Az államszervezet 1918/19-ben röviden:

A dualista Monarchia megmentésére az I. vh. végén több kísérlet történt. Az 1918. okt. 17-i uralkodói kiáltvány Ausztria államszövetségessé alakulását határozta el.
A pol-i, katonai helyzet hatására bekövetkezett kormányválsággal új helyzet teremtődött. 1918. okt. 25-én megalakult a Nemzeti Tanács (NT), okt. 31-én győzött a forradalom.
A NT mint az állami hatalom letéteményese fontos szerepet töltött be. Első aktusa a Károlyi Mihály elnökletével alakult kormány hivatali esküjének kivétele volt, miután a király felmentette a kormányt a korábban neki tett esküje alól.
A kormányt ellenőrző szerepkörre redukálta, s mintegy az OGY-t helyettesítő funkcióba helyezte. A NT szoros kapcsolatot tartott a kormánnyal. Kiemelkedő volt a jogszabályok előkészítésében vállalt szerepe.
A köztársasági államforma kikiáltására a NT határozata alapján nov. 16-ra összehívott Nagy NT ülésén került sor. A plénum a polgári társadalom különböző rétegeit tömörítette, és magát nemzetgyűlésként aposztrofálta. A Nemzetgyűlés fogadta el a Néphatározatot, amely a forradalom "alkotmányjogi" szabálya volt.
A Néphatározat a népköztársaság kikiáltásával a nemzeti függetlenséget, a Habsburgoktól való elszakadást deklarálta. Kimondta, hogy a népköztársasági alkotmányt alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg. Rögzítette az OGY két házának (képviselőház, főrediház) feloszlatását és megszűnését. Az állami főhatalmat a népkormányra ruházta. A NGY tevékenysége a Néphatározat elfogadásával befejeződött.
A koalíciós kormányzás pol-i válsága a választások lebonyolítását, az alkotmányozó NGY összehívását lehetetlenné tette. A megoldást a NT és a kormány együttes ülésén (jan. 11-én) született Határozat szolgáltatta. A Határozat pontosította a NT államjogi helyzetét, rendezte az államfői kérdést.
Károlyi Mihály közt. elnök széles körű hatalmat gyakorolt. A kormány csak az ő hozzájárulásával hozhatott törvényeket. A közt. elnök irányította a külpolitikát. Kinevezte a minisztereket. Államfői hatásköre a prezidenciális közt-i államok elnökeinek jogköréhez volt hasonló.
A központi igazgatás szervezetrsz-ében a dualizmus-kori minisztériumok maradtak meg. A Monarchia felbomlásával szükségessé vált a Külügyminisztérium. Nemzetiségi Minisztériumot minisztertanácsi határozattal létesítettek (ruszin, német és tót). A vallás és közoktaáts kettéválasztását Vallásügyi, továbbá Közoktatásügyi minisztériumok fémjelzik. A Népgazdasági Min. feladatát az új birtokok bérbeadása, a szövetkezeti szerződés előmozdítása képezték. A kormány szociális programjának megvalósítását a Munkaügyi és Népjóléti Min-on keresztül látta biztosítottnak.
Az egyes szakfeladatok ellátására a közig. szervezetében már ismert kormánybiztosi intézményt elevenítették fel. A kormánybiztosok orsz. jellegű feladatok megoldásában működtek közre. (Orsz. Lakásügyi Tanács, Orsz. Közp-i Árvizsgáló Biz.)
A helyi szerveket a dualizmus idején létrehozott önkormányzati-igazgatási struktúra továbbélése jellemezte. A hagyományos modelltől való eltérést a tanácsok reprezentálták (nemzeti, nép, munkás, katona).
A nemzeti tanácsok a helyi politika támaszaiként (élén főispáni teendők ellátására jogosított kormánybiztos) szerveződtek. A vidéki nemzeti tanácsok elsőként a közrend megszilárdításáben vették ki részüket, majd fokozatosan vállaltak át igazgatási feladatokat. A Nemzeti Tanács irodája látta el útmutatásokkal, állásfoglalásokkal a vidéki nemzeti tanácsokat. A -ok és a régi közig-i szervek párhuzamosságát a munkástanácsok megkérdőjelezték. A helyi szerveket állásfoglalásaikkal befolyásolták, sok esetben spontán módon beavatkoztak a közigazgatásba. Megmaradt a néptanácsnak alárendelve a főv., ill. a városi tanács.