A Gt. jogdogmatikai alapelvei a következőkben foglalhatók össze.
A társulás szabadságának elve. Ez az elv azt jelenti, hogy főszabályként mind jogi személyek, mind természetes személyek, továbbá mind belföldiek, mind külföldiek akár egymás közt, akár vegyesen Magyarország területén bármely társasági formában társulhatnak.
Néhány kivételt azonban tartalmaz a Gt. Így mindenekelőtt közös vállalatban, illetve egyesülésben csak jogi személyek vehetnek részt. Ennek oka az volt, hogy ezen társasági formák az állami vállalatok, illetve szövetkezetek adottságaira tekintettel jöttek létre, így általában nem volt igény arra, hogy bel- vagy külföldi természetes személyek e formákban részt vegyenek.
Megszüntette a Gt. a társaságok eddigi továbbtársulásának tilalmát, illetve engedélyhez kötését is; gazdasági társaság tehát más gazdasági társaságban alapítóként, illetve tagként részt vehet. E téren csak hitelezővédelmi szempontok tettek indokolttá néhány megkötést, például azt, hogy a korlátlan felelősségű társaságok ne társuljanak tovább korlátlan felelősséggel, mert ezáltal elvonhatják a tartozások fedezetét.
Diszpozivitás - normatív feltételek rendszere - cégbírósági törvényességi felügyelet. A társulás szabadságának elvéből következik a diszpozivitás növelésére irányuló következmény. Ez az jelenti, hogy a Gt. a korábbinál szélesebb körben állapított meg olyan szabályokat, amelyektől a társulók egyező akarattal eltérhetnek, és csak kisebb számban kell alkalmazni olyan kötelező szabályokat, amelyektől való eltérés a társasági szerződést részben vagy egészben érvénytelenné teszi.
A Gt. átfogóan az ún. normatív feltételek rendszerét alkalmazza, az 1990-ig túlnyomórészt alkalmazott koncessziós, tehát az egyedi engedélyezési rendszer helyett. A társaság létrehozásának állami elismerését tehát csak akkor lehet megtagadni, ha a társasági szerződés a törvénybe ütközik. A törvényes feltételek fennállását pedig egységesen a megyei bíróságok keretében működő cégbíróságok vizsgálják A cégbíróság azt ellenőrzi, hogy a társasági szerződés a jogszabályi feltételeknek megfelel-e. A bíróság e törvényességi felügyelet során gazdaságossági-célszerűségi követelményeket nem vizsgálhat.
Versenyvédelem - hitelezővédelem - kisebbségvédelem - munkavállalói érdekvédelem. A verseny védelme alatt alapvetően az értendő, hogy a társulás ne tartalmazzon az indokoltnál nagyobb piackorlátozásra vagy piacfelosztásra irányuló törekvést, képezze akadályát a monopóliumok kialakulásának.
A hitelezővédelmet elsődlegesen az átlagosnál szigorúbb felelősségi szabályok, valamint a cégjegyzékbe bejegyzett, nyilvánosságra hozott és ellenőrizhető üzleti adatok támasztják alá.
A kisebbségvédelmet a tagok individuális tájékozódási-véleménynyilvánítási jogai, a vezetők tájékoztatási kötelezettsége, a taggyűlés összehívásának garanciális szabályai, valamint a közgyűlési határozatok intézményes bírói megtámadásának lehetőségei biztosítják elsősorban. A nemzetközi gyakorlatban egyre jobban intézményesül a kisrészvényes-védelem.
A modern társasági jogok a társaságok vezetési rendszerébe beépítetten gondoskodnak a munkavállalók részvételéről a társasági döntéshozatalban. Ezt a Gt. alapvetően a középvállalati szinthez köti, továbbá nem döntési, hanem ellenőrzési-véleménynyilvánítási participációt nyújt. A társaság alapvetően a tulajdonosok szervezete, de különösen a nagyvállalatoknál a munkavállalók érdekeinek kellő figyelembevétele nyomatékos tulajdonosi érdek is.