A jogi normán alapszik a jog, amely olyan általános magatartásszabály, amelynek megvalósulását közérdekből az állami közhatalom kényszereszközökkel is biztosít. A jog társadalmi befolyásoló mechanizmus. A norma mintát állít az emberek elé, viselkedési szabályokat fogalmaz meg, amelytől való eltérés devianciának minősül. Ennek felel meg a tipikus jogi norma szerkezete – hipotézis, diszpozíció, szankció. (Kialakulása előtt erkölcsi normák. A jogi normáknak is szokott erkölcsi tartalma lenni, ezt hívják a jog etikai minimumának.)
Három részét lehet megkülönböztetni:
- Tárgyi jog: a jogi normákból álló jogszabályokat
- Jogi tények: azon események, magatartások, amelyekhez a jogszabály joghatást fűz Jogviszonyok: azon társadalmi viszonyok, amelyeket a jog szabályoz
- Jogalkalmazás: az állami szervek megvalósítják a jogot, de mellette fontos a jogtudat
A jognak van saját fejlődéstörténete, nyelve, hivatásrendjei (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző, közigazgatási jogász, jogtanácsos), technológiája (dagmatika), intézményrendszere.
A jog társadalmi funkciói:
- Integráló-stabilizáló: biztosítja a törvényességet, jogbiztonságot teremt. Represszív és preventív funkció: az állam a jog útján gondoskodik a megsértett rend helyreállításáról és szankcionál.
- Társadalmi konfliktus feloldó funkció: a jog közvetít (egyezség) és az érdekellentétek feloldásával konszenzust igyekszik teremteni. Legitimáló hatása is van a jogkövető magatartására nézve.
- A jog társadalomalakító eszköz: az állam társadalmi-gazdasági életbe való beavatkozásnak az eszköze. Jogpolitika: a jog társadalomalakító stratégiai céljai.
A tárgyi jogból alanyi jogok, az embereket, szervezeteiket megillető jogosultságok származnak. Az emberi alapjogok egyre bővülnek: eredetileg politikai jogok, személyes szabadságjogok, később már gazdasági-szociális-kulturális-információs alapjogokkal.