalmi viszonyokban megszabott lehet az iránya és a tartalma (Pl.: bizonyos társadalmakban (araboknál), nők társas helyzetekben idegen férfira nem nézhetnek, szemérmesen kell viselkedniük).
A hosszas rátekintés valakire a kapcsolatteremtés, a kapcsolatfelvétel szerepét is betöltheti.
A tekintet szerepe kultúránként is változik, ezeket tapasztalatok is bizonyítják. (Pl.: a japánoknál a beszélgetés közben a szem helyett inkább a nyakat figyelik).
Ha valaki számunkra ismeretlen, idegen, akkor a szemkontaktus nagyon kicsi. Azt is meg lehet figyelni, hogy ha ismeretlen emberekkel kényszerülünk zárt térben (vonat, metró, lift, busz) együtt lenni, akkor minél közelebb kerülünk egymáshoz annál inkább kevesebb lesz a szemkontaktus.
A tekintet, - mint a többi non-verbális csatorna -, nem értelmezhető külön. A csatornák közül a legszorosabban a mimikával függ össze.
Gesztus
Gesztus: (gesztus: latin eredetű szó, jelentése:
- taglejtés, kézmozdulat.
- Megnyilatkozás, tett valaki irányába)
A kommunikáció non-verbális jelei közül ide azokat szokták sorolni, amelyekben mozgás cselekvést és helyzetváltoztatást is jelent. Ezek a jelzések feltűnőbbek, mint a mimika, a te-kintet, mert itt a mozgás az egész testre is kiterjedhet.
A fej gesztusai többnyire jól elkülöníthető, világosan értelmezhető jelek. (Pl.: a fej oldalirányú mozgása bizonytalanságot; a lehajtott fej bűntudatot, szomorúságot fejezhet ki).
A kéz gesztusai nagyon sokféle jelentést hordozhatnak. Ezek többnyire együtt jelentkeznek a kar mozgásával, de a kéz beszédét az ujjak mozgása teszi lehetővé. A kézről lehet a legjobban leolvasni a feszültséget. A kéz gesztusai közül nagyon sok a tanult, ősi kulturális eredetű. A kézhez rengeteg mágikus hiedelem is kapcsolódik (Pl.: kézrátétellel való gyógyítás). A kéz gesztusaival hívhatunk, elutasíthatunk, tiltakozhatunk, könyöröghetünk, köszönhetünk is.
A köszönésnek és az üdvözlésnek régi hagyományai vannak, többségük kultúrához és élet-korhoz kötött (Pl.: integetés, kézfelemelés, keresztvetés, fasiszta karlendítés stb.).
A tudatos jelek között találunk olyanokat is, amelyek a non-verbális közlés helyett állnak, az-zal egyenértékűek. Ilyen például a süketnémák jelbeszéde, a labdajátékok bíróinak jelei is. A gesztusok szabályozó funkciót is betölthetnek, gyakran a kéz mozdulataival jelezzük, ha be-szélni akarunk, vagy éppen megszakítani a beszélgetést.
Az arc és a kéz együttesének is sok jelentése lehet (Pl.: az ujjhegy megcsókolása jelenthet el-ismerést, de üdvözlést is; a szájhoz illesztett kéz lehet a szájőrzés, valaki nem akar valamit elmondani, de lehet gondolkodás jele is stb.). A kultúrák többsége nem tiltja meg a gesztiku-lációt, de van, ahol erősen visszaszorítják.
Sokszor megfigyelhetjük, hogy a gesztikuláció csökkentésére vagy a zavar leleplezésére az emberek tárgyakat emelnek be a kommunikációba. Ilyen lehet a dohányzás, a körömrágás, vagy valamivel való babrálás.
Érintés, fizikai érintkezés, szaganyagok
Az érintés az egyik legfontosabb non-verbális jelzés (pl.: amikor még a pici baba nem tud be-szélni, akkor az érintés által nagyon sok minden kifejezhető). A férfiak és a nők eltérően rea-gálnak egy és ugyanarra az érintésre.
Az érintéshez hasonlóan a szaganyagoknak is lehet kommunikációs szerepe. Az illatok jelen-tősége az európai kultúrákban nem nagy, de az arab kultúrkörben igen fontos.
Testtartás
A testtartás a test álló vagy ülő helyzetével, a beszéd közbeni mozgásával foglalkozik. A test mozgása a kommunikáció alatt többnyire tudatlan, hacsak valami miatt nem figyelünk rá. A testtartásból is nagyon sok mindenre következtethetünk. Ha érdekel a téma, a partner, akkor teljes testünkkel a másik felé fordulunk (a testünk is figyeli egymást). A test tartása az érzelmi állapotra is utalhat, például, ha valaki boldog, akkor kihúzza magát, ha viszont szomorú, akkor összehúzza magát (magába roskad). A test mozgása, tartása olykor társadalmilag megha-tározott. Vannak olyanok, akiknek egyenes háttal, emelt fővel kell járniuk (pl.: katona, pap).
Emblémák (viselet)
Emblémák (viselet): (embléma: görög eredetű szó, jelentése: jelkép, jelvény, címerkép; vala-mely fogalom jelképes ábrázolása)
Több kutatás folyamán kerültek összefüggésbe a non-verbális jelekkel, a külsővel összefüggő, a külsőre utaló szignálok. Ez elsősorban a ruha, az öltözködés, a hajviselet, és a test különböző díszei, jelvények, vagy jelvény értékű tárgyak. Az emblémák használatát mindig az adott kor szokásrendszere, kulturális szabályai és a divat határozzák meg.
A ruha sokat elárul a viselőjéről, a hovatartozásáról, a foglalkozásáról, családi állapotáról.
A hajnak, mint szignálnak régen nagyobb szerepe volt, mint napjainkban. Azonban bizonyos esetekben ma is kifejezhet valamilyen csoporthoz való tartozást (pl.: bőr-fejűek).
A bajusz és a szakáll a férfiak külön dísze, emblémaként ez is hordozhat jelentést.
Szimbolikus csatorna
- az ember személyes környezetének jellegzetes tárgyait, külsőségeit figyelve is lényeges információkhoz juthatunk
- a nem verbális jelek közé sorolható ezért a ruházat, a hajviselet, az arc kikészítése, a test különböző díszei, a közvetlen környezetben tartott tárgyak
- az első benyomásokat partnerünkről megjelenése alapján szerezzük
- információt közvetít ez a jelcsoport az anyagi helyzetről, státusról is
- az emberek közötti viszony meghatározásához, beállításához is segítséget nyújtanak a szimbolikus jelek
- a katonaságnál és a rendőrségnél ma is jelen van és kommunikációs értékű a szimboli-kus jelzésrendszer
- a köztudat nagymértékben igényli a biztos támpontokat az eligazodáshoz
- minden társadalmi képződmény, réteg, intézmény, informális csoport védi a maga szignáljait
- mi magunk is öltözködésünkkel, hajviseletünkkel, tárgyainkkal akarva-akaratlanul je-lezzük, hová tartozunk
- ezek a jelek azonban statikus jelzések
- számításba vehető a partnerre gyakorolt hatásuk
- a kommunikáció során azonban nem szabályozhatók
- külsőnk megkomponálásával tudatosan vagy tudattalanul információkat adunk ma-gunkról
- személyiségünk megmutatása és a másokkal való elfogadtatás szándéka irányítja kül-sőnk megformálását, megköveteli megjelenésünk és viselkedésünk összhangját
- sem túl- sem aláöltözni nem ajánlatos
- ne viseljünk olyan holmit, amit különben nem vennénk fel, mert feszélyezni fog
- cél a vonzó, személyiségünkkel harmonikus, visszafogott megjelenés
- Ezeken kívül még sok olyan külső jegy van, ami a partnerről még fontos információkat adhat. Ilyen lehet az ékszer, a jelvények, a smink, vagy akár még a tetoválás is.
A nem verbális jelek az írásban:
Az írás tagoltság, arányos és szabályos volt a térbeli elhelyezkedés, a margó, a bekez-dés, a sorok, a szótávolság, a szövegkiemelés stb. segítségével valósul meg. Boríték címzése. Ezek együttese teremt az olvasóban kedvező vagy kedvezőtlen benyomást, összhatásuk keltheti fel az érdeklődést, vagy teheti esetleg közömbössé számunkra az adott szöveget.