30. A jog ésszerűnek elfogadott kényszerrend

Társadalmi szabályrendszer. Nem részrend a társadalomban, hanem a társadalom egészére, a társadalom valamennyi tagjának összességére irányadó. Ebben az értelemben a jog teljes rend.
A szabályrendszer tudásrendszernek és elvárásrendszernek értelmezhető. Az előbbi arról szól, hogy mit hogyan kell érteni, az utóbbi meg arról, hogy mit hogyan kell tenni. Az egyik ismeretet közöl, a másik előírást. Az ismeretközlésnek az előírás megértésének szempontjából van jelentősége.
A társadalom egészére vonatkozó teljes rend az erő helyzetéből hozható létre, amelytől egyén, közösség és társulás nem függetlenítheti magát, ezért kényszerrend.
A szabályalkotás és szabályfelhasználás kölcsönös megkötöttség. Értelmetlenség olyan szabályt alkotni, amely gyakorlatilag nem használható fel, ennek eredménye az álnorma.
A szabály felhasználása során viszont az a szempont, hogy a szabály kikényszeríthető. A kényszeríthetőség a jogi eljárásban és a jogi következmények elvárt alkalmazásában nyilvánul meg.
A kényszeríthetőség ténylegesség ,az erő helyzete.
A jogszabály nem egyszerűen parancs, hanem következményekkel járó előírás egy elvárásról, amelynek nem teljesülése esetén intézményesített jogi kényszerintézkedéseknek megtételének van helye.
A jog azáltal ésszerű, hogy szabályai nem közvetlen és feltétlen engedelmességet várnak el minden esetben, azaz nem parancsol. A szabály felhasználása a legtöbb esetben változatos lehet, a megkötöttségek és megengedések egyensúlyaként a szabadság kifejezése, egy szabályozott rendben a jogalanyok akaratának szabadsága.
Nemcsak a jogalkotónak van akarata, de a jog alanyának felhasználójának is. Az ésszerűség mindkettő számára felismerhető.
A jogalkotást a jogalkalmazás, illetőleg a jog fölhasználása ésszerűsíti, a jogalkalmazást és a jog felhasználását pedig a jogalkotás racionalizálja.
A szabályosság kikényszeríthetőségére mindkettőnek szüksége van. Ehhez fokoztok vezetnek, az elvárásra épülő kötellzettség, az ahhoz fűzödő megkövetelhetőség, s végül a kötelezettség kikényzeríthetősége.
Maga a kényszer, mint jogi kényszer, amely meghatározott eljárás során  érvényesíthető, szintén észerűsített, formákba foglalt, nem tetszőleges és nem önkényes. Az elvárhatóság nem csak a szabály érvényességére, de arra is kiterjed, hogy az szükség esetén kikényszeríthető.
A jogszabály nem követel szellemi azonosulást: nem az egyén élet célját, csak az élet általános szabályait rögzíti jogi szempontból. A jogszabályok ésszerűsége részben belátható, részben nem. Belátható, hogy az emberölést miért kell büntetni. Bizonyára más a helyzet, ha egy jogszabályban pl. Az adókulcsok emeléséről van szó. Itt a szabály racionalitása korántsem kézenfekvő az állampolgárok számára. Egy jogszabály azonban szükséges rosszként is megtartható.
A jogi normák kényszerrend tulajdonsága többszörösen összetett kérdés. Néhány jellegzetesség:
–a jogszabályokat nem közvetlenül a társadalom annak valamennyi tagja, hanem a jogalkotó hatalom, a jogalkotásra jogosult szervek alkotják
–a jogszabályok megsértése esetén jogi kényszer alkalmazásának van helye, amelyet állami szervek hajtanak végre
–a kényszermechanizmusból valóságos kilépésre nincs lehetőség
A kényszerrend ésszerűsége ugyanerre vonatkozik tehát,
-ésszerű az, ha a társadalom egészére nézve a jogszabályokat egy, a társadalom felett álló hatalom, a jogalkotói hatalom hozza létre
–ésszerű az, hogy a jogszabályoknak egységesen érvényet lehessen szerezni
–ésszerű az, hogy mindenki a jogalkotás és a jogalkalmazás joghatósága alá tartozzék.
A jogszabály a jogalanyok magatartására nézve nézve ír elő mintát, hogy hogyan kellene viselkedniük, és mértékét, hogy hogyan ítélhető meg viselkedésük.A jogszabályból következ jogosultságot vagy kötelezettséget a legtöbb esetben a jogalanyok dönthetik el, hogy érvényesítik-e, vagy sem.