08. Társadalom ( civitas )

A tartós emberi együttélés kapcsolatainak egybeszerveződött, az összefüggéseket és a kapcsolatokat egységes jelek szerint érintő é a maga szabályait követő összessége, amelynek egységes működését központos hatalom hozz létre és tartja fenn.
A társadalom egyének egymással való kapcsolata: egyének nélkül nincs társadalom.  A társadalmat alkotó tényezők elemi egysége az egyén.  A szabadságból eredően, a társadalom nem azonos meghatározott egyének összességével, inkább egyének viselkedésének, tevékenységének sajtáos eredménye.
Különböző közösségek és társulások egymás mellett létezése nem feltétlenül vezet társadalomhoz. Pl egy vallási közösség nem csak egy társadalomban fordulhat elő.
A célok összeegyeztetése a közös akarat nélkülözhetetlen a társadalommá egyesüléshez.
A társadalom létezése a szabadság lehetőségének kiaknázása, felhasználása: így cselekvési mód.
Önazonossága a cselekvési mód intézményesülésében áll. Ellentétben az egyénnel, a társadalom megújítható, s nem veszíti el önazonosságát, ha a társadalmat alkotó egyének közül egy vagy több meghal, s még akkor sem feltétlenül veszíti el, ha az abban együttműködő közösségek vagy társulások egy része időközben megszűnik.
A hatalom szabályai először is tényszerűségi előfelvetések, nem tények. Mint előfeltevések érvényesülnek ezáltal valóságosak.
A társadalmi normák nem okoztosságokról, de célszerűségekről szólnak. A bennnük foglalt értékítélet végeredményben arról szól, hogy mi a jó és mi a rossz, avagy mi fogadható el helyesnek és mi nem helyes. Az igazságos helyesség. A társadalom kapcsolataiban nem az okozottság a döntő: ha az lenne aligha érvényesülne ezzel szemben az emberi célszerűség.
A társadalmi döntés mindig a szabadságfelfogásnak fog megfelelni, nem pedig valamilyen igazságosságnak. A társadalom ilyen értelemben “ véleményösszesség” , az egyének magatartása számára kritérium.