26. A büntethetőséget megszüntető okok. A büntethetőség elévülése. Az Alkotmány Bíróság 11/1992. sz. határozata.

A büntethetőséget megszüntető okok.
32. § A büntethetőséget megszünteti
a) az elkövető halála,
b) az elévülés,
c) a kegyelem,
d) a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása,
e) a törvényben meghatározott egyéb ok.
A büntethetőséget megszüntető okok a ténylegesen létrejött bűncselekmény után keletkeznek és akadályozzák meg az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását. A büntethetőséget megszüntető okok nem csupán a nyomozati, de tárgyalási szakban is az eljárás megszüntetését eredményezik.
Amennyiben a terhelt az eljárás jogerős befejezése előtt meghal, akkor az eljárási szaktól függően a nyomozóhatóság, ügyészség, vagy a bíróság megszünteti az eljárást. Az eljárás jogerős befejezését követően bekövetkezett halál jogi konzekvenciája, hogy a bíróság megállapítja, miszerint a kiszabott büntetés nem hajtható végre.
Az ítéletben foglalt rendelkezések a jogerőre emelkedéssel válnak végrehajthatóvá, ezért az elítélt halála a vagyonelkobzás, elkobzás foganatosításának nem akadálya, a dolgok tulajdonjoga már a jogerőre emelkedéssel az államra szállt.
(A büntethetőség elévüléséről a Btk. 33-35. §-ához fűzött magyarázat foglalkozik.)
A büntethetőség elévülése.
33. § (1) A büntethetőség elévül
a) olyan bűntett esetén, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, húsz év;
b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.
(2) Nem évül el
a) az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és 13. §-ában meghatározott háborús bűntettek;
b) az emberiség elleni egyéb bűncselekmények (XI. fejezet);
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)-i) pontjai];
d) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [175/A. § (4) bekezdés, 355. § (5) bekezdés a) pont];
e) a terrorcselekmény, a légi jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [261. § (2) bekezdés a) pont, 262. § (2) bekezdés, 352. § (3) bekezdés b) pont]
büntethetősége.
Az elévülés intézménye összefüggésben áll a büntetés céljával. Könnyen belátható, hogy a büntetés akkor éri el leginkább a célját, ha :
-    minél rövidebb idő alatt követi a tett elkövetését
(Az idő múlásával a büntetés egyre inkább távolodik eredeti céljától és egyre inkább csupán a megtorló jelleg dominál)
-    az idő múlásával egyre nehezebbé válik a bizonyítékok beszerzése, a bizonyítás.
(A bűncselekmény elkövetőjének társadalomra veszélyessége is jelentősen csökkenhet az idők folyamán, természetesen nem a bűnöző életmódot folytató, hanem az egyszeri bűnelkövetők esetében.)
Kivétel: Az ún. el nem évülhető bűncselekmények
Az elévülési idő  Különös Részben megállapított büntetési tételhez igazodik.
Általános Rész szerint emelt büntetési tételek:
-    halmozati büntetés
-    különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó
-    bűnszövetkezetekben történő elkövetésre vonatkozó esetek
ELÉVÜLÉS IDEJE: 3 ÉV
Vagylagos szabadságvesztés és más büntetéssel fenyegetett bűncselekmények ELÉVÜLÉSI IDEJE: 3 ÉV
Kizárólagos pénzbüntetéssel büntetendő cselekménynél az ELÉVÜLÉS IDEJE: 3 ÉV > (tételesen)
-    magántitok megsértése
-    levéltitok megsértése
-    sajtórendészeti vétség
-    földmérési jel megrongálása
-    gondatlanságból elkövetett közokirat hamisítás
-    gondatlanságból elkövetett árdrágítás
-    készpénz-helyettesítő fizető eszköz hamisítására irányuló előkészület
Az elévülés indokaként kell még megemlíteni a méltányosságot. A legsúlyosabb cselekmények elkövetőit kivéve nem indokolt az elkövetőt hosszú, akár évtizedeken keresztül tartó bizonytalanságban tartani, hogy lesz-e büntetőjogi következménye cselekményének.
34. § Az elévülés határidejének kezdő napja
a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul,
b) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér,
c) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még a büntető törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne kötelességének,
d) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.
35. § (1) Az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
(2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik, vagy elmebeteg lett.
(3) Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam sem, amely alatt személyes mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel, illetőleg az eljárás megindításához vagy folytatásához a hozzájárulását nem adta meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható olyan magánindítványra büntethető bűncselekmény esetén, amely miatt a vádat a magánvádló képviseli.
(4) Próbára bocsátás (72. §) esetén a próbaidő tartama az elévülés határidejébe nem számít be.
Az elévülés folyamatát bizonyos jogszabályban meghatározott körülmények befolyásolják. Meghatározott eljárási cselekmények az elévülést megszakítják. Ennek jogi hatása, hogy a félbeszakadásig eltelt idő figyelmen kívül marad, egyben az elévülés a félbeszakítást követően újra kezdődik, azaz a félbeszakadás napja egyben az újból kezdődő elévülés kezdő napja.
Az elévülést a hatóságok olyan érdemi intézkedése szakítja csupán félbe, amelyet az elkövetővel szemben foganatosít, annak az adott bűncselekménnyel kapcsolatos és érdemben az ügy előbbre vitelét célozza.
Az elkövetővel szemben más bűncselekménnyel összefüggésben foganatosított intézkedés az elévülést nem szakítja félbe. Ugyancsak nem érinti az elévülést a belső hivatali ügyintézés.
Félbeszakítja az elévülést:
-    a nyomozás elrendelése
-    a vádemelés - értve ezalatt a vádiratnak a bírósághoz való megérkezését –
-    az első alkalommal elrendelt lakhelykutatás
A fentiekből kitűnően az elévülés többszöri félbeszakadásának nincs akadálya.
Ha a hatóság a terhelttel szemben az eljárást felfüggeszti; ilyen esetben a felfüggesztés tartama alatt az elévülés nyugszik.
Az elévülés nyugvása azt jelenti, hogy az eltelt idő az elévülésbe nem számít bele, a felfüggesztés megszűntével, az eljárás folytatásával az elévülés is folytatódik; nem kezdődik újra az elévülés.
A törvény kivételként szabályozza azt az esetet, amikor a felfüggesztés oka a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása, vagy az eljárás alatt bekövetkezett elmebetegsége. ekkor a felfüggesztés időtartama az elévülésbe beszámít, mivel ilyen esetben nem nyugszik az elévülés.
A (3) bekezdés a próbára bocsátással kapcsolatban mondja ki, hogy a próba tartama az elévülésbe nem számít be.
A 2001. évi CXXI. törvény 2. §-a új, (3) bekezdéssel egészítette ki a 35. §-t, amely kiegészítés a mentelmi jog és az elévülés viszonyát rendezte. A mentelmi jog célja összefoglalóan a mentelmi joggal rendelkező személy akadálytalan tevékenységének a biztosítása. A mentelmi jognak nem, és nem is lehet célja, hogy a büntetőjogi felelősség alóli végleges kivételt jelentsen. Ugyanakkor a korábbi szabályozás mellett nem volt kizárt, hogy a mentességi idő alatt elévülés folytán megszűnjék a büntetőeljárás lefolytatásának lehetősége. Ezt felismerve, a jogalkotó az elévülési szabályokat akként módosította, hogy az elévülés a személyes mentesség fennállása alatt nyugszik, amennyiben a döntésre jogosult a mentelmi jogot nem függesztette fel, illetve az eljárás megindításához, folytatásához szükséges hozzájárulását megtagadta. Ez a rendelkezés a magánvádló által képviselt magánvádas ügyekben nem alkalmazható.
BH1998. 162. nincs az elévülést félbeszakító hatása az eljárást megszüntető végzésnek, továbbá az ez ellen benyújtott ügyészi fellebbezésnek, minthogy ezek nem tekinthetők a bűncselekmény miatt, a terhelt ellen foganatosított eljárási cselekményeknek [Btk. 32. § b) pont, 33. § (1) bek. b) pont, 34. § a) pont, 35. § (1) bek.].
11/1992. (III. 5.) AB határozat
A büntető jogállami kritériumok meghatározása során foglalkozik az elévülés kérdésével; rögzíti, hogy az elévülés olyan ténykérdés, amelyet jogi tények határoznak meg.
A törvény sérti az alkotmányos büntetőjognak azt a követelményét, hogy a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére - beleértve az elévülés félbeszakítását és nyugvását is - az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, kivéve, ha az elévülés időszakában az elkövetőre nézve kedvezőbb szabályok léptek hatályba.
A törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének kérdésében az Alkotmánybíróság a következőkben foglalt állást:
1. A már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes.
2. A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes.
3. A még el nem évült bűncselekmények elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes.
4. Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes.
5. Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét.
6. Határozatlansága miatt a jogbiztonságot sérti és ezért alkotmányellenes annak elévülési nyugvási okká nyilvánítása, hogy "az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét".
7. Alkotmányellenes, ha a törvényt akként vonja hatálya alá a hazaárulás bűntettét, hogy nem veszi figyelembe a bűncselekményi tényállás által védett jogi tárgy többszöri változását a különböző politikai rendszerekben.
8. A kegyelmezési jog korlátozása a törvény alkalmazásával kiszabott büntetés korlátlan enyhítésére alkotmányellenes.
Súlyosabb elbírálást eredményez az olyan törvényi változás:
-    amely az elévülési időt meghosszabbítja
-    egyes bűncselekmények el nem évülhetőségét állapítja meg
-    egyedi ügyben az elévülést félbeszakító vagy az elévülés nyugvását eredményező hatósági aktust törvény pótolja
-    az elévülés félbeszakítására vagy nyugvására vonatkozó szabályokat az elkövető terhére tágítja