A jogi személy olyan szervezet, amelyet az állam – annak érdekében, hogy a szervezet a vagyoni forgalomban való fellépést is igénylő céljait elérhesse – polgári jogi (alapvetően vagyoni, kisebb mértékben személyi) alanyi jogokkal és kötelezettségekkel ruház fel. A Polgári Törvénykönyv V. fejezete a jogi személyekre általánosan vonatkozó szabályokat tartalmazza.
Az adott szervezet azáltal lesz jogi személy, hogy jogképességét közvetlenül a törvény alapján az állam elismeri. A jogi személy lényege, hogy jogképes szervezet, de míg az ember „természetesen”, születésével válik jogalannyá, és egész élete során haláláig jogalanynak minősül, a szervezeti jogalanyiság „mesterséges” jogi termék. A jogalanyiság alapvetően csak a vagyoni jogokra terjed ki. Továbbá a jogi személy mindig képviselő (szervezeti törvényes képviselet) útján cselekszik, tehát nem cselekvőképes.
A szervezetek jogi személyiségét végső soron a tételesjog határozza meg. A jogi személy keletkezéséhez szükséges állami elismerés három fajtája:
- A törvény meghatározza a jogi személy típusát és a típushoz tartozó jogi személyek egyedi létrejöttéhez további állami elismerés nem szükséges.
- Az adott jogi személy kifejezetten a törvényen alapul, közvetlenül jogszabály hozza létre.
- Tulajdonosi rendelkezéssel, illetve személyegyesüléssel és ezen aktusok típushoz kötött egyedi állami elismerésével. Az első alcsoportba tartoznak a pl. költségvetési szervek, szövetkezetek, gazdasági társaságok. A jogállamiság jegyében a jogi személyek nyilvántartását Magyarországon a bíróságok vezetik (cégbíróság).
A magyar jog az ún. normatív feltételek rendszerét alkalmazza, azaz a nyilvántartást végző bíróság azt vizsgálhatja meg, hogy az adott szervezet rendelkezik-e a törvényes előfeltételekkel. Milyen kritériumokat vesz figyelembe az állam:
- A jogi személy alapvető ismérve az alapítóktól való viszonylagos függetlenedés. A személyegyesülésen alapuló jogi személyeknél ez azt jelenti, hogy a tagok belső viszonyait el kell választani a jogi személy szervezet mint egész harmadik személyekkel szembeni, azaz külső jogviszonyaitól. Az ún. intézmény jellegű jogi személyeknél pedig az alapítót kell elválasztani az alvagyonra rendelt szervezettől. Ez az elv jelenik meg akkor, amikor az alapító főszabályként nem felel a jogi személy tartozásaiért. Lehet korlátolt felelőssége is.
- Jogi személyiségre akkor van szüksége egy szervezetnek, ha valamilyen mértékben megjelenik a gazdasági forgalomban. Ez elsősorban a gazdasági szervezetekre vonatkozik. Vannak olyan szervezetek pl. egyesületek, ahol a gazdasági forgalmi, tulajdonjogi, valamint vagyoni felelősségi motívumok önmagukban nem indokolnák a jogi személyiséget, de azt szükségessé teszi a szervezet működésének jellege, a szervezet nagysága, az ezzel kapcsolatos munkaügyi és pénzügyi tényezők. A jogi személy ugyan lehet alapvetően nem gazdasági forgalmi jellegű, de a nem gazdasági forgalmi jellegű feladatok megvalósítása egyben szükségessé teszi azt, hogy a szervezetnek bizonyos mértékű vagyoni, jogai és kötelezettségei legyenek.
- Lényeges még a szervezet relatíve tartós működése. Igen rövid ideig fennálló szervezeteket a tételesjog általában nem ismer el a vagyoni jogok önálló alanyának. Rendelkeznie kell állandó szervezettel, amely a tagok változásától, a munkavállalók esetleges ki- és belépésétől függetlenül változatlan. Ezek általában az ügyintéző és képviselő szervek. Ezek jellemzőit az alapszabályzatban megtaláljuk. Fontos hogy ezek célja államilag támogatott célok legyenek.
- A tagok, illetve az alapító vagyonától elkülönített vagyonnal rendelkezzék. De a jogi személy e vagyon feletti rendelkezési jogának nem kell abszolútnak lennie és nem kell feltétlen tulajdonjogon alapulnia. A jogi személynek bizonyos mértékben önálló vagyoni felelősséggel kell rendelkeznie.