A foglakoztatás:
Összetett társadalmi és gazdasági funkció, amelyben egyszerre kell a munkaerőpiac két alapvető területének, a gazdasági és a társadalmi szociális szféra eltérő szempontrendszerét érvényesíteni.
Maga a gazdaság, a munkaerőpiac elsősorban, mint termelési tényezőt kezeli és foglalkoztatja a munkaerőt annak racionális elosztásában és minél hatékonyabb felhasználásában érdekelt. Gazdasági szempontok mellett sajátos társadalmi érdekek, szociális szempontok, létbiztonság megteremtése és megőrzése, munkaerő kínálat lekötése stb. kötődnek a foglalkoztatáshoz.
A foglalkoztatáspolitika:
A munkaerőpiac olyan külső szabályozó rendszere, amelyik a munkaerőpiacot úgy igyekszik befolyásolni, hogy ezáltal harmonikusabb legyen a működése, és egyúttal érvényesüljenek, mozgásteret, megvalósulási lehetőséget kapjanak a társadalmi funkciók. A munkaerőpiac nem ragadható ki a társadalmi-gazdasági összefüggésekből azonban a két oldal más szereplőket érint és más megoldási módokat, igényel ezért indokolt ezeket különválasztani és foglalkoztatáspolitikára ill. munkaerőpiaci politikára.
A munkaerőpiaci politika:
Azon intézkedések összessége, amelyeknek az a célja, hogy a munkaerőpiacot, mit a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségei és foglalkoztatási feltételei szempontjából döntő jelentőségű piacot úgy befolyásolja, hogy az minden munkaképes és munkát vállalni szándékozó személy számára a hajlandóságainak és képességeinek megfelelő foglalkoztatást a lehető legjobb feltételekkel biztosítsa.
Ennek megvalósítása érdekében a foglalkoztatáspolitika feladata elősegíteni:
- a munkaerőpiacra belépő kínálat nagyságának és szakmai/képzettségi struktúrájának olyan kialakítását, amely megfelel a kereslet igényeinek,
- a munkaerőpiaci kínálat csökkentését, pl. a képzésben részt vevők számának vagy a képzési idő hosszának növelését,
- a munkaerő-kínálatnak a kereslethez való minél tökéletesebb folyamatos igazodását, (hogy a munkavállaló ezzel meg tudja előzni a munkahely elvesztését, illetve mobilitási készségével és képességével, a munkaerőpiaci szolgáltatások igénybevételével fel tudja gyorsítani az új munkahely megtalálását),
- a munkaerő-kereslet növekedését, olyan nagyságának és struktúrájának kialakítását, amely minél teljesebb mértékben képes foglalkoztatni a kínálatként megjelenő munkaerőt,
- a társadalmi gondoskodás és szolidaritás elve alapján azok megélhetésének biztosítását, akik önhibájukon kívül kerültek ki a munkaerőpiacról.
A foglalkoztatás természetesen nem elszigetelt jelenség, hanem része és következménye a társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Ezért bár a foglalkoztatáspolitika a "felelős" a munkaerőpiaci/foglalkoztatási folyamatokért, egyedül nem képes az ezzel együtt járó feladatokat megoldani. Egyéb politikák, amik befolyásolják a foglalkoztatási folyamatokat, pl.:
- a gazdaságpolitika: formálja a gazdaság növekedési pályáját, ösztönzi vagy fékezi a termelést és a beruházást, ezzel alakítja a munkaerő-keresletet is,
- a monetáris és fiskális politika: az árszínvonal, a vállalkozások és a háztartások jövedelmi folyamatainak szabályozásával, a munkaerő árának alakításával ösztönzi vagy korlátozza a foglalkoztatást,
- a népesedéspolitika: befolyásolja a demográfiai folyamatokat, a munkaképes korú korosztályok nagyságát és gazdasági aktivitás át, és ezzel a munkaerő kínálat alakulását,
- az oktatáspolitika: az iskolai képzés kiterjesztésével kitolhatja a munkaerőpiacra való belépés időpontját, alakítja munkaerő képzettségének jellegét és színvonalát, ezzel a mobilitási képességet,
- a jövedelempolitika: szabályozza a vásárlóerőt, a kereseti színvonalat, ezen keresztül a munkavállalási hajlandóságot illetve a foglalkoztatási szándékot,
- a szociálpolitika: az elesettek, önhibájukon kívül munka nélkül maradottak megélhetésének biztosításával tehermentesítheti a foglalkoztatáspolitikát,
- a jog: meghatározza a foglalkoztatási, szerződés-kötési, felmondási szabályokat, jogi garanciákat teremthet a munkaerőpiaci szereplők számára,
- a szociális partnerség: az érdekegyeztetés különböző szintjeivel és formáival segítheti a keletkezett feszültségek feloldását, a munkaerőpiaci partnerek együttműködését.
A foglalkoztatáspolitika modelljei:
1. A teljes foglakoztatás szocialista a modellje:
Ez a modell elsősorban társadalmi-politikai nézőpontból indul ki. Annak érdekében, hogy megvalósuljanak a szociális dimenziót magában foglaló politikai célok, a politika és az állam kvázi kötelező normává emeli a munkavállalást, a másik oldalon pedig létrehoz és létrehozat annyi munkahelyet, amely teljes egészében felszívja a munkaerő-kínálatot, még akkor is, ha ezáltal jelentős mértékű rejtett, üzemen belüli túlfoglalkoztatás (belső munkanélküliség) keletkezik. Ezáltal viszont törvényszerűen háttérbe szorulnak a gazdasági, hatékonysági követelmények, teljesítmény-hiány keletkezik. A társadalmi-politikai szempontok abszolutizálásának ára az alacsony teljesítmény, a világpiaci mércével mérve nem megfelelő termelékenység, és a nyomott életszínvonal.
2. A foglalkoztatás általános piaci modellje:
A piacgazdaság a munkaerőpiac autonómiáját tekinti elsődlegesnek, és csak ennek keretei között jelennek meg a társadalmi, szociális megfontolások. A piaci koordinációs elv kiinduló pontja az, hogy az áru- és tőkepiac mellett a munkaerőpiac számára is szabad működési feltételeket kell biztosítani. Ilyen keretek között a foglalkoztatáspolitika természetesen nem garantálhatja sem a munkahelyet, sem a szakmában maradást, sem a munkanélküliség elkerülését vagy megszüntetését. A foglalkoztatás hatékonyságát tekinti alapvető követelménynek, a gazdálkodó szervek csak annyi munkaerőt foglalkoztatnak, amennyi számukra szükséges és gazdaságos, vagyis szükségszerűen kialakul a munkanélküliség, a jövedelmek polarizálódása, a társadalom perifériáján élők viszonylag széles rétege.
3. A teljes foglalkoztatottság piaci keretek között:
A teljes foglalkoztatás, mint társadalmi-gazdasági cél a piacgazdaságokban is megjelenik. Alapvető társadalmi cél a munkanélküliség, létbizonytalanság, kirekesztettség feloldása, és ezzel párhuzamos gazdasági cél a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás teljesebb kihasználása, ezáltal a termelés, a teljesítmény növelése. Nem tekintik tabu-témának a munkanélküliséget, amelyet a politika önkényesen kiiktathat a gazdasági szótárakból és a statisztika sem regisztrál. Másrészt annak is tudatában vannak, hogy egy dinamikus, mozgásban lévő gazdaságban gyakorlatilag elkerülhetetlen egy kisebb-nagyobb súrlódásos munkanélküliség. Egy alacsonyabb szintű munkanélküliség egyébként is, „kezelhető", még nem okoz jelentős társadalmi feszültséget.
A foglalkoztatáspolitika intézményrendszere:
Az intézményrendszer gerincét egy hivatalos, alapvetően állami szerkezeti struktúra alkotja, amelyet kiegészít egy érdekegyeztetési mechanizmus.
I. Kormányzati szint:
A kormány egészén belül a foglalkoztatáspolitika alapvető irányítója Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Burány Sándor.
- Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Burány Sándor miniszter feladata, hogy
- elősegítse az emberi erőforrásokkal való hatékony gazdálkodási feltételeinek megteremtését,
- foglakoztatási feszültségek csökkentését, valamint
- koordinálja a Kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetést.
- kidolgozza a Kormány foglalkoztatáspolitikai koncepcióját, irányelveit,
- foglakoztatási előrejelzéseket és hatásvizsgálatokat végez,
- a munkahelyteremtéshez kapcsolódó programokat, intézkedéseket, támogatási rendszereket dolgoz ki, gondoskodik azok végrehajtásáról,
- ellátja a központi munkaerőpiaci szervezetek irányítását, rendelkezik a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó pénzalapok felett,
- előkészíti és megalkotja a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó jogszabályokat,
- maghatározza a munkaerő-piaci szolgáltatás szabályait,
- figyelemmel kíséri munkaerő-piaci folyamatokat, és gondoskodik a munkaerő-piaci információk összegyűjtéséről, kezeléséről ill. nyilvánosságra hozataláról.
II. Állami Foglakoztatási Szolgálat (Több intézmény összefoglaló neve!):
1. Foglakoztatási Hivatal:
A következő foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatokat látja el:
- a megyei munkaügyi központok irányítását,
- a Munkaerőpiaci Alap működtetésének a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe utalt feladatait,
- az egységes foglalkoztatási nyilvántartás fejlesztését és működtetését,
- a munkanélküli ellátások, foglakoztatást elősegítő támogatások valamint a módszertani feladatokat, ezek fejlesztését, valamint az ezeket támogató informatikai rendszerek fejlesztését és működtetését,
- az állami foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásán alapuló statisztikai feldolgozások, elemzési, előrejelzési, tájékoztatási feladatokat,
- a több megyét érintő munkaerőpiaci programok koordinálását.
2. Megyei (fővárosi) munkaügyi központok:
Ezek alkotják a munkaerőpiaci szervezet helyi szerveit. Belső tagozódásukban ún. központi szervezeti egységre és kirendeltségre bonthatók.
A, A központi szervezeti egység, feladatai:
- Ellátja a foglalkoztatáspolitikai pénzeszközökkel kapcsolatos megyei szintű feladatokat
- ellátja a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat
- munkaügyi tanács titkársági teendőit,
- irányítja a kirendeltségeit,
- információt gyűjt és nyújt a megye (főváros) munkaerőpiaci folyamatairól, helyzetéről, prognózisokat készít a várható változásokról,
- orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában,
- rehabilitációs munkacsoportot működtet,
- elősegíti a csoportos létszámleépítések által okozott foglalkoztatáspolitikai problémák megoldását.
B, A munkaügyi központ kirendeltségei:
Az adott településen felmerülő foglalkoztatáspolitikai feladatokat látják el:
- munkanélküliek nyilvántartásba vétele,
- a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói és egyéb tevékenységgel,
- a munkanélküli ellátások, továbbá egye foglakoztatást elősegítő támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos feladatok ellátása.
3. Munkaügyi felügyelőségek:
Az országos Főfelügyelőség irányítása alatt álló felügyelőségek által végzett munkaügyi ellenőrzés kiterjed:
- a munkaviszonyok szabályszerű létesítése, nyilvántartása,
- hátrányos megkülönböztetés tilalma,
- a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,
- a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre, a szabadságra valamint a munkabérre vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések,
- a külföldiek foglakoztatására vonatkozó rendelkezések,
- a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok,
- szakszervezet szervezését biztosító szabályok és a munkavállalói érdekképviseletek munkajogi védelme,
- a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtásra vonatkozó szabályok megtartására.
4. A munkaerőfejlesztő és képző központok:
A képző központok a foglakoztatást elősegítő képzések lebonyolítására jöttek létre, regionális, több megyére kiterjedő működési körrel. Tevékenységüket az Oktatási Minisztérium felügyeli.
Alapfeladatként:
- ellátják a központi képzési programokban meghatározott rétegek képzését,
- közreműködnek a munkaerőpiaci szervezet belső képzési feladatainak ellátásban.
III. A foglakoztatás érdekegyeztetési szervezete:
1. Az Országos Érdekegyztető Tanács
Az OÉT makroszintű egyeztetés, tagja a munkaerőpiac három nagy oldalát (kormány, munkaadók, munkavállalók) képviselik. Alapvető funkciója a szereplők munkaerőpiaci, szociális érdekeinek egyeztetése.
2. Gazdasági Szociális Tanács
Inkább konzultatív fórum, több mint 3 szereplővel,alacsony hatékonysággal.
3. A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete
A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása egy egysége Munkaerőpiaci Alapból történik. Az Alap élén álló szervezet a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT). Ez is tripartit összetételű, egyes oldalait maximum 6-6 fő képviseli, akiket a Kormány illetve az OMT-ben helyet foglaló munkaadói, illetve munkavállalói érdekképviseletek jelölnek ki.
4. Megye (fővárosi) Munkaügyi Tanács
A foglakoztatási, munkaerőpiaci képzési valamint a foglakoztatási rehabilitációs támogatással kapcsolatos érdekegyeztetés regionális szintjét a megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanácsok jelentik. Tripartit szervezetben működik, de a munkaadók és a munkavállalók mellett a harmadik oldalt itt a megye és a megyei önkormányzat látja el. A munkaügyi tanács a három oldal megegyezésével határoz, a határozat meghozatala során a három oldalt egy-egy szavazat illeti meg.
- Dönt a Munkaügyi Alapon belül a megyében rendelkezésre álló foglalkoztatási alaprész felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányairól,
- figyelemmel kíséri a Munkaerőpiaci Alap decentralizált pénzeszközeinek megyei szintű felhasználását,
- véleményezi azoknak a pályázatoknak a tervezetést, amelyeket a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének megyei keretéből nyújtandó támogatások elnyerésére írnak ki,
- kezdeményezi és véleményezi a megye foglakoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat, és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,
- véleményezi a megyei munkaerőpiaci szervezet működését, beszámoltatja a munkaügyi központ vezetőjét, előzetes véleményezési jogot gyakorol a munkaügyi központ vezetőjének kinevezésénél.
A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása:
A fogl-politikai eszközök finanszírozása a központi Munkaerőpiaci Alapból történik. bevételi forrásai:
- a munkaadói járulék (a TB-köteles kifizetések 3,0 %-a)
- a munkavállalói járulék (a bruttó kereset 1,5 %-a)
- a rehabilitáció hozzájárulás ( a kötelező szint 5 %)
- a szakképzési hozzájárulásból,
- a központi költségvetési támogatás,
- privatizációból származó bevételek,
- az egyéb bevételek (önkéntes befizetések, támogatások, visszafizetések, bírságok stb.)
Az egységes Munkaerőpiaci Alapon belül ún. alaprészeket különítenek el:
- szolidaritási alaprész: a munkanélküliek ellátásának finanszírozására szolgál,
- jövedelempótló támogatás alaprész: a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának és az azt terhelő egészségügyi hozzájárulások 75%-át fedezik ebből,
- foglalkoztatási alaprész: a foglakoztatást elősegítő támogatások ill. fedezet a MAT működtetésére, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működtetéséhez való hozzájárulásra,
- bérgarancia alaprész: a felszámolás alatt álló vállalatok munkavállalói számára nyújt garanciát a bérek kifizetésére,
- szakképzési alaprész: a szakképzési támogatások, fejlesztések, programok, valamint szakképzési célú közalapítványok támogatásának finanszírozására,
- a rehabilitációs alaprész: a megváltozott munkaképességűek foglakoztatásának elősegítésére, a foglakozatási rehabilitációt elősegítő programok, a foglakoztatási rehabilitációt elősegítő közalapítványok támogatására, valamint az alaprész kezelésével, működtetésével kapcsolatos költségek fedezetére,
- működési alaprész: az Állami Foglakoztatási Szolgálat alapfeladatinak ellátására, és fejlesztésére, a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkaerő-piaci ellenőrzési feladatainak ellátásához történő hozzájárulásra szolgál.
A Munkaerőpiaci Alap a költségvetésbe is teljesít befizetést, egyrészt a megváltozott a munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére, másrészt a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és a rendszeres szociális segélyt igénylők ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladati támogatására.
Magával az Alappal a gazdasági miniszter rendelkezik, ami önmagában egyik oldalról egyértelműen centralizációt jelent, másik oldalról pedig egységes, összehangolt finanszírozás, az alaprészek közötti arányok rugalmas alakításának lehetőséget biztosít. Másrészt a törvény a MAT számára is fontos jogokat biztosít, ezekben a kérésekben a gazdasági miniszterrel megosztva érvényesül.
Eljárás a munkajogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén:
A munkajogviszony megszűnésekor vagy megszűntetésekor a munkáltatónak és a munkavállalónak meghatározott jogai és kötelezettségei vannak egymással szemben
1/ A munkavállalót munkakör átadási- illetve elszámolási kötelezettség terheli.
2/ A munkáltatót meghatározott fizetési- és igazolás kiadási kötelezettség terheli.
1/ A munkavállaló munkakör átadási- és elszámolási kötelezettsége:
A munkavállaló a munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. (Feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani) A munkakör átadása elsősorban a munkakörhöz kapcsolódó feladatok átadása, az elszámolás pedig a megőrzésre átvett dolgok visszaszolgáltatását jelenti.
2/ A munkáltató fizetési és igazolás kiadási kötelezettsége:
A munkáltató kötelezettségeként elsőként a munkavállalót megillető járandóság kifizetésének kötelezettsége terheli. A munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, a végkielégítését és a fel nem használt szabadsága megváltásáért járó összeget.
Az utolsó munkában töltött munkanap nem feltétlenül esik egybe a munkajogviszony megszűnésének napjával. ( a rendes felmondás esetén nem esik egybe ez a nap, mert van felmentési idő, ekkor ki kel adni az alábbi iratokat, dokumentumokat: Igazolás a munkanélküli járadékhoz, Adatlap a személyi jövedelemadó előleg levonásáról, Bírósági végzéssel megállapított letiltás, akkor is ha az nullás, Adatlap a munkanélküli járadék megállapításához, Munkáltatói igazolás a munkaviszonyról.
A munkáltatót igazolási-kiadási kötelezettség is terheli:
- munkáltatói igazolás, ún. Működési bizonyítvány kiállítása. A munkáltató kérésére a munkáltató köteles ún. Működési bizonyítványt adni. A munkáltató értékelésével szembeni követelmény: valós, tényekkel alátámasztott legyen.
A működési bizonyítvány tartalmazza:
- a munkavállaló által betöltött munkakört,
- a munkavállaló munkájának értékelését (ezt csak a munkavállaló kifejezett kérése esetén)
A munkáltatói igazolásnak tartalmaznia kell:
- munkavállaló személyi adatait,
- TAJ számát,
- a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő tartamát,
- a munkavállaló munkabéréből levonandó tartozást,
- adott évben az igénybevett szabadság időtartamát, végkielégítésben részesült-e.
A munkáltató az Mt. Munkáltatói kárfelelősségi szabályai szerint a munkavállaló teljes káráért felel, ha a munkáltató által kiállított bizonyítványban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, vagy ha a bizonyítvány kiadásával késlekedtek, vagy ha a kiállítást megtagadták.
2003. évi törvény értelmében, az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer érdekében, a munkáltatót bejelentési kötelezettség terheli a munkaviszony megszűnésekor!