A demokratikus berendezkedésű államokban általában a parlament és a végrehajtó hatalom csúcsszervei végzik a kormányzati tevékenységet. Aszerint, hogy a parlament elsőbbsége érvényesül-e a végrehajtó hatalommal szemben, beszélhetünk parlamentáris vagy prezidenciális kormányformákról.
Az alkotmányos monarchiában a végrehajtó hatalomban a király szerepe volt a meghatározó. Örökölte tisztségét, a törvényhozó szerv és a király együtt hozták a törvényeket. A király a törvények keretei között korlátlan hatalommal rendelkezett. Az általa kinevezett kormányon keresztül gyakorolta a végrehajtói tevékenységet. A Min. Elnök vagy szakminiszter ellenjegyezte a király döntéseit, ezzel levéve a felelősséget. A politikai felelősség a királyé, a jogi felelősség a parlamentnek felelős minisztereké volt.
Manapság 4 kormányforma között tehetünk különbséget:
1. Parlamentáris monarchia (Anglia):
A végrehajtó hatalomnak formálisan két csúcsszerve van: az uralkodó és a kabinet. A parlament szerepe a meghatározó. A végrehajtó. hatalom feje a király, de igazi jogosítványai nincsenek, sem politikailag, sem jogilag nem felel tevékenységéért. A tényleges csúcsszerv a kabinet, ami nem azonos a kormánnyal. Ez egy szűkebb testület a Min. Elnök vezetésével, az általa kiválasztott tagokból áll. Meghatározza a kormány politikáját, felelős is érte a parlament előtt. Ha a parlament megvonja a kormánytól a bizalmat, le kell mondania hivataláról, tehát politikai-jogi felelőssége van, rendelkeznie kell a parlament bizalmával.
2. Prezidenciális köztársaság (USA):
A végrehajtó hatalom csúcsszerve az elnök, ami ötvözi a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki funkciót. A kongresszus előtt politikai felelősséggel nem tartozik, a kongresszus nem vonhatja meg tőle a bizalmat. A törvényhozó hatalom elsőbbsége csak annyiban érvényesül, hogy a végrehajtó hatalom szervei kötelesek a törvényeket betartani és végrehajtani. Alkotmány- és jogsértés esetén a szenátus megfoszthatja tisztségétől.
Az elnök a hatalmat az általa kinevezett minisztereken keresztül gyakorolja, ők sem felelősek a kongresszusnak, csak az elnöknek. Az elnök nem feltétlenül a kabineten keresztül gyakorolja hatalmát, hanem széleskörű tanácsadó testülettel rendelkezik. Az elnök jogosítványai: a hadsereg főparancsnoka, ő nevezi ki az Legfelsőbb Bíróság bíráit, nemzetközi szerződéseket köt, vétójog illeti meg, törvényt kezdeményezhet. Alkotmánysértésért felelősségre vonható, ez esetben az Legfelsőbb Bíróság jár el. Az Legfelsőbb Bíróság alkotmánybíróságként is működik, nagy befolyása van a törvényekre, alakítja az Alkotmány tartalmát.
3. Félprezidenciális köztársaság (Franciaország):
Átmeneti kormányforma a parlamentáris és a prezidenciális köztársaság között. A végrehajtó hatalomnak két csúcsszerve van, a Közt. Elnök és a kormány. A parlamentnek felelősséggel csak a kormány tartozik. A Köztársasági Elnököt közvetlenül választják, politikai felelőssége van. Vezetheti a kormány üléseit: ilyenkor minisztertanácsnak hívják a gyűlést. Ha nem ő vezeti, kabinet a neve.
4. Parlamentáris köztársaság (Mo., Olaszo., Portugália, Görögo.):
A végrehajtó hatalom csúcsszerve a kormány, amely a parlament bizalmát kell, hogy élvezze, politikailag felelős. A Közt. Elnök csak formálisan feje a végrehajtó hatalomnak vagy még úgysem, politikai felelősségre nem vonható. A Közt. Elnök nevezi ki a Min. Elnököt, aki általában a többségi párt vezetőjét vagy a koalíció által megjelölt személyt.
Kollegiális képviseleti vagy direktoriális kormányforma van Svájcban, Itt a törvényhozó szerv a Szövetségi gyűlés. Ez választja a Szövetségi Tanácsot, amely egy 7 tagú testület. A tanácsosok miniszterek, 4 évre választják őket, az idő letelte előtt nem lehet őket elmozdítani. Vezetőjük egyben az államfő is, évente más-más személy, maguk közül választják.
A volt szocialista kormányzati rendszerek a hatalom egységének elvét vallották. A legfelsőbb népképviseleti szerv és az igazgatás központi szervei, valamint a kollektív államfő (Elnöki Tanács) között igazából csak munkamegosztás volt.