Az államhatalmi ágak megosztásának elve:
Arisztotelész: törvényalkotó szerv-népgyűlés-állami tisztviselők-bírák elválasztása (Politika c. munkája)
Cicero: az államhatalmi ágak ellensúlyozása.
XVI., század: Locke: törvényhozás-végrehajtás-külpolitika a három hatalmi ág, köztük ellenőrzés valósul meg.
A középkor végétől beszélhetünk három hatalmi ágról: törvényhozó, végrehajtó, bírói. Akkor még sajátos módon jelentkezett, nem különültek el egymástól élesen, de az uralkodó tevékenysége során megkülönböztetett jelleggel bírtak. A polgári forradalom idején a demokratikus jelleg vált meghatározóvá, a cél az volt, hogy ne egy kézben összpontosuljon a három hatalmi ág, hanem megosztás legyen. A zavartalan működéshez szükséges, hogy egy-egy hatalmi ág ne kerüljön túlsúlyba, ehhez fékek rendszere, egyensúlyi helyzet megteremtése szükséges.
Montesquieu elve alapján:
1. 1791. francia alkotmány. Sajátossága: mereven elválasztotta a három hatalmi ágat. Későbbi, további típusai alkalmazták Montesquieu elméletét, fékeket építette be: ha a végrehajtás túlzottan megerősödött, a parlament megvonta a bizalmat, így alakult ki a kormány felelőssége, illetve kiépült a bírói ellensúly-rendszer is. Törvényhozás-végrehajtás-bíráskodás - szigorú elválasztás, nincs átfedés.
2. 1787. USA alkotmánya már elve tartalmazta Montesquieu elméletét: nem vált merevvé a hatalmi ágak működése, fékek és egyensúlyok rendszere kidolgozott, az egyensúly miatt egyik hatalmi ág beavatkozhat a másik tevékenységébe (elnöki vétő törvényhozással kapcsolatban, elnök hatáskörét illetően a szenátus jóváhagyási joga stb.). checks and balances. A három hatalmi ág egymást korlátozni tudja.
3. 1791-es Francia Alkotmányban Montesquieu elvét alkalmazzák, de nem működőképes.
4. XIX., század: Benjamin Constant. Alkotmánytervezet kidolgozása Franciaországban, 8 hatalmi ágat különböztet meg. Ezt tagadja Rousseau (népszuverenitás), Boden (a hatalom oszthatatlan) és Marx is.
A 19. századtól a történeti fejlődés eredményeként a három hatalmi ágon túl:
1. Államfői hatalom: a végrehajtó hatalomból kivált az államfő, önálló hatalmi ágként jelent meg, megteremtve a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti egyensúlyt.
2. Önkormányzati hatalom: a II. vh. után alakult ki a helyi területi igazgatás önálló hatalmi ágaként.
3. Alkotmánybíróság: az alkotmányvédelem eszköze, önálló hatalmi ág.
Ez határozza meg a polgári állam működését, így a Magyar Köztársaságét is.
A szocialista országok és a SZU más szervezeti rendet teremtett meg, az államhatalom egységének elve érvényesült, ami nem zárta ki a hatalommegosztást: államhatalmi képviseleti szervek irányítottak, OGY-hez hasonló típusú szervek. A volt szocialista országokban a kormányzati szervek működésének alapja a Párizsi Kommün és az 1918. Orosz Föderáció alkotmányában megfogalmazott államhatalmi egység valósult meg. Az államhatalom központi szervei a legfelsőbb államhatalmi szervek, magyar OGY típusúak (Legfelsőbb Tanács, Állai Tanács, OGY stb.).
Működésük sajátosságai:
1. Korlátlan hatalom, a feladatok köre az Alkotmányban nem volt megosztva,
2. Nagy létszámú testület 200-1200 fő (Mo: 260, SZU 1200),
3. Üléseket nem rendszeresen tartottak, 2-4 alkalommal évenként, nem folyamatosan. Ezért kialakult a helyettesítő szervek rendszere, a prezídiumok, amelyek feladata:
4. Az államhatalmi képviseleti szervek helyettesítése,
5. Az államfői feladatok ellátása (Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács),
6. Tvr.-ek alkotása (3-400 hatályos!).
Más államokban, más névvel, de működésüket tekintve azonos formában: Legfelsőbb Tanács Elnöksége, Államtanács stb.
A végrehajtó hatalmat a kormány, mint igazgatási egység látta el.
Ma a hatalommegosztás új dimenziói alakultak ki.: média, sajtó, pártok.
Horizontális megosztás: időbeliség, szabályos időközönként más kerül hatalomra.
Vertikális: központi-helyi; állam-kamarák, föderáció-tagállamok; EU-tagországok
1989-ig a hatalom egysége, csak munkamegosztás van.
A 3. alkotmánytörvény, az 1989/XXXI. ezen változtatott. Magyarország polgári állami jellegűvé vált, a Montesquieu-i elméletet megvalósító állami szervezeti modellel. 1989. évi XXXII. tv: az Alkotmánybíróságról, preambuluma kifejezetten szól a hatalmi ágak elválasztásáról és kölcsönös egyensúlyáról.
1. Törvényhozó hatalom: OGY gyakorolja. Ellensúly: AB - törvényeket alkotmányellenesnek minősíthet, hatályon kívül helyezhet.
2. Végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, az államfőnek (KE) kiegyensúlyozó szerepe van. Ellensúly: a miniszteri, Miniszterelnöki ellenjegyzés intézménye, ami felelősségvállalást jelent.
3. A végrehajtó hatalmat gyakorló kormány általános hatáskörű szerv. Eljárhat jogalkotói tevékenységben, ellensúly az AB. Jogalkalmazói, államigazgatási feladatokat lát el, ellensúly: OGY bizalmi viszonyának beiktatásával államigazgatási döntéseknél az általános bíróság.
4. Végrehajtó hatalom központi szervei: (1) minisztériumok: a minisztereket rendeletalkotási jog illeti meg, ellensúly: AB, államigazgatási döntés esetén ellensúly: kormányfelügyelet, +bíróság. (2) országos hatáskörű szervek: államigazgatási ügyben járnak el, ellensúly: törvényességi felügyelet, +bíróság. (kormány; központi szakigazgatási szervek; dekoncentrált szervek)
5. Igazgatási szervezet: dekoncentrált állami szervek (földhivatalok, közigazgatási hivatalok). Döntésnél: törvényességi felügyelet, +bírósági út.
6. Helyi önkormányzatok: (1) költségvetési rendeletei - AB, (2) igazgatási jellegű döntésnél - bírói út, (3) szakigazgatási ügyben döntés - törvényességi felügyelet, +bírói út.
7. Igazságszolgáltatás:
A bíróság tevékenységében ellensúlyként jelentkezik: LB jogegységi határozata, AB (egyedi ügyben nem dönt, általános érvényű határozatot hoz, hogyan kell alkalmazni a jogot)
Ügyészség: OGY-n képviseleti interpelláció + kérdés
AB: alkotmánybírák jelölése (AB működése nem korlátozható!)
A magyar alkotmány az állami feladatokat, szervtípusokat a Montesquieu-i elmélet alapján szabályozta, alapkoncepciója figyelembevételével.
Fontos ezen kívül még a hatáskörök rögzítése és az összeférhetetlenségi szabályok megalkotása, betartása.