1.    Tévedés (ténybeli, cselekmény társadalomra veszélyessége)
2.    Előjáró parancsa (katonaság)
3.    Egyéb okok
4.    Sértett beleegyezése (eutanázia, sportsérülés stb.)
5.    Fenyítő jog gyakorlása (jogirodalom, bírói gyakorlat alakította ki)
6.    Jogszabály engedélye (kizárja a társadalomra veszélyességet)
7.    Hivatásból eredő jogok (kényszerintézkedések-katona, orvosi foglalkozással kapcsolatos)
8.    Megengedett kockázatvállalás (pl.: Cégalapítás a Nyírségben)
27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.
(3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.
Köznapi értelemben tévedésről akkor beszélünk, ha a valótlanságot  valónak gondoljuk; a szándékos bűnösség tudati oldalával áll összefüggésben annak fogyatékossága; azt eredményezi, hogy a tévedésben lévő olyan magatartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tette volna meg.
A tévedés az elkövetőnek a cselekményhez való tudati viszonyát befolyásoló tényező, amely a bűnösséget zárja ki. Az ember akkor van tévedésben, ha a tudatában a valóságtól eltérő képzet alakul ki, de ő maga azt valósághűnek tartja. Ide értendő az az eset is, amikor valamiről nem alakul ki képzete, nem tud valamiről. A téves tudat kialakulása azt eredményezi, hogy az adott személy olyan magatartást tanúsít, amit helyes, a valóságot híven tükröző tudatállapotban nem tenne.
A tévedés két fajtáját különbözteti meg a hatályos jogi szabályozás ténybeli tévedést (error facti) és a társadalomra veszélyességben való tévedés.
Ténybeli tévedésről:
~akkor beszélhetünk, ha az elkövető a különös részben megfogalmazott valamely tényállás tárgyát, tárgyi oldalát tekintve van tévedésben. Ennek az a jogi következménye, hogy a cselekmény minősítésekor figyelmen kívül kell hagyni azt a tényállási ismérvet, amelyben az elkövető tévedésben volt. Ebből következően lehetséges, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, vagy bűncselekmény, de másként minősül, hiszen a tévedés nem általánosságban büntethetőséget kizáró ok.
pl.: Az utóbbit jól példázza, ha az elkövető egy polgári ruhában lévő rendőrt bántalmaz anélkül, hogy tudná rendőri, azaz hivatalos személyi mivoltát - tárgyban, passzív alanyban (error in objecto) való tévedés - . Az elkövető ekkor a hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 229. §) miatt nem vonható felelősségre, de a bántalmazás eredményétől függően könnyű vagy súlyos testi sértés (Btk. 170. §) miatt felel.
Ténybeli a tévedés ha: RELEVÁNS
-    az elkövetési tárgyra
-    a passzív alanyra
-    az elkövetési magatartásra            Kizárólag azokkal az életviszonyokat kell
-    az eredményre                tisztában lenni amelyeket a tényállás  
-    az okozati összefüggésre            tartalmaz!
-    elkövetési helyre                
-    elkövetés módjára
-    elkövetés eszközére
-    elkövetés idejére vonatkozik
Ténybeli tévedés esetén a cselekményt az elkövető által ismert tények figyelembevételével kell megítélni; a többit figyelmen kívül kell hagyni.
Ennek a műveletnek az elvégzése során a következő esetek fordulhatnak elő:
-    A cselekmény nem minősül bűncselekménynek
-    A cselekmény más szándékos bűncselekménynek minősül
-    Nem róható az elkövető terhére a bűncselekmény minősített esete, ha a tévedés a minősítő körülménnyel kapcsolatos; az elkövető ilyenkor az alapesetért is felel.
Ha a minősítő körülmény eredményét és az elkövető tévedését gondatlansága okozza, a minősített esetért felel, mert a Btk. 15.§ -ára figyelemmel ekkor a bűnösség enyhébb formája is elégséges.
Ténybeli tévedés: IRRELEVÁNS
-    közömbös a személyben (error in persona)
-    közömbös az elkövetési tárgyban (error in obiecto)
A személyben való tévedésnél az elkövető büntetőjogilag azonos tulajdonságokkal bíró passzív alanyokat téveszt össze, a sértettet összetéveszti az általa eredetileg megtámadni szándékolt személlyel.
Pl.: Az elkövető általa megölni szándékolt személy helyett egy másikat öl meg. Ennek a tévedésnek nincs büntetőjogi relevanciája. Az elkövető embert akart ölni és valójában embert ölt.
Az elvétés (aberratio ictus)
Az elvétésnél; az előbbi példánál maradva itt arról van szó, hogy az elkövető az általa megölni kívánt személy helyett, a célt eltévesztve egy másik személyt öl meg. Ekkor mindkét személy jelen van, az elkövető tudja, hogy kit vesz célba, de a hatás mást ér. Ilyen esetben az eredeti célba vett személy tekintetében szándékos bűncselekmény kísérletéért, míg a ténylegesen sértett személy vonatkozásában amennyiben a törvény a gondatlan alakzatot is büntetni rendeli - halmazatban az előbbivel - gondatlan bűncselekmény megállapításának van helye
(Figyelmet érdemel a minősítésnél, hogy az elvétést, céltévesztést mi okozta. Ha a támadást harmadik személy próbálja meg elhárítani oly módon, hogy azzal az elkövető nem számolhatott és a sérülést éppen a beavatkozó szenvedi el, nincs helye az elvétés megállapításának)
A cselekmény társadalomra veszélyes voltának tudata
A társadalomra veszélyességben való tévedés az elkövető jogellenességi szándékára van hatással. A Btk. 24. § (2) bekezdése szerint nem büntethető az, a törvényi tényállást akár szándékosan, akár gondatlanul kimerítő elkövető, aki a cselekményét abban a téves feltevésben követte el, hogy cselekménye nem veszélyes a társadalomra és ezen feltevésre alapos oka volt. A törvény tehát a gondatlan cselekmények estén is kizárja a büntethetőséget.
A társadalomra veszélyességgel kapcsolatban érdekes megoldást választott a törvényalkotó, a bizonyítási lehetőségnél:
A tényszándék megléte esetén a társadalomra veszélyesség tudatát nem kell bizonyítani, ellenben annak hiányát igen.
A társadalomra veszélyesség az egyes elkövetők iskolázottságtól, erkölcsi szintjétől, mentalitásától függően változó lehetne. Ezzel szemben a társadalomra veszélyesség az idők folyamán az adott cselekményről kialakult társadalmi felfogás. Számos olyan erkölcsi színezetű tilalom létezik, amelyet a legprimitívebb személyiségű személyek is ismernek iskolázottságtól, neveltetéstől függetlenül.
pl.: ölés, lopás tilalma.
Ebből következően a társadalomra veszélyesség tudata megállapítható, ha az elkövető ismeri magát a jogszabályi tilalmat és ennek ellenére cselekszik.
A társadalomra veszélyesség tudatához nem szükséges, hogy az elkövető tudja, hogy cselekménye a Btk.-ba ütközik, elegendő annak ismerete, hogy jogilag tiltott.
A társadalomra veszélyesség tudata megállapítható abban az esetben is, ha magát a tilalmat ugyan nem ismerte az elkövető, de a cselekménye erkölcstelen voltát igen.
Pl.: a gyermekek sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények.
A társadalomra veszélyesség tudatának fennállását jelenti, ha az elkövető tudja, hogy a cselekménye társadalmilag helytelenített.