Pénzügy Sziget

12. A foglalkoztatáspolitika fogalma, modelljei, intézményrendszere és finanszírozása. Eljárás a munkajogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén.

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Kategória: Személyügy tételek
Találatok: 6127

A foglakoztatás:

Összetett társadalmi és gazdasági funkció, amelyben egyszerre kell a munkaerőpiac két alapvető területének, a gazdasági és a társadalmi szociális szféra eltérő szempontrendszerét érvényesíteni.

Maga a gazdaság, a munkaerőpiac elsősorban, mint termelési tényezőt kezeli és foglalkoztatja a munkaerőt annak racionális elosztásában és minél hatékonyabb felhasználásában érdekelt. Gazdasági szempontok mellett sajátos társadalmi érdekek, szociális szempontok, létbiztonság megteremtése és megőrzése, munkaerő kínálat lekötése stb. kötődnek a foglalkoztatáshoz.

A foglalkoztatáspolitika:

A munkaerőpiac olyan külső szabályozó rendszere, amelyik a munkaerőpiacot úgy igyekszik befolyásolni, hogy ezáltal harmonikusabb legyen a működése, és egyúttal érvényesüljenek, mozgásteret, megvalósulási lehetőséget kapjanak a társadalmi funkciók. A munkaerőpiac nem ragadható ki a társadalmi-gazdasági összefüggésekből azonban a két oldal más szereplőket érint és más megoldási módokat, igényel ezért indokolt ezeket különválasztani és foglalkoztatáspolitikára ill. munkaerőpiaci politikára.

A munkaerőpiaci politika:

Azon intézkedések összessége, amelyeknek az a célja, hogy a munkaerőpiacot, mit a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségei és foglalkoztatási feltételei szempontjából döntő jelentőségű piacot úgy befolyásolja, hogy az minden munkaképes és munkát vállalni szándékozó személy számára a hajlandóságainak és képességeinek megfelelő foglalkoztatást a lehető legjobb feltételekkel biztosítsa.

Ennek megvalósítása érdekében a foglalkoztatáspolitika feladata elősegíteni:

  • a munkaerőpiacra belépő kínálat nagyságának és szakmai/képzettségi struktúrájának olyan kialakítását, amely megfelel a kereslet igényeinek,
  • a munkaerőpiaci kínálat csökkentését, pl. a képzésben részt vevők számának vagy a képzési idő hosszának növelését,
  • a munkaerő-kínálatnak a kereslethez való minél tökéletesebb folyamatos igazodását, (hogy a munkavállaló ezzel meg tudja előzni a munkahely elvesztését, illetve mobilitási készségével és képességével, a munkaerőpiaci szolgáltatások igénybevételével fel tudja gyorsítani az új munkahely megtalálását),
  • a munkaerő-kereslet növekedését, olyan nagyságának és struktúrájának kialakítását, amely minél teljesebb mértékben képes foglalkoztatni a kínálatként megjelenő munkaerőt,
  • a társadalmi gondoskodás és szolidaritás elve alapján azok megélhetésének biztosítását, akik önhibájukon kívül kerültek ki a munkaerőpiacról.

A foglalkoztatás természetesen nem elszigetelt jelenség, hanem része és következménye a társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Ezért bár a foglalkoztatáspolitika a "felelős" a munkaerőpiaci/foglalkoztatási folyamatokért, egyedül nem képes az ezzel együtt járó feladatokat megoldani. Egyéb politikák, amik befolyásolják a foglalkoztatási folyamatokat, pl.:

  • a gazdaságpolitika: formálja a gazdaság növekedési pályáját, ösztönzi vagy fékezi a termelést és a beruházást, ezzel alakítja a munkaerő-keresletet is,
  • a monetáris és fiskális politika: az árszínvonal, a vállalkozások és a háztartások jövedelmi folyamatainak szabályozásával, a munkaerő árának alakításával ösztönzi vagy korlátozza a foglalkoztatást,
  • a népesedéspolitika: befolyásolja a demográfiai folyamatokat, a munkaképes korú korosztályok nagyságát és gazdasági aktivitás át, és ezzel a munkaerő kínálat alakulását,
  • az oktatáspolitika: az iskolai képzés kiterjesztésével kitolhatja a munkaerőpiacra való belépés időpontját, alakítja munkaerő képzettségének jellegét és színvonalát, ezzel a mobilitási képességet,
  • a jövedelempolitika: szabályozza a vásárlóerőt, a kereseti színvonalat, ezen keresztül a munkavállalási hajlandóságot illetve a foglalkoztatási szándékot,
  • a szociálpolitika: az elesettek, önhibájukon kívül munka nélkül maradottak megélhetésének biztosításával tehermentesítheti a foglalkoztatáspolitikát,
  • a jog: meghatározza a foglalkoztatási, szerződés-kötési, felmondási szabályokat, jogi garanciákat teremthet a munkaerőpiaci szereplők számára,
  • a szociális partnerség: az érdekegyeztetés különböző szintjeivel és formáival segítheti a keletkezett feszültségek feloldását, a munkaerőpiaci partnerek együttműködését.

A foglalkoztatáspolitika modelljei:

1. A teljes foglakoztatás szocialista a modellje:

Ez a modell elsősorban társadalmi-politikai nézőpontból indul ki. Annak érdekében, hogy megvalósuljanak a szociális dimenziót magában foglaló politikai célok, a politika és az állam kvázi kötelező normává emeli a munkavállalást, a másik oldalon pedig létrehoz és létrehozat annyi munkahelyet, amely teljes egészében felszívja a munkaerő-kínálatot, még akkor is, ha ezáltal jelentős mértékű rejtett, üzemen belüli túlfoglalkoztatás (belső munkanélküliség) keletkezik. Ezáltal viszont törvényszerűen háttérbe szorulnak a gazdasági, hatékonysági követelmények, teljesítmény-hiány keletkezik. A társadalmi-politikai szempontok abszolutizálásának ára az alacsony teljesítmény, a világpiaci mércével mérve nem megfelelő termelékenység, és a nyomott életszínvonal.

2. A foglalkoztatás általános piaci modellje:

A piacgazdaság a munkaerőpiac autonómiáját tekinti elsődlegesnek, és csak ennek keretei között jelennek meg a társadalmi, szociális megfontolások. A piaci koordinációs elv kiinduló pontja az, hogy az áru- és tőkepiac mellett a munkaerőpiac számára is szabad működési feltételeket kell biztosítani. Ilyen keretek között a foglalkoztatáspolitika természetesen nem garantálhatja sem a munkahelyet, sem a szakmában maradást, sem a munkanélküliség elkerülését vagy megszüntetését. A foglalkoztatás hatékonyságát tekinti alapvető követelménynek, a gazdálkodó szervek csak annyi munkaerőt foglalkoztatnak, amennyi számukra szükséges és gazdaságos, vagyis szükségszerűen kialakul a munkanélküliség, a jövedelmek polarizálódása, a társadalom perifériáján élők viszonylag széles rétege.

3. A teljes foglalkoztatottság piaci keretek között:

A teljes foglalkoztatás, mint társadalmi-gazdasági cél a piacgazdaságokban is megjelenik. Alapvető társadalmi cél a munkanélküliség, létbizonytalanság, kirekesztettség feloldása, és ezzel párhuzamos gazdasági cél a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás teljesebb kihasználása, ezáltal a termelés, a teljesítmény növelése. Nem tekintik tabu-témának a munkanélküliséget, amelyet a politika önkényesen kiiktathat a gazdasági szótárakból és a statisztika sem regisztrál. Másrészt annak is tudatában vannak, hogy egy dinamikus, mozgásban lévő gazdaságban gyakorlatilag elkerülhetetlen egy kisebb-nagyobb súrlódásos munkanélküliség. Egy alacsonyabb szintű munkanélküliség egyébként is, „kezelhető", még nem okoz jelentős társadalmi feszültséget.

A foglalkoztatáspolitika intézményrendszere:

Az intézményrendszer gerincét egy hivatalos, alapvetően állami szerkezeti struktúra alkotja, amelyet kiegészít egy érdekegyeztetési mechanizmus.

I. Kormányzati szint:

A kormány egészén belül a foglalkoztatáspolitika alapvető irányítója Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Burány Sándor.

  1. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Burány Sándor miniszter feladata, hogy
    • elősegítse az emberi erőforrásokkal való hatékony gazdálkodási feltételeinek megteremtését,
    • foglakoztatási feszültségek csökkentését, valamint
    • koordinálja a Kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetést.
    • kidolgozza a Kormány foglalkoztatáspolitikai koncepcióját, irányelveit,
    • foglakoztatási előrejelzéseket és hatásvizsgálatokat végez,
    • a munkahelyteremtéshez kapcsolódó programokat, intézkedéseket, támogatási rendszereket dolgoz ki, gondoskodik azok végrehajtásáról,
    • ellátja a központi munkaerőpiaci szervezetek irányítását, rendelkezik a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó pénzalapok felett,
    • előkészíti és megalkotja a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó jogszabályokat,
    • maghatározza a munkaerő-piaci szolgáltatás szabályait,
    • figyelemmel kíséri munkaerő-piaci folyamatokat, és gondoskodik a munkaerő-piaci információk összegyűjtéséről, kezeléséről ill. nyilvánosságra hozataláról.

II. Állami Foglakoztatási Szolgálat (Több intézmény összefoglaló neve!):

1. Foglakoztatási Hivatal:

A következő foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatokat látja el:

  • a megyei munkaügyi központok irányítását,
  • a Munkaerőpiaci Alap működtetésének a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe utalt feladatait,
  • az egységes foglalkoztatási nyilvántartás fejlesztését és működtetését,
  • a munkanélküli ellátások, foglakoztatást elősegítő támogatások valamint a módszertani feladatokat, ezek fejlesztését, valamint az ezeket támogató informatikai rendszerek fejlesztését és működtetését,
  • az állami foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásán alapuló statisztikai feldolgozások, elemzési, előrejelzési, tájékoztatási feladatokat,
  • a több megyét érintő munkaerőpiaci programok koordinálását.

2. Megyei (fővárosi) munkaügyi központok:

Ezek alkotják a munkaerőpiaci szervezet helyi szerveit. Belső tagozódásukban ún. központi szervezeti egységre és kirendeltségre bonthatók.
A, A központi szervezeti egység, feladatai:

  • Ellátja a foglalkoztatáspolitikai pénzeszközökkel kapcsolatos megyei szintű feladatokat
  • ellátja a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat
  • munkaügyi tanács titkársági teendőit,
  • irányítja a kirendeltségeit,
  • információt gyűjt és nyújt a megye (főváros) munkaerőpiaci folyamatairól, helyzetéről, prognózisokat készít a várható változásokról,
  • orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában,
  • rehabilitációs munkacsoportot működtet,
  • elősegíti a csoportos létszámleépítések által okozott foglalkoztatáspolitikai problémák megoldását.

B, A munkaügyi központ kirendeltségei:
Az adott településen felmerülő foglalkoztatáspolitikai feladatokat látják el:

  • munkanélküliek nyilvántartásba vétele,
  • a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói és egyéb tevékenységgel,
  • a munkanélküli ellátások, továbbá egye foglakoztatást elősegítő támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos feladatok ellátása.

3. Munkaügyi felügyelőségek:

Az országos Főfelügyelőség irányítása alatt álló felügyelőségek által végzett munkaügyi ellenőrzés kiterjed:

  • a munkaviszonyok szabályszerű létesítése, nyilvántartása,
  • hátrányos megkülönböztetés tilalma,
  • a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,
  • a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre, a szabadságra valamint a munkabérre vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések,
  • a külföldiek foglakoztatására vonatkozó rendelkezések,
  • a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok,
  • szakszervezet szervezését biztosító szabályok és a munkavállalói érdekképviseletek munkajogi védelme,
  • a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtásra vonatkozó szabályok megtartására.

4. A munkaerőfejlesztő és képző központok:

A képző központok a foglakoztatást elősegítő képzések lebonyolítására jöttek létre, regionális, több megyére kiterjedő működési körrel. Tevékenységüket az Oktatási Minisztérium felügyeli. 

Alapfeladatként:

  • ellátják a központi képzési programokban meghatározott rétegek képzését,
  • közreműködnek a munkaerőpiaci szervezet belső képzési feladatainak ellátásban.

III. A foglakoztatás érdekegyeztetési szervezete:

1. Az Országos Érdekegyztető Tanács

Az OÉT makroszintű egyeztetés, tagja a munkaerőpiac három nagy oldalát (kormány, munkaadók, munkavállalók) képviselik. Alapvető funkciója a szereplők munkaerőpiaci, szociális érdekeinek egyeztetése.

2. Gazdasági Szociális Tanács

Inkább konzultatív fórum, több mint 3 szereplővel,alacsony hatékonysággal.

3. A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete

A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása egy egysége Munkaerőpiaci Alapból történik. Az Alap élén álló szervezet a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT). Ez is tripartit összetételű, egyes oldalait maximum 6-6 fő képviseli, akiket a Kormány illetve az OMT-ben helyet foglaló munkaadói, illetve munkavállalói érdekképviseletek jelölnek ki.

4. Megye (fővárosi) Munkaügyi Tanács

A foglakoztatási, munkaerőpiaci képzési valamint a foglakoztatási rehabilitációs támogatással kapcsolatos érdekegyeztetés regionális szintjét a megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanácsok jelentik. Tripartit szervezetben működik, de a munkaadók és a munkavállalók mellett a harmadik oldalt itt a megye és a megyei önkormányzat látja el. A munkaügyi tanács a három oldal megegyezésével határoz, a határozat meghozatala során a három oldalt egy-egy szavazat illeti meg.

  • Dönt a Munkaügyi Alapon belül a megyében rendelkezésre álló foglalkoztatási alaprész felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányairól,
  • figyelemmel kíséri a Munkaerőpiaci Alap decentralizált pénzeszközeinek megyei szintű felhasználását,
  • véleményezi azoknak a pályázatoknak a tervezetést, amelyeket a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének megyei keretéből nyújtandó támogatások elnyerésére írnak ki,
  • kezdeményezi és véleményezi a megye foglakoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat, és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,
  • véleményezi a megyei munkaerőpiaci szervezet működését, beszámoltatja a munkaügyi központ vezetőjét, előzetes véleményezési jogot gyakorol a munkaügyi központ vezetőjének kinevezésénél.

A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása:

A fogl-politikai eszközök finanszírozása a központi Munkaerőpiaci Alapból történik. bevételi forrásai:

  • a munkaadói járulék (a TB-köteles kifizetések 3,0 %-a)
  • a munkavállalói járulék (a bruttó kereset 1,5 %-a)
  • a rehabilitáció hozzájárulás ( a kötelező szint 5 %)
  • a szakképzési hozzájárulásból,
  • a központi költségvetési támogatás,
  • privatizációból származó bevételek,
  • az egyéb bevételek (önkéntes befizetések, támogatások, visszafizetések, bírságok stb.)

Az egységes Munkaerőpiaci Alapon belül ún. alaprészeket különítenek el:

  • szolidaritási alaprész: a munkanélküliek ellátásának finanszírozására szolgál,
  • jövedelempótló támogatás alaprész: a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának és az azt terhelő egészségügyi hozzájárulások 75%-át fedezik ebből,
  • foglalkoztatási alaprész: a foglakoztatást elősegítő támogatások ill. fedezet a MAT működtetésére, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működtetéséhez való hozzájárulásra,
  • bérgarancia alaprész: a felszámolás alatt álló vállalatok munkavállalói számára nyújt garanciát a bérek kifizetésére,
  • szakképzési alaprész: a szakképzési támogatások, fejlesztések, programok, valamint szakképzési célú közalapítványok támogatásának finanszírozására,
  • a rehabilitációs alaprész: a megváltozott munkaképességűek foglakoztatásának elősegítésére, a foglakozatási rehabilitációt elősegítő programok, a foglakoztatási rehabilitációt elősegítő közalapítványok támogatására, valamint az alaprész kezelésével, működtetésével kapcsolatos költségek fedezetére,
  • működési alaprész: az Állami Foglakoztatási Szolgálat alapfeladatinak ellátására, és fejlesztésére, a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkaerő-piaci ellenőrzési feladatainak ellátásához történő hozzájárulásra szolgál.

A Munkaerőpiaci Alap a költségvetésbe is teljesít befizetést, egyrészt a megváltozott a munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére, másrészt a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és a rendszeres szociális segélyt igénylők ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladati támogatására.
Magával az Alappal a gazdasági miniszter rendelkezik, ami önmagában egyik oldalról egyértelműen centralizációt jelent, másik oldalról pedig egységes, összehangolt finanszírozás, az alaprészek közötti arányok rugalmas alakításának lehetőséget biztosít. Másrészt a törvény a MAT számára is fontos jogokat biztosít, ezekben a kérésekben a gazdasági miniszterrel megosztva érvényesül.

Eljárás a munkajogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén:

A munkajogviszony megszűnésekor vagy megszűntetésekor a munkáltatónak és a munkavállalónak meghatározott jogai és kötelezettségei vannak egymással szemben

1/ A munkavállalót munkakör átadási- illetve elszámolási kötelezettség terheli.
2/ A munkáltatót meghatározott fizetési- és igazolás kiadási kötelezettség terheli.

1/ A munkavállaló munkakör átadási- és elszámolási kötelezettsége:

A munkavállaló a munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. (Feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani) A munkakör átadása elsősorban a munkakörhöz kapcsolódó feladatok átadása, az elszámolás pedig a megőrzésre átvett dolgok visszaszolgáltatását jelenti.

2/ A munkáltató fizetési és igazolás kiadási kötelezettsége:

A munkáltató kötelezettségeként elsőként a munkavállalót megillető járandóság kifizetésének kötelezettsége terheli. A munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, a végkielégítését és a fel nem használt szabadsága megváltásáért járó összeget.

Az utolsó munkában töltött munkanap nem feltétlenül esik egybe a munkajogviszony megszűnésének napjával. ( a rendes felmondás esetén nem esik egybe ez a nap, mert van felmentési idő, ekkor ki kel adni az alábbi iratokat, dokumentumokat: Igazolás a munkanélküli járadékhoz, Adatlap a személyi jövedelemadó előleg levonásáról, Bírósági végzéssel megállapított letiltás, akkor is ha az nullás, Adatlap a munkanélküli járadék megállapításához, Munkáltatói igazolás a munkaviszonyról.

A munkáltatót igazolási-kiadási kötelezettség is terheli:

  • munkáltatói igazolás, ún. Működési bizonyítvány kiállítása. A munkáltató kérésére a munkáltató köteles ún. Működési bizonyítványt adni. A munkáltató értékelésével szembeni követelmény: valós, tényekkel alátámasztott legyen.

A működési bizonyítvány tartalmazza:

  • a munkavállaló által betöltött munkakört,
  • a munkavállaló munkájának értékelését (ezt csak a munkavállaló kifejezett kérése esetén)

A munkáltatói igazolásnak tartalmaznia kell:

  • munkavállaló személyi adatait,
  • TAJ számát,
  • a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő tartamát,
  • a munkavállaló munkabéréből levonandó tartozást,
  • adott évben az igénybevett szabadság időtartamát, végkielégítésben részesült-e.

A munkáltató az Mt. Munkáltatói kárfelelősségi szabályai szerint a munkavállaló teljes káráért felel, ha a munkáltató által kiállított bizonyítványban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, vagy ha a bizonyítvány kiadásával késlekedtek, vagy ha a kiállítást megtagadták.

2003. évi törvény értelmében, az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer érdekében, a munkáltatót bejelentési kötelezettség terheli a munkaviszony megszűnésekor!


Hírlevél

Befektetés TITKOK könyv

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam

Skalp DVD

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam

Swingtrade DVD

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam

Tanfolyam Budapesten

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam

Tőzsdetanfolyam DVD

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam

Skalp DVD

tőzsde, forex, forex kereskedés, forex tanfolyam