A közigazgatás az államilag szervezett társadalom közügyeinek intézése, szervezése, irányítása. A kormányzati feladatok tényleges végrehajtása mint közügyek megoldása, illetve magánügyekben a jogszabályoknak és a közcéloknak megfelelő megoldás kialakítása.
Döntésekben és intézkedésekben fejeződik ki, amelyek igazgatási – adminisztratív – jellegűek. A kormányzati tevékenységhez képest végrehajtói működés, az állampolgárokat, illetve általában a jogalanyokat illetően részben jogalkalmazói tevékenység.
A közigazgatás nem jogi tevékenység – mint a bírói ítélkezés és a parlamenti törvényalkotás ) és nem is kormányzati  - mint a kormány és önkormányzatok működése )
Nem nevezhető azonban tisztán végrehajtói tevékenységnek, mert a hatósági jogalkalmazás leginkább a bírói ítélkezéshez hasonlatos már azért is, mert ebben mindig valamilyen alanyi jogosultság vagy alanyi kötelezettség az amiben döntenek.
A közigazgatás cselekvései jogilag szabályozottak.. A modern közigazgatás egyik praktikus mértéke társadalmi hasznossága, valóságos közérdekeket kielégítő volta. Ez nem jogi alapon mérthető.
A közigazgatás kettőssége annak tényszerű és jogi feltételeinek kettősségében áll. Ami ezt egységesíti az a jog., de csak annyiban, hogy közigazgatási tevékenység nem lehet jogellenes.
A jogszabályokon alapuló közigazgatás bizonyos értelemben kétféle megkötés és biztosíték:
–a közvetlenül politikai jellegű közigazgatás kizárása
–az un. Szabad vagy diszkrecionális döntések korlátozása, lehetőség szerinti kizárása
A diszkrecionális döntés ott kezdődik ahol a jogi szabály végett ér. Ennek kizárása vagy korlátozása a tartalmi ( szubsztantiv ) jogi szabályozás.
A közigazgatási tevékenység lényege elsősorban éppen az, hogy a közigazgatásban érintetteknek ( állampolgároknak ) milyen jogaik és kötelezettségeik lehetnek a közigazgatási jogviszonyban.
A közigazgatási tevékenység racionálisan  és bürokratikusan szervezett. Működőképességét bürokratikus szervezettsége jelentősen elősegíti, ugyanakkor sokszor épp ezt minősítik ésszerűtlennek.