A gazdasági elemzés egyik legfontosabb területének a feladata a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének, az abban bekövetkezett változásoknak az értékelés.
Az éves beszámoló kiegészítő mellékletében és az üzleti jelentésbe na vállalkozásnak ilyen jellegű értékelést is készítenie kell.
Az elemzés végezhető a
a bázis adatokhoz viszonyítva, hiszen a mérleg legalább két időszak zár adatait tartalmazza
a tervadatokhoz viszonyítva, ez azonban a mérlegterv elkészítését feltételezi
A mérlegelemzés módszerei:
átfogó pénzügyi elemzés a vagyoni és pénzügyi helyzetre vonatkozóan
az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése
1.A mérleg átfogó elemzésének eszközei, módszerei
1.1. Az egyes eszköz-és forráscsoportok belső arányainak elemzése
A mérleg elemzéséhez alkalmas módszer lehet az egyes eszköz- és forráscsoportok
megoszlási viszonyszámainak kiszámítása két időszakra vonatkozóan.
A mérleg főbb adatait tartalmazó táblázatunk a megállapított belső arányok
elmozdulásait szemlélteti. Az értékeléskor meghatározónak kell tekinteni a vállalkozás
tevékenységét.
A belső arányok számításakor tekinthetjük viszonyítási alapnak
- az eszközök összesen adatát, valamint
- az egyéb eszköz- és forrásfőcsoportok összegét egyaránt.
Ez az elemzés a mérlegsémák közül az „A” változat esetében végezhető el
könnyebben, a „B” változat előkészítést igényel.
1.2. Mutatószámokkal történő elemzés, a tőkeszerkezet vizsgálata
A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére a tőkeszerkezeti mutatók a leginkább
alkalmasak.
a) Tőkeerősség
A vállalkozás saját tőkéje a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék, a
lekötött tartalék, az értékelési tartalék és a mérleg szerinti eredmény összegéből
tevődik össze.
A vállalkozás mérlegében a saját tőke összetevőjeként kell kimutatni a jegyzett,
de még be nem fizetett tőke összegét negatív előjellel. A tulajdonosok által még
be nem fizetett összeg így lehetővé teszi a saját tőke valós, ténylegesen
rendelkezésre álló nagyságának bemutatását.
tőkereősség = (saját tőke / források összesen) × 100
Kedvezőnek a mutató növekedése tekinthető.
A mutató elfogadott mértéke függ a tevékenység jellegétől, tőkeigényességétől.
Átlagosan elfogadott, hogy ha a mutató értéke hosszabb távon 30 % alá csökken,
az kritikus helyzetet idézhet elő.
b) Kötelezettségek részaránya
A kötelezettségek három fő részre bonthatók: hátrasorolt, hosszú lejáratú és
rövid lejáratú tartozásokra. E mutató mindhármat figyelembe veszi, s a mérleg
főösszegéhez viszonyítja.
kötelezettségek részaránya = (kötelezettségek / források összesen) × 100
Állandósága vagy növekedése megfelelő szintű jövedelmezőség esetén nem
tekinthető feltétlenül negatív jelenségnek, bár az idegen források „drágaását”, a
kamatok mértékét, annak változásait nem szabad figyelmen kívül hagyni. 70 %
vagy azt meghaladó arány már igen kedvezőtlen lehet különösen inflációs
körülmények között.
Részmutatóként külön-külön számítható a hosszú, illetve a rövid lejáratú
kötelezettségek aránya is.
c) Céltartalékok aránya
A következő évi várható kötelezettségeire, valamint a jövőbeni költségekre
képzett céltartalékok összege a gazdálkodásban rejlő bizonytalanságot, illetve
részben a minőség alakulását is jelzi.
céltartalék aránya = (céltartalékok / források összesen) × 100
A mutató jellemzően igen alacsony százalékos értéket vesz fel, így az elemzés
során elsősorban az összehasonlítás ad értékelhető és fontos információt.
d) Befektetett eszközök fedezete
E mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját
hivatott vizsgálni.
befektetet eszközök fedezete = (saját tőke / befektetett eszközök) × 100
A mutató értéke kedvező, ha 100% vagy afölötti. Előfordulhatnak időszakok,
amikor a vállalkozás jelentős beruházásokat valósít meg idegen forrásokból, s
akkor e mutató jelentősen a 100% alá eshet. Könnyen belátható azonban, hogy
az idegen forrás visszafizetésével a mutató értéke helyreáll.
Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek rendszeresen vesznek igénybe idegen
forrásokat a befektetett eszközök finanszírozására beruházási hitelek, tulajdonosi
kölcsönök formájában, a befektetett eszközök fedezete számítható:
befektetett e. fedezete = saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek
befektetett eszközök × 100
A mutató értékének, elmozdulása irányának értékelése hasonló az előzőekhez. A
mutató számításakor a befektetésekhez kapcsolható hátrasorolt kötelezettségek is
figyelembe veendők.
e) A tőke növekedésének mértéke
A vállalkozás által az adott üzleti évben megtermelt adózott eredmény részben
osztalék fizetési célt szolgál, ám a tulajdonosok a saját tőke növelését is
megvalósítják abból. Ezt fejezi ki a mutató értéke, azaz a tárgyévi
vagyongyarapodás.
saját tőke növekedésének mértéke = (mérleg sz. eredmény / jegyzett tőke) × 100
saját tőke növekedésének mértéke = (mérleg sz. eredmény / saját tőke) × 100
Ez esetben az eredeti tőke és a működés éveiben felhalmozott tőke tárgyévben
megvalósult további emelkedésének mértékét fejezi ki.
f) Eszközigényességi mutató (tőkemultiplikátor)
A tőkeerősség fordítottja kifejezi, hogy egységnyi saját tőkével hány egység
eszközállományt mozgat a vállalkozás.
tőkemultiplikátor = eszközök összesen / saját tőke
A vagyoni helyzet alakulásának elemzése számos mutató alapján is lehetséges.
Elkülöníthető a működő tőke kategóriája, vizsgálható a vállalkozás máshol
működő tőkéjének aránya is.
2.Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése
A vagyoni helyzet elemzésének fontos eszköz még az egyes mérlegtételek részletes vizsgálata is. Ennek a gyakorlatban kétféle módszere alkalmazott:
- az abszolút eltérések módszere és
- a relatív eltérések módszere.
Célszerű megkülönböztetnünk azokat az eszköz- és forrástételeket, amelyek alakulása célszerűen az abszolút eltérések módszerével elemezhető, illetve amelyek változása a relatív eltérések módszerével értékelhető.
2.1. Az abszolút eltérések módszerével gyakorlatilag valamennyi mérlegtétel elemezhető.
Az elemzés lépései e módszer alkalmazásánál a következők:
az eltérések abszolút összegének megállapítása
az eltérések felbontása főbb alkotókra
az eltérések okainak tételes vizsgálata, ebből
az indokolt és
az indokolatlan eltérések, valamint ezek okainak megállapítása
javasolt intézekdések.
2.2. A relatív eltérések módszerével elemezhetők:
a tárgyi eszközök
a követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)
a készletek
a kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)
ezek részletezett adatai.
Az elemzés módszere a következő lépések végrehajtását igényli:
• az egyes mérlegtételek tartalmához igazodó viszonyítási alapok választását,
• ezek felhasználásával jellemző mutatószámok képzését
• utóbbiak eltéréseinek megállapítását, az eltérések okainak vizsgálatát
• az indokolt és indokolatlan eltérések megállapítását
• javasolt intézkedéseket.
A tárgyi eszközök alakulásának vizsgálata lehetséges a relatív eltérések módszerével, ennek alapján azt mutathatjuk ki, hogy a valósnak tekinthető, le nem írt (nettó) érték milyen hányadát képezi az aktiválási (bekerülési) értéknek.
használhatósági fok = tárgyi e. könyv szerinti értéke / tárgyi e. bruttó értéke × 100
A mutató számítható:
- a tárgyi eszközök egész állományára, s
- külön az egyes állománycsoportokra.
tárgyi eszközök megújítási mértéke =
= (tárgyév során aktivált érték / tárgyi e. záró bruttó értéke) ×100
Mindkét mutató értékelésénél összehasonlítási alapot jelenthetnek az előző év adatai vagy ismert ágazati átlagadatok.
A késztelek esetében a következő feladat a kiválasztott jellemző ismeretében az elemzéséhez használható alkalmas mutatószám meghatározása. Ezek alapvetően a tárolásiidő-mutatók.
átlagos anyagtárolási idő = anyagkészlet / 1 napi anyagköltség
A mutató azt fejezi ki, hogy átlagosan hány napi anyagköltségnek megfelelő az anyagkészlet.
Hasonlóképpen értékelhető a tárolási idő a többi eszközfajta esetében is.
áruk átlagos tárolási ideje = áruk / 1 napi ELÁBÉ és eladott szolgáltatás
befejezetlen termelés futamideje = befejezetlen termelés és félkész termékek
1 napi közvetlen termelési költség
késztermékek átlagos tárolási ideje = késztermékek / 1 napi közvetlen termelési ktsg
A mutatószámokhoz szükséges adatok az eredmény-kimutatásból veendők, sőt a közvetlen termelési költség külön meghatározandó az eredmény-kimutatás és a kiegészítő melléklet adataiból.
A készletek alakulásának elemzésekor célszerű még a következőket vizsgálni:
• készletek forgási sebességének alakulása = értékesítés nettó árbevétele / készletek
• forgási sebességet napokban
• elszámolt értékvesztések és visszaírásuk arányának változását
Az áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések (vevő) szerkezete elemezhető a fizetési fegyelem alakulásán túlmenően még a következő szempontok szerint is:
- belföldi és exportkövetelések arányának alakulása
- fizetési módok
- az átlagos vevő futamidő alakulása szerint
Ez utóbbi azért is lényeges mutató, mert az értékelési forgalom jelentős emelkedése esetén indokolt lehet a növekedés.
átlagos vevő futamidő = követelések áruszállítósból és szolgáltatásból – áfa
1 napi anyagjellegű ráfordítás
Az elemzés során ügyeljünk arra, hogy amennyiben a vállalkozás a fizetési határidőket változtatta, akkor ennek torzító hatása érvényesül, úgy tűnhet, hogy javult a partnerek fizetőképessége, ám a követelések mégsem egyenlítődnek ki gyorsabban.
A szállítói állomány alakulásának értékelésére külön figyelmet kell fordítani. Célszerű megállapítani a szállítói tartozások átlagos futamidejét.
átlagos szállítási futamidő = kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból – áfa
1 napi anyagjellegű ráfordítás
A szállítói futamidő értékelésénél összehasonlítási alap lehet ennek előző időszaki vagy tervezett összege, de viszonyítható az átlagos vevő futamidőkhöz is.
Amennyiben azt meghaladja, kedvezőnek minősíthető. Ilyen esetben vélelmezhető, hogy a vállalkozás a vevőállomány egy részét a szállítói tartozásokkal finanszírozza.