43. Az ítélkezés technikája

Alapvetően kétféle abból a szempontból, hogy a szemlélet az alanyi jogból vagy a tárgyi jogból indul ki: azaz jogos az, ami jogosultságot nem sért, vagy jogos az, ami valamely jogi szabálynak megfelel.
Az ítélkezés főbb műveletei:
–a tényállás megállapítása
–a tényállás értékelése a jogszabályok alapján
–a döntés lehetőségének mérlegelése
– a döntés meghozatala
A tényállás megállapítása az ítélkezés legkritikusabb része. Ebben kétféle értelmű feltárás folyik. Az egyik az okozottsági, a másik a célszerűségi. Először a bírónak a tényállást kell megállapítani, azt,hogy mi történt. Azután azt vizsgálja, hogy ami történt jogilag hogyan értelmezhető. A bíró ellenőrzi a tényállás helytállóságát.  A tényeket oksági alapon, a jogi minőséget normeatív célszerűség alapján vizsgálja. A tények rekonstruálása tehát céltudatos: egy olyan tény ami jogilag jelentéktelen, nem képezi ténymegállapítás tárgyát.
Mechanikus ítélkezés: a bíró betű szerint alkalmazza a jogot mint valamilyen szillogizmusokat kimondó gép.
A bíró akaratától függő itélkezés: tapasztalati benyomása, véleménye alapján dönt függetlenítve a jogszabályoktól.
Az egész eljárásnak két levezetése van, egy ténybeli és egy jogbeli. Az afféle feltevések, hogy a bírónak nincs véleménye, elképzelése az ügyről, csak majd lesz, ha már a tényállás tisztázta, és azt megelőzően tartózkodik a vélemény kialakításától, misztikus fikció. A bírák nem emberfeletti lények: szép tőlük, ha bizonyos értelemben elfogulatlanok tudnak lenni úgy, ahogyan azt mesterségük szabályai racionalitásként elvárja tőlük. Ez az elvárás a társadalmi elvárás.
Pl: Egy bűnügyben az arról készített iratok áttanulmányozása után, ha valaki egyáltalán tudja azt, hogy mekkora gazember lehet a vádlott, az nyilvánvalóan a bíró. A bíró megvizsgálja a nyomozati iratokat, a vádiratban leírt tényállást.  Ilyenkor is elvárjuk azonban a bírótol, hogy a bizonyítékok elfogadhatóságára ne utaljon, sőt, tegyen úgy, mintha semmit nem tudna az ügyről, azaz mintha a a vádlott ártatlan lenne.
A bírói funkció ideálképe: érzelemmentes racionalitás.
Az ügyre irányadó jogszabály rendszerint törvény, s ritkábban rendelet. A bíróságok a büntető-polgári- és családjogi ügyekben főleg törvények alapján ítélkeznek. Rendeletet nagyobb arányban a közigazgatási bíróságokon alkalmaznak.
A bírói értelmezés terjedelme az ESET. Ehhez legközelebb a részletszabályok állnak, a bíró a részletszabályok segítségével egyesít.
A jogszabályok értelmezésének tantétele szerint a jogszabályok tartalmának megismerése a következő módszerekkel érhető el:
–nyelvtani értelmezés
–logikai értelmezés
–rendszertani értelmezés
–történeti értelmezés
A jogszabály értelmezés, mint bírói módszer meglehetősen spekulatív kérdés. A bírói tevékenységben inkább a jogeset értelmezése jellegzetes.  A jogszabályértelmezésen többnyire azt értik, hogy,az olyan művelet, amelynek segítségével feltárható a norma mélyebb, teljesebb tartalma, s azzal többre jutunk, mint a jogszabály egyszerű elolvasásával. A bíró előtt nem sok feltáratlan tartalma maradhat egy jogszabálynak. A gyakorlatban a bírók akkor is elolvassák a jogszabályt, ha esetleg kívülről tudják.
Ha elolvassuk azt tudjuk meg, hogy az elbírált esetre nézve mit jelent a jogszabály, nem pedig fordítva. Vagyis a jogeset mélyebb tartalmát tárja fel a jogértelmezés segítségével, nem pedig a jogi normának tulajdonít ujabb és újabb értelmet minden új jogeset kapcsán.