A vegyes választási rendszer:
A fővárosi kerületekben és a 10 000-nél több lakosú településen a képviselők egy részét egyéni választókerületben választják, másik része kompenzációs listáról jut mandátumhoz.
Az egyéni választókerületekben a képviselő-jelöléshez az adott választókerület nyilvántartásában szereplő választópolgárok 1%-ának ajánlása szükséges. A választópolgárok jelölési fajtánként csak egy jelöltet, illetve listát ajánlhatnak. Választókerületenként, illetve egy településen belül többféle jelöltség is vállalható. A több helyen is ajánlott jelöltnek – legkésőbb a választást megelőző 19. napig – nyilatkoznia kell, hogy melyik jelölést fogadja el.
Az egyéni választókerületi rendszerben az lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, minden további megkötöttség nélkül. Az ily módon, relatív többséggel szerzett mandátumok, illetve a kompenzációs listáról a jelölőszerveknek jutó mandátumok együttesen határozzák meg a képviselő-testület összetételét a több mint 10 000 lakosú településeken.
Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha nem volt jelölt, és így a választást nem lehetett megtartani; továbbá ha a legtöbb szavazatot két vagy több jelölt egyenlő számú szavazattal érte el, időközi választást kell tartani.
A kompenzációs lista a település egyéni választókerületeiből összesített töredékszavazatok arányában kap mandátumot.
Lényegében a mandátumok nagyobb hányada, mintegy 60%-a relatív többségi választással szerezhető meg, a fennmaradó mandátumok pedig a töredékszavazatok arányában „kárpótolják” az egyéni választókerületek veszteseit. Így a választók nem szavaznak pártokra vagy jelölőszervezetekre. A kompenzációs lista nem „választási lista”, önmagában nem életképes, léte és működőképessége az egyéni választókerületi jelölések, illetve eredmények függvényében alakul. Ugyanis kompenzációs listát az a jelölőszervezet indíthat, amely az egyéni választókerületek legalább egynegyedében jelöltet állított (lehetnek közös jelöltek és indítható közös kompenzációs lista is). A választópolgár az egyéni választókerületi jelöltre szavaz, ezt azonban nem tekintik automatikusan pártra vagy jelölőszervezetre is leadott szavazatnak. Csak azok a szavazatok minősülnek töredékszavazatnak, amelyek nem eredményeztek mandátumot; és ezek képezhetik a kompenzációs listáról szerezhető mandátumok alapját.
Egy-egy kompenzációs lista tehát a település egyéni választókerületeiből összesített töredékszavazatok arányában kap mandátumot. Ha valamely jelölőszervezetnek nincs önálló (vagy közös) kompenzációs listája, akkor a rá eső töredékszavazat értelemszerűen elvész.
A lista a Vt-ben meghatározott számítási mód szerint, a szavazatok arányában kap mandátumot. A kompenzációs listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében jutnak mandátumhoz. A kieső jelölt helyébe a sorrendben utána következő jelölt lép.
Ha a lista jelöltjét polgármesternek vagy egyéni választókerületben képviselőnek választották, a listáról törölni kell.
Ha Budapesten a jelölt egy fővárosi kerületi listáról és egy fővárosi listáról egyaránt mandátumot kapna, úgy nyilatkoznia kell, hogy melyiket fogadja el. A nyilatkozatot követően a nyilatkozattal nem érintett listáról a jelöltet törölni kell. Ha egy kompenzációs lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, úgy e mandátum betöltetlen marad.
Az önkormányzati választójogi törvény a lakosságszámhoz viszonyítva konkrétan meghatározza, hogy az egyes kategóriákban hány egyéni választókerületi és hány kompenzációs listás mandátum szerezhető:
1. 25 000 lakosig 10 egyéni és 7 listás,
2. 50 000 lakosig 14 egyéni és 9 listás,
3. 60 000 lakosig 15 egyéni és 10 listás,
4. 70 000 lakosig 16 egyéni és 11 listás mandátum.
Minden további 10 000 lakos után eggyel nő az egyéni választókerületi, míg minden további 15 000 lakos után eggyel nő a listás képviselők száma.
Figyelem! Nem része a tételnek, a választási rendszerrel kapcsolatosan előadható!
A választások szabályai és feltételei
A települési képviselõ a helyi közhatalom gyakorlásának részese, tevékenységének lényege a választói érdekek képviselete a település egészéért vállalt felelõsséggel. Ennek következtében megválasztása az adott települési közösség nemcsak kizárólagos joga, hanem egyben legfontosabb belügye is. A kizárólagosság tekintetében különösebb gond nem mutatkozik. A választás kivitelezésének jelenlegi szabályozásáról azonban már megoszlanak a vélemények. Megfontolandó követelmény lehetne a települési képviselõjelöltségnek egy meghatározott idejû (1-2 évi) helybennlakáshoz kötése. Más álláspont szerint: a közhatalom helyi gyakorlójának legitimitására jótékonyan hatna, amennyiben az önkormányzati képviselõ megválasztása egyfajta minimális érvényességi küszöbhöz – 10-30 százalékos választópolgári részvételhez – lenne kötve. Értékszempontból ugyanis jelenleg óriási a kontraszt a két önkormányzati döntéstípus – önkormányzati rendelet, helyi népszavazási eredmény – között. A képviselõ-testület rendelete minõsített többségû szavazati arány esetében akkor is érvényes, ha tagjai akár egy érvényes szavazattal nyerték el megbízatásukat. Ezzel szemben a helyi népszavazással hozott – jogkövetkezménnyel járó –döntéshez egyrészt szükség van egy elõfeltételre (kezdeményezés), másrészt az Ötv. által meghatározott érvényességi (a választópolgárok több mint felének szavazata) és eredményességi (a szavazók több mint felének a megfogalmazott kérdésre adott azonos válasza) követelmény teljesülésére.
Meg kellene vizsgálni azon állampolgári/választópolgári javaslatok megvalósításának – legalább – a lehetõségét is, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a települési képviselõket a választópolgárok a tízezernél több lakosú településen is közvetlenül (valamennyit egyéni választókerületben; vagy meghatározott arányban, egyéni választókerületben és kislistás formában) választhassák. Ezen általános szabály alól – a jelenlegi szisztéma megtartásával – a megyei jogú városok (esetleg) kivételt képezhetnének.
A választások idõpontja
A település közéletében négyévente visszatérõen az egyik legjelentõsebb esemény az önkormányzati általános választások elõkészítése és lebonyolítása. Ennek eredményessége nagymértékben kihat a település fejlõdésére, az önkormányzati testület tevékenységére – e körbõl is kiemelve a kötelezõ és szabadon felvállalt önkormányzati feladatok teljesítését, a helyi közszolgáltatások megszervezését, megfelelõ színvonalú és minõségû biztosítását – valamint a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása eredményességére, a lakosság közhangulatára, megelégedettségére. Mindez felveti az országgyûlési és az önkormányzati képviselõk, polgármesterek általános választása – jelenleg azonos évre esõ – idõpontjának széthúzását. Ez történhet a már ismert felezéssel, de más módszerrel is. Például egyrészt idõben és tartamában a polgármesterek megbízatása (7 év) eltérhet az önkormányzati képviselõkétõl, de a települési képviselõk választása akár egy meghatározott (1/3-1/3-1/3) rotációs elv szerint is történhet. A cél az említett változatokkal a helyi választásoknak a helyi közélet figyelemközpontjába állítása, illetve a helyi közélet egyfajta mentesítése az országos választási kampány- és pártpolitika túlzott méretû befolyásolásától.
(Magyar Polgármester c. folyóirat, Fogarasi-cikk)