Információtartalom vázlata

    • A verbális kommunikáció technikai tényezői: a vokális jelek
    • A helyes és kulturált beszéd technikája, a hangképzés folyamata, a beszéd-folyamat váltásai
    • A helyes és helytelen beszéd (nyelvi kultúra) üzenetközvetítő szerepe
  • A metakommunikáció
    • A hangképzés kifejezőereje a nyelvi kultúrában

1. A verbális kommunikáció technikai tényezői:

  • a légzés
  • a hangindítás
  • hangképzés, kiejtés
  • a mondat- és szövegfonetikai eszközök (hangsúly, hanglejtés, beszédszünet, beszéd-tempó, hangerő)

2. A légzés

Az élettani légzés mellett létezik egy beszédlégzés is, amely az akaratunktól függő, feltételes reflex. A beszédlégzés alapja a tiszta, érthető hangképzés. A beszédlégzésnek több változata létezik. A légzésben a tüdő, a bordák közti izmok és a rekeszizmok vesznek részt.
Légzéstípusok:

  • vállövi (500-1000 cm3),
  • mellkasi (1500 cm3) nőkre jellemző
  • rekesz vagy hasi légzés (2000-2500 cm3) férfiakra jellemző

Az egyes légzéstípusoknál a tüdőben cserélődő levegő mennyisége eltérő. A magyar nyelvben a beszédhangokat a tüdőből kiáramló levegő segítségével képezzük, ezért a jó hangképzéshez minél több levegőre van szükségünk. A beszéd szempontjából a legmegfelelőbb légzéstípus a hasi légzés.

3. A hangindítás

Az egész beszédfolyamat módját és stílusát a hangindítás, azaz a gége és a levegő nyomásának összehangolt tevékenysége határozza meg.
A hangindítás 3 típusát különítjük el:

  • hehezetes – minden hangot h-szerű zörej kísér, oka a hangszalagok nem rugalmasak
  • kemény – megfeszített, túlerőltett hangszalagok, a kezdő hangok kattanásszerű zörejjel kezdődnek
  • lágy – a kiáramló levegő teljes mértékben hanggá alakul, a beszéd nem megerőltető, kellemes hangzású

4. Hangképzés és kiejtés

A hangszalagok beszéd közben 3 féle helyzetben lehetnek:

  • zárállás: párhuzamosan egymáshoz simulnak, a gégefőbe áramló levegő nekik ütközik és megrezegteti őket. Zenei hang, zönge keletkezik.
  • résállás: levő hangszalagok 10°C-os szöget alkotnak, a levegő súrlódva távozik – h hang
  • nyitott állásban: levő hangszalagok közt 30°-os szög van, a levegő alig érinti őket

A hangok felosztása: A hangokat képzésük szerint 2 fő csoportba osztjuk:

  • Mgh: Képzésükkor a hangszalagokat megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből. A magánhangzók tiszta zenei hang: zönge.
  • Msh: Képzésükkor a levegő a szájüregben akadályba ütközik. A hangszálak helyzete szerint zöngés és zöngétlen mássalhangzókat különböztetünk meg.

5. A leggyakoribb beszédhibák

Kiejtés

  • selypesség (az sz., s, z, dz, c, zs, dzs, cs hangok hibás ejtése)
  • raccsolás (a nyelv nem pereg eléggé)
  • orrhangzós beszéd (m, n, ny. hangok helyett: b, d, gy hangokat ejt)

A betűejtés olyan kiejtési hiba, amikor az írástól eltérő ejtésű szavakat valaki mégis az írott alaknak megfelelően ejti.

  • dj, nj, tj, gyj, nyj, tyj hangkapcsolatokat betű szerinti ejtése a rangos alakokban tud-ja
  • lj kapcsolatot a rangozott igealakokban pl. adagolja
  • módosulás nélkül ejtése a különb
  • zöngésség szerinti részleges hasonulások ejtésére is pl. vasgolyó
  • néhány szóban az írásképtől eltérően hosszan kell ejteni az egyjegyű mássalhangzót pl. egyik, egyenlőre, lesz

A beszéd ritmusának hibái

  • dadogás (idegrendszeri okai lehetnek)
  • hadarás (a beszédtempó gyors, de hangokat. szótagokat is kihagy)
  • pattogás (a gyors beszéddel függ össze, a hangokat gyorsan, röviden, pattogva ejti)
  • leppegés (az előző ellentéte, a hangokat elnyújtva, lassan, hosszan, szinte énekelve ejti)
  • nyökögés (szavak, szócsoportok közti gondolkodási szünetet elnyújtott e/ö hanggal tölti ki)

Kiejtéskor mindig ügyelnünk kell a tiszta, érthető és hallható beszédre, a megfelelő artikulá-cióra.

6. A mondat és a szövegfonetikai eszközök

A szerepük, hogy tagolják, értelmezzék a beszédet.
Hangsúly: hangerőtöbblet. Megkülönböztetünk szó-, szakasz és mondathangsúlyt.
Általában hangsúlyok:

  • kérdő névmás (kié ez?)
  • határozószók (holnap megyek.)
  • a tagadó és tiltószók (ne tedd!)
  • indulatszók (hej, de szép)

Hanglejtés: az egyén alaphangjának, hangmagasságának beszéd közben vált, a beszéd dallamát hanglejtésnek, intonációnak nevezzük. A hanglejtés több tényező tartalmaz: ezek

  • hangfekvés (egyéntől függ, magas, mély, közepes)
  • hangköz (a vidám, derűs ember nagyobb hangközökkel beszél)
  • hangmenet vagy dallamvonal (nyelvenként különböző, a magyar nyelv dallamvonala, lebegő, ereszkedő vagy emelkedő)

Hangerőt meghatározza:

  • beszédhelyzet
  • a hallgatóság nagysága
  • hely
  • a beszélő érzelmei
  • a téma

Beszédszünet:

  • tagolja a beszédet, elválaszt és összetart egységeket
  • nem mindig esik egybe az írásjellel
  • mondat, bekezdés végén
  • kisebb szünet- a hangsúlyos mondatrész előtt
  • belégzési szünet – biológiai ok
  • hezitációs szünet – elakadás
  • hatásszünet – fontos mondanivaló előtt

Beszédtempó: beszéd gyorsasága függ

  • nyelv
  • beszédhelyzet
  • téma
  • beszélő érzelmi állapota
  • egyénisége
  • fontos szerepe van a megértésben a fő mondanivalót a lassabban, az ismétlést, kevésbé fontosat gyorsabban.

Fontos, hogy a hangerő mindig igazodjon a beszédhelyzethez!