A táppénzre jogosultság időtartama
A táppénz a keresőképtelenség időtartamára, a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, azonban legfeljebb egy éven át jár. 2003. július 1-től a biztosítási jogviszony megszűnését követően a táppénzfolyósítás időtartama a 180 naptári napot nem haladhatja meg. 2004. április 1-től a biztosítási jogviszony megszűnését követően tovább – 90 napra – csökkent a passzív táppénzre jogosultság időtartama.
A táppénzre jogosultság időtartamát befolyásolhatja:
- a keresőképtelenség időtartama
- a folyamatos biztosítási idő
- a táppénzelőzmény
Az előzményszámítás szabályai
Táppénzelőzményen a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belüli táppénz folyósításának időtartamát értjük. A táppénzelőzményt minden esetben a keresőképtelenné válás első napját megelőzően kell megállapítani. Az előzmény számításánál a táppénzsegélyezés teljes időtartamát, annak minden naptári napját figyelembe kell venni.
Nem számít előzménynek, ha a biztosított
- egyévesnél fiatalabb gyermeke szoptatása
- beteg gyermeke ápolása
- közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt
részesült táppénzben.
18 éves kora előtt, vagy pályakezdőnél – az egy évi folyamatos biztosítási idő meglétét nem kell vizsgálni.
Táppénzre való jogosultság
Aki a keresőképtelenségét megelőzően egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, a táppénzt a rövidebb időnek megfelelően, csak a folyamatos biztosításának megfelelő ideig kaphat.
A folyamatos biztosítási idő számításánál fontos tudni, hogy nem csak a megelőző két éven belüli biztosítási időket lehet figyelembe venni, hanem az azt megelőző folyamatos biztosítási időket is. Nem ritka az az eset, amikor több évből kell a folyamatos biztosítási időt kiszámítani.