01. A helyi önkormányzás alapkérdései a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában (az alkotmányos és jogi megalapozás; a fogalom meghatározásának- és a helyi önkormányzás terjedelmének kérdései)

A helyi önkormányzás alkotmányos és jogi megalapozása: A természetjogi ideológia felfogása szerint a településeknek természet adta alapjoguk az önkormányzás, mert települések már az állam megalakulása előtt léteztek. A liberális jogállamban a települési önkormányzatok alkotmányba történő felvétele természetjogi követelményként jelentkezett.
1985: Strasbourg Charta: Európai Önkormányzatok Chartája. Ez nemzetközi egyezmény, nem uniós direktíva, a hozzá való csatlakozásnak az uniós tagság nem előfeltétele. Az Európai Uniónak nincs egységes közigazgatási struktúrája.
A Charta megpróbálja összefogni az egymástól eltérő önkormányzati rendszerek közös vonásait és értékeit, valamint az aláíró tagországok kötelezettséget vállalnak a szabad és demokratikus önkormányzás feltételeinek megteremtésére és betartására. Magyarország a tanácsrendszer idején nem tudta teljesíteni a Charta feltételeit, ezért a kihirdetésre 1997-ben került sor (1997. évi XV.tv.) , 1994. július 1-től kell alkalmazni.
A helyi önkormányzás elvi kérdéseivel a Charta első része foglalkozik. Az első részből minden csatlakozó országnak kötelező 20-at kiválasztani, és ebből 10-et a legmagasabb (törvényi) szinten beépíteni a belső jogrendbe, és amennyire lehetséges az Alkotmányban is el kell ismerni. (Charta 2.cikk) Törvényi szint: 1990. évi LXV.tv. (Ötv)
A helyi önkormányzás fogalma (Charta 3.cikk)
A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy – jogszabályi keretek között – a helyi közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében. E jogot olyan tanácsok vagy testületek gyakorolják, amelyeknek tagjait egyenlő, közvetlen és általános egyenlő választójogon alapuló szabad és titkos szavazással választják, és amelyek nekik felelős végrehajtó szervekkel is rendelkezhetnek.
E rendelkezés semmilyen módon nem érinti az állampolgári gyűléseknek, a népszavazásnak vagy a közvetlen állampolgári részvétel egyéb formájának igénybe vételét ott, ahol azt jogszabály megengedi.
Az önkormányzása helyi közakarat megnyilvánulása, kollektív jog (testület joga) nem individuális jog. Az önkormányzati jogok alanya elsődlegesen a választópolgárok közössége, amely a helyi önkormányzást vagy az általa választott képviselőtestület útján, vagy helyi népszavazással gyakorolja.
Az önkormányzás formái:
•    Közvetett önkormányzás: képviseleti demokrácia (önkormányzati képviselőn, képviselő-testületen keresztül) A képviselő mandátuma kötetlen. A képviselő-testület működésének elmaradása ellentétes az Alkotmány 44/A § val, a képviselőtestület alkotmányos jogainak és kötelességeinek huzamos nem gyakorlása alkotmánysértő mulasztás.
•    Közvetlen önkormányzás:
népszavazás, (eredménye köti a testületet)
népi kezdeményezés, (eredménye nem köti a testületet, azt a testület csak figyelembe veszi.)
A helyi önkormányzás terjedelme (Charta 4.cikk)
1. A helyi önkormányzatok alapvető hatáskörét és feladatait az Alkotmány vagy törvény rendezi. Azonban ez a rendelkezés nem akadályozhatja azt, hogy – jogszabályi keretek között – a helyi önkormányzatokat speciális célból hatás- és feladatkörrel ruházzák fel.
2. A helyi önkormányzatok – jogszabályi keretek között – teljes döntési jogosultsággal rendelkeznek minden olyan ügyben, amely nincs kivonva hatáskörükből és bármely más közigazgatási szerv hatáskörébe sincs utalva.
3. A közfeladatokat általában elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási szervnek kell megvalósítania. A feladatoknak más közigazgatási szervre történő átruházása a feladat természetétől és nagyságától, valamint hatékonysági és gazdaságossági követelményektől függ.
4. A helyi önkormányzatok hatásköre általában teljes és kizárólagos. Ezt más központi vagy regionális közigazgatási szerv nem vonhatja el, és nem korlátozhatja, kivéve, ha ezt törvény lehetővé teszi.
5. Ha a helyi önkormányzatokra központi vagy regionális közigazgatási szerv hatáskört ruház át, a helyi önkormányzatok az átruházott hatáskört – amennyiben lehetséges – a helyi körülményekhez igazítva gyakorolhatják.
6. Lehetőség szerint a tervezési és döntéshozatali eljárás során, megfelelő időben és formában, ki kell kérni minden olyan ügyben a helyi önkormányzat véleményét, amely őket közvetlenül érinti.
Összefoglalva: Az önkormányzás terjedelme a feladat- és hatásköröket jelenti. Az autonómia, az önállóság foka abban mérhető, hogy a közügyek intézése saját hatáskörben történik-e.
A hatáskör olyan jogosítvány, amelynek lényege a döntés. Az önállóság attól függ, hogy adott témában a döntési jog korlátlan, vagy a szabad döntés másoktól korlátozott (bekapcsolódik-e más a döntési folyamatba egyetértési-, javaslattételi-, véleményezési joggal) Nem biztos, hogy amiben az önkormányzatnak feladata van, ahhoz hatáskör is kapcsolódik
A hatáskörökkel kapcsolatos elv a hatáskörök kizárólagossága: ha az önkormányzat megkapta a hatáskört, azt tőle más szerv jogszerűen nem vonhatja el, legfeljebb csak a jogalkotó.