Ezeket az eljárásokat nagy előszeretettel alkalmazzák a vállalkozások, mert viszonylag könnyen elvégezhetők, és eredményük világosan értelmezhető. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a statikus módszerek csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy segítségükkel válasszuk ki a legjobbat az egymással versengő beruházási lehetőségek közül.
A statikus Statikus beruházás-gazdaságossági számítások jellemzői és sajátosságai:
Csak egyetlen periódust tudnak vizsgálni, több periódus esetében a hipotetikus, úgynevezett átlagos periódus adataival számolnak,
- elhanyagolják az időtényezőt, és így nem tudnak különbséget tenni a költségek és hozamok között aszerint, hogy azok mikor merülnek fel, kivéve a beruházás teljes időtartamát,
- nem tudják kezelni az egyes beruházások közötti, vagy a beruházás és a vállalkozás már meglévő többi eszköze közötti összefüggéseket,
- költség- és hozamadatokat vizsgálnak.
Költség-összehasonlító számítás:
Az alternatív pótló, racionalizáló beruházások kiválasztására alkalmas, amennyiben a ráfordítás/bevételek nem mutatnak erős ingadozást. Feltételei, hogy az összehasonlított beruházási projektek bevételei egyformák. Nem a költségek minimalizálása a cél, hanem az eredmény maximalizálása. A költségek felmerülésének időbeli különbségeit nem veszik figyelembe. Átlagértékekkel dolgozik, nem ad abszolút mércét a beruházás gazdaságosságának megítéléséhez.
Nyereség-összehasonlító számítás:
A beruházással megcélzott bevételeket is figyelembe veszik és a beruházási alternatívák elvárt éves eredményét hasonlítják össze. Úgy is végrehajtható, hogy kiszámítják az adott vállalat összes bevételét és költségét a beruházásról való lemondás, illetve megvalósítás esetén, majd ezeket egymással szembeállítják.
Jövedelmezőség-számítás (ROI):
Változatlan eredményt feltételez a használat időtartamára. Közelítésül „átlageredménnyel” vagy az első év eredményével számolnak. Diszpozíciós eszközként a jövedelmezőség-számítás alkalmas arra, hogy a kiválasztandó beruházási objektumok jövedelmezőségé a vállalatra megállapított minimális jövedelmezőség alapján mérje le.
Megtérülés-számítás:
Csupán a beruházás megtérülésének időtartamát adja meg.
Dinamikus beruházás-gazdaságossági számítások:
A statikus számításokkal ellentétben a dinamikus módszerek időigényesek és nehezebben megoldható feladatot jelentenek. Cserébe viszont pontosabb, megbízhatóbb és részletesebb eredményeket adnak.
- vizsgálati horizontjuk átfogja az eszköz teljes használati időtartamát,
- figyelembe veszik az egyes pénzáramlások időpontját is,
- pénzügy-matematikai módszereket alkalmaznak,
- bevételi és kiadási adatokkal számolnak. (A kalkulált értékcsökkenési leírást éppúgy figyelmen kívül hagyják, mint a lekötött tőke utáni, kalkulált kamatterhet, ehelyett diszkontálják az időben később jelentkező pénzáramlásokat.)
Nettó jelenérték-számítás:
Arra alkalmas, hogy a kalkulált kamatlábon történő befektetéshez képest ítélje meg a beruházás előnyösségét (adósságtörlesztés vagy tőkepiaci befektetés). Tőkeínsége esetben a nettó jelentérték-számítás nem alkalmas a sorrend megállapítására, mviel a kiszámított „nettó többlet” tőkeértéke nem vonatkozik a tőkebefektetésre, azaz egy meghatározott tőkeérték kis és nagy tőkebefektetés útján egyaránt elérhető.
Belsőkamatláb-módszer:
Azt a kamatot jelenti, amely mellet a tőkeérték éppen nulla. A módszer a beruházási számítások legfontosabb dinamikus eljárása. Lehetővé teszi a lekötött tőke kamatozásának bemutatást.
Annuitási módszer:
A nettó jelenérték-számítás speciális formája. Itt a beruházás átlagos éves kifizetéseit az átlagos éves bevételekkel hasonlítják össze. Adott kalkulált kamatláb mellett az a beruházás előnyös, amelynél az átlagos éves befizetések/kifizetések közötti különbség (annuitás) nem negatív. Az annuitás az az állandó össze, amely a törleszté és kamatozás mellett minden periódusban rendelkezésre áll. Az annuitási módszernek ugyanazok a gynge pontjai, mint a nettó jelenérték-számításnak, csupán az ott említett különböző beruházások nem szükségesek.