A készletek szerepe a vállalati működésben (gazdasági, működésbiztonsági, eltérő ütemű tevékenységek, vállalati határok, elkülönült folyamatok)

Készlet:

Anyag vagy termék, amit a raktárban tárol a gyártó vagy kereskedő, hogy a termelés vagy gyártás térbeli és időbeli különbségeit kiküszöbölhesse. Ez tőkelekötést jelent, lassítja a forgási sebességet, ugyanakkor alapja a termelési vagy vásárlói igények kielégítésének. A vállalatok saját elképzeléseik alapján végeznek készletgazdálkodást.

  • Biztonsági készlet:
    Az a szint, ami alá a készlet nem csökkenhet, ezt használják fel, ha előre nem látható hiány lép fel.
  • Jelző készlet:
    Az a szint, aminek elérésekor gondoskodni kell az utánpótlásról.
  • Átlag készlet:
    Normál felhasználás mellett a raktárban állandóan található mennyiség.
  • Folyó készlet:
    Ami biztosítja az anyagellátást a két utánpótlási idő között.
  • Maximális készlet:
    Ami fölé nem emelkedhet a raktárban levő anyag, vagy termék mennyisége.
  • Normán felüli készlet:
    Az előző készletek nagyságát meghaladó készletrész, ami viszont nem éri el a maximális készletet.

A készletek csoportosítás

  • Számviteli csoportok
    Számviteli csoportosításuk a vagyonmérleghez kapcsolódik, melynek két nagy csoportja:
    • Vásárolt készletek:
      alap, segéd, üzem és fűtőanyagok, tartalékeszközök, áruk, göngyölegek.
    • Saját termelésű készletek:
      termelés alatt álló, termelésközi, befejezetlen v. félkész termékek, és kész termékek.
    Funkcionális csoportosításuk az üzemi folyamatokban betöltött szerepük alapján történik. Mindegyik csoport esetében a készlet egyfajta speciális tartalékot képez.
    Számlaosztályok szerint:
    • 21-22: anyagok, nyersanyag, alapanyag, segédanyag, üzem és fűtőanyag, fenntartási anyag.
    • 23: befejezetlen és félkész termék.
    • 25: késztermék.
    • 26: áru, amit továbbértékesítenek, vagy beleépítenek valamibe.
    • 27: szolgáltatások.
    • 28: göngyölegek.
  • Funkcionális csoportok
    Funkcionális csoportosításuk az üzemei folyamatokban betöltött szerepük alapján történik. Mindegyik csoport esetében a készlet egyfajta speciális tartalékot képez.
    • Tervezett készlet:
      A normálisnak mondható készletezésen felül egy felkészülési készletet hozunk létre az előre jelzett kereslethullámok vagy kínálatcsökkenésekkel kapcsolatos problémák kiküszöbölésére.(sztrájk, üzemszünet, eladási csúcsidőszak)
    • Sorozatnagyság készlet:
      Az anyagok olyan mennyiségben történő szakaszos gyártása, beszerzése, mely hosszabb ideig is elegendő a kereslet kielégítésére. Legyártanak egy meghatározott sorozatot egy termékből, és amíg az elfogy, újabb sorozatot termelnek. → Gazdaságosság. (A pék sem akkor süt meg egy kenyeret, amikor szükség van rá)
    • Fluktuációs készlet:
      Előre nem látható okok bekövetkezése a kereslet kínálat részéről ingadozást okoz, emiatt egy fluktuációs készletet elkülöníteni, ami ha az értékesítés felgyorsul, biztosítani tudja a folyamatos termékellátást.
    • Szállítási készlet:
      Mivel a termelési folyamatok sokszor nem egy helyen vannak, a félkész kész árukat megmunkálásra vagy a kész termékeket eladásra valahová továbbítani szükséges. (Ország másik végébe, kereskedőkhöz, fogyasztókhoz.) Nagy készletek áramolnak különböző csatornákon keresztül, hogy a termelés és értékesítés folyamatos lehessen, erre való a csatornában áramló szállítási készlet.
    • Tartalék alkatrész (pótalkatrész) készletek:
      A már működő berendezések alkatrészeinek pótlására, cseréjére használatosak – ezekre nagyon változó és kiszámíthatatlan a kereslet.

Készletgazdálkodási sajátosságok

Azonos csoportok azonos készletezési eljárások, pl. ABC szerinti csoportosítás.

ABC elemzés:

A felhasznált anyagféléket azok relatív fontossága alapján csoportosítja, majd a csoportok szerint differenciált készletgazdálkodási módszereket alkalmaz. Az elemzés keretében először különböző ismérvek alapján csoportokat képezünk:

  • a tétel éves felhasználási költsége
  • a tétel egységköltségének nagysága
  • a gyártáshoz felhasznált anyag különlegessége
  • a gyártáshoz források rendelkezésre állása
  • a tétel termelési, gyártási, átfutási ideje
  • a tétel kritikus tulajdonsága
  • a tétel pótlásának vagy hiányának költsége
  • műszaki tervezés igényessége

Gyakori módszer: a tételek éves felhasználása alapján kialakítják a csoportokat, majd a többi szempont szerint korrigálják azt.

Az első 20% kerül az”A” csoportba, a második 40% a „B” csoportba, a harmadik 40% a „C” csoportba. A különböző csoportokra különböző készletszabályozást állapítanak meg.

A-B csoportnál: naprakész nyilvántartás, pontos havi- heti leltár, a B csoportnál ritkábban ezek közel kerülnek a be- és kitárolás helyéhez. C csoportnál már lazább az ellenőrzés, egyszerűbb nyilvántartás, alapvető a rendelkezésre állás.