I. A termelőtevékenységet folytató vállalkozások
A termelőtevékenységet folytató vállalkozások alapvető feladata a tevékenységi körükbe tartozó termékekkel, szolgáltatásokkal szemben támasztott vevői igények kielégítése, ezért olyan nagyságú és összetételű termelést kell megvalósítaniuk, amely megfelel a piaci igényeknek.
A termelő tevékenységet folytató vállalkozásoknál gazdasági elemző-munkának fontos területe a termelés elemzése.
1. A termelési érték számbavétele
A vállalkozásoknak mind a termelési feladatok tervezésekor, programozásakor, mind a termelőtevékenység eredményének számbavételekor mérni kell a termelés nagyságát, terjedelmét.
A termelés mérhető:
    természetes mértékegységben
    munkamértékegységben
    értékben.
A termelés természetes mértékegységben történő mérésekor általában a hétköznapi életben is jól ismert mértékegységeket (kg, db…) alkalmazzák, kivételes esetekben a termelés terjedelme ún. vezértípus termékben is mérhető.
Mégsem elég a természetes mértékegységek alkalmazása, egyrészt azért, mert a különféle termékek mennyisége nem összegezgető, másrészt pedig azért, mert a termelésnek vannak olyan elemei, amelyek nem mérhetők természetes mértkegységben.
Mérhető a termelés munkamértékegységben (normaóra) is. Ez a mérési mód nem általános, de a különféle, elsősorban hatékonyság elemzésekhez fontos ismerni a termelésre fordított normaórák, munkaórák számát is.
A termelés terjedelme értékben az ún. termelésiérték-mutatók számításával határozható meg.
A termelésiérték-mutatók felépítése:
    értékesített késztermékek nettó árbevétele
    +- késztermék készlet áltozás
    + értékesített félkész termékek nettó árbevétele
    + saját előállítású eszközök aktivált értéke
    = KÉSZTERMELÉS ÉRTÉKE
    + számlázott szolgáltatások nettó árbevétele
    = BEFEJEZETT TERMELÉS ÉRTÉKE
    +- befejezetlen és félkész termelés állományváltozása
    = TELJES TERMELÉSI ÉRTÉK
A teljes termelési érték a vállalkozások főtevékenységének értéke. A másodlagos tevékenységek értékét is számba kell venni. Az ún. bruttó termelési értéket a következőképpen kell számszerűsíteni:
    teljes termelés értéke
    + egyéb termelőtevékenység nettó árbevétele
    +- egyéb termelőtevékenység késztermék készletváltozás
    + saját előállítású eszközök aktivált értéke
    +- egyéb termelőtevékenységek befejezetlen- és félkész termelésének
állományváltozása
    + szolgáltató tevékenységek nettó árbevétele
    + kereskedelmi tevékenység árrése (nettó árbevétel – ELÁBÉ)
    + egyéb tevékenységek nettó árbevétele
            = BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK
Összevontabb számítást alkalmazva a bruttó termelési érték következőképpen is megállapítható:
    értékesítés nettó árbevétele
-    ELÁBÉ
-    eladott (közvetített) szolgáltatások értéke
+    saját előállítású eszközök aktivált értéke
+-   saját termelésű készletek állományváltozása
             = BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK
Ezeken kívül számszerűsíthetők a vállalkozás teljesítményét jobban tükröző nettó típusú termelésiérték-mutatók is.
    anyagmentes termelési érték
        bruttó termelési érték
-    anyagköltségek
-    igénybe vett szolgáltatásokból anyagjellegű szolgáltatások értéke
            = ANYAGMENTES TERMELÉSI ÉRTÉK
    nettó termelési érték
        anyagmentes termelési érték
-    értékcsökkenési leírás
            = NETTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK
    hozzáadott érték
        személyi jellegű ráfordítások
        + értékcsökkenési leírás
        + adózás előtti eredmény
    = HOZZÁADOTT ÉRTÉK
A hozzáadott érték a GDP vállalkozás szintű megfelelője.
2. A termelés elemzési feladatai
a)    A vállalkozások a gazdasági tevékenység elemzése során rendszeresen számszerűsítik azt, hogy hogyan változott a termelési érték és a változás milyen okokra vezethető vissza.
        Az értékindex (Iv) a termékek, árucikkek bizonyos körére vonatkozóan a termelési
        érték együttes változását mutatja.
           
                            Iv=    q1 × p1 /    q0 × p0
        Az árindex (Ip) a különböző termékek, árucikkek árainak együttes, átlagos
        változását, tehát az árszínvonal változását mutatja.
                            Ip=    q1  × p1  /    q1  × p0
        A volumenindex (Iq) a különböző termékekből termelt, eladott mennyiségek
        együttes, átlagos változását mutatja.
                            Iq=    q1  × p0  /     q0  ×  p0
        Az indexek között a következő összefüggésnek kell érvényesülnie:
                            Iv= Ip × Iq
b)    A termelés elemzésekor nélkülözhetetlen annak vizsgálata is, hogy a picai igényeknek megfelelően alakul-e a termelés összetétele. Az összetétel-változás hatásának kimutatására is statisztikai módszer, a standardizálás használható.
                Az összetétel-változás hatásának számszerűsítésekor az a fajlagos mutatószám,
                melynek elemzésével foglalkozunk, változatlan, standard marad. Az összetétel-
                változás hatását valamennyi hányados formájú mutatónál a következő összefüggés
                segítségével számszerűsítjük:
c)    A gazdaságos termelés nélkülözhetetlen feltétele, hogy a termelővállalkozások a lehetőségekhez képest egyenletes, folyamatos, ütemes termelést valósítanak meg, a megrendelők által igényelt időpontra, megfelelő mennyiségű és minőségű terméket a vevők rendelkezésére bocsássanak.
Az ütemesség elemzéséhez alapvetően statisztikai módszerek alkalmazhatók. Ezek közös jellegzetességei a következők:
o    csak egyenlő hosszúságú időszakok adatait hasonlítják össze
o    a termékkibocsátás ütemességének viszonyítási alapja a terv szerinti kibocsátás
o    egyidejűleg többféle módszert kell alkalmazni
                A termékkibocsátás ütemességének vizsgálatához alkalmazható módszerek a
                következők:
    megoszlási viszonyszámok
    grafikonok
    szórás, illetve relatív szórás
d)    Napjainkra a minőség a vállalkozások piaci, fejlesztési, termelési stratégiájának központjába került, a versenyelőny egyik legfontosabb forrásává vált. Mindezek nélkülözhetetlenné tették, hogy a vállalkozások folyamatosan vizsgálják a termékek, a gyártási és egyéb folyamatok minőségi színvonalát, és keressék az  előforduló hibák okait, okozóit.
                A minőség vizsgálata során értékelhető az is, hogy hogyan alakultak a nem
                megfelelő minőség miatti veszteségek.
           
                A minőség nemcsak a vevő szempontjából, hanem a gyártó szemszögéből is
                vizsgálható.
                A gyártási folyamat minőségének értékeléséhez gyakran használják fel a selejt adatait,
                vizsgálják a selejt nagyságának, valamint arányának alakulását.
                A selejtre vonatkozó információk felhasználásával megállapítható az egyes termékek
                selejt százaléka, illetve több termék, egy termelő terület, műhely, üzem stb. átlagos
                selejt százaléka.
                        selejtszázalék  =     selejt mennyisége / termelés mennyisége
                                        termék bruttó selejtkára / termék termelési értéke
                        átlagos selejtszázalék  =     bruttó selejtkár / termelési érték
   
                A gyártási folyamat minőségét jól szemlélteti az elkészült termékek minősége is. Az
                elkészült termékek minőségének jellemzésére a minőségi osztályokba sorolható
                termékeknél meghatározható két egyszerűen számszerűsíthető és értelmezhető
                mutatószám az ún. átlagos minőségi kategória, illetve az átlagos minőségi együttható.
Az átlagos minőségi kategória az egyes minőségi osztályoknak az előállított termékekkel súlyozott számtani átlaga.
Az átlagos minőségi együttható azt mutatja, hogy az I. osztályú áron számított termelési értéknek hány százaléka a tényleges termelési érték.
A minőség elemzésének fontos területe az ún. minőséggel kapcsolatos költségek vizsgálata.
A vállalkozások fontos feladata, hogy kialakítsa az ún. minőségköltségek gyűjtésének, elemzésének rendszerét.
A minőségköltségek közé a termék vagy szolgáltatás minőségével kapcsolatban a gyártónál, felhasználónál továbbá a gyártás és felhasználás során a társadalom bármely „külső” szférájában jelentkező költségek sorolhatók.
Hagyományos felosztás szerint a következő költségcsoportok alakíthatók ki:
    megelőzési költségek
            ide tartoznak a minőségi követelmények teljesítése, illetve a hibamentes
            termékkibocsátás érdekében megtett intézkedések költségei
    minősítési költségek
        a termékek, folyamatok ellenőrzési terv szerint végzett ellenőrzésének,
        értékelésének költségei
    hibaköltségek
        az egyes minőségi követelmények nem teljesítése következtében
        keletkező költségek
II. A kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások
A kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások az áruforgalom lebonyolításában vesznek részt. Az áruforgalom az újratermelés része, a forgalom az elosztás és a csere mozzanatát foglalja magába.
Az áruforgalom szakaszai:
-    beszerzés
-    készletezés
-    értékesítés
Az egyes szakaszok között a célelem az értékesítés, a másik két szakaszra az értékesítés érdekében van szükség.
Az áruforgalom három szakasza között egyenes arányú kapcsolat és kölcsönhatás áll fenn.
Az áruforgalmi folyamat három eleme közötti összefüggést az áruforgalmi mérlegsor szemlélteti:
                NYITÓKÉSZLET + BESZERZÉS = ÉRTÉKESÍTÉS + ZÁRÓKÉSZLET
Ez az egyenlet az áruforgalmi folyamat mindenkori egyensúlyát tükrözi.
Statikus (pillanatnyi) egyensúlyról akkor beszélhetünk, ha beszerzés és az értékesítés azonos nagyságrendű, azaz készlet állandó.
Dinamikus egyensúly esetén adott készletszint mellett növekvő értékesítést emelkedő beszerzéssel ér el a vállalkozás, vagyis ez az állapot bővülési, növekedési elemeket is feltételez.
Az áruforgalmi mérlegsor kibővített alakja:
            NYITÓKÉSZLET + BESZERZÉS + EGYÉB KÉSZLETNÖVEKEDÉS =
            = ÉRTÉKESÍTÉS + EGYÉB KÉSZLETCSÖKKENÉS + ZÁRÓKÉSZLET
Az áruforgalmi mérlegsor mennyiségi és értékbeni adatok alapján is felírható. Értékbeni adatok alkalmazása esetén a mérlegsor minden tagját azonos áron kell számításba venni.
a)    Az áruforgalmi mérlegsor felhasználható az áruforgalmi folyamat elemei közötti kölcsönhatások, vagyis
•    a beszerzés és értékesítés arányának, egyensúlyának
•    az értékesítés árufedezetének,
•    a készletezés szintjének,
•    a beszerzés és értékesítés készletekre gyakorolt hatásának
vizsgálatára
b)    A kereskedelmi tevékenység elemzése során a fentieken kívül fontos feladat az értékesítési forgalom vizsgálata is.
        A vállalkozó piaci pozíciója megoszlási viszonyszámok segítségével mérhető,
        amelyek megmutatják, hogy a forgalom hány százaléka realizálódik az összesből. A
        relatív piaci részesedés a forgalmat a legnagyobb versenytárs forgalmához
        viszonyítja.
        Hasonlóan a másfajta tevékenységeket végző vállalkozásokhoz az értékesítési
        forgalom fejlődési dinamikája a bázis- és láncviszonyszámokkal mérhető.
        A dinamikus viszonyszámok körében a forgalom alakulásának jellemzésére
        legáltalánosabban használt mutatók a bázis-és láncviszonyszámok.
-    bázisviszonyszámok az idősor egy adott, bázisul választott tagjához képest fejezik ki a bekövetkezett
-    láncviszonyszámok az idősor szomszédos adatainak egymáshoz való viszonyát, az áruforgalom ütemességét szemléltetik
A forgalmi idősorból átlagos fejlődést jellemző mutatókat is számíthatunk. Ez arra ad választ, hogy egy időszakon belül átlagosan mennyivel nőtt vagy csökkent a forgalom.
A fejlődési ütem pedig azt mutatja, hogy az idősorra átlagosan milyen relatív változás jellemző.
       
        A forgalom zavartalan lebonyolítása szempontjából kulcsfontosságú a forgalom
        vásárlói igényekhez igazodó összetételének biztosítása.
        A kereskedelmi vállalkozások a forgalom összetételét általában árufőcsoportok
        szerint vizsgálják.
        A forgalom alakulása értékelhető a kereskedelmi egységek részesedése alapján.
c)    A kereskedelmi tevékenység elemzésének fontos területét képezi az árrés elemzése. Az árrés az értékesítési árbevételnek az eladott áru beszerzési értékével csökkentett összege. Funkciója kettős. Egyrészt fedezetet biztosít a kereskedelmi munka lebonyolítása során felmerülő költségekre, másrészt a vállalkozás számára érdekeltségi viszonyaihoz alkalmazkodó nagyságrendű eredményt biztosít. Ennek megfelelően az árrés két fő részre,
•    költségfedezeti részre, illetve
•    nyereségfedezeti részre
bontható.
            Az egységnyi árbevételre jutó árréstömeget árrésszintnek nevezzük.
                   
                                %-ban = árréstömeg / árbevétel
            Az árrés elemzésekor az árrésszint százalékán kívül alkalmazzuk még az ún.
            haszonkulcsot, melyet a következő összefüggés segítségével számszerűsítünk:
                haszonkulcs = árréstömeg / eladott áruk beszerzési értéke
            Mértéke árunként, áru-főcsoportonként igen eltérő, tekintettel az egyes termékek
            forgalmazásának eltérő eszközigényességére, költségigényére és kockázatára.
            A kereskedelmi vállalkozások árrésének alakulása a következő fő tényezőkre vezethető
            vissza:
    az árbevétel nagysága
    az áruforgalom összetétele
    az árintézkedések
            Az egyes tényezők hatásának számszerűsítésére az ún. lánchelyettesítési módszer
            alkalmazható.
            Az árréstömeg változásának abszolút összege:
            Az árréstömeg alakulására ható tényezők vizsgálatánál használt alapösszefüggés:
                   
                        árréstömeg = árbevétel × árrésszint
            Az árbevétel-változás árréstömegre gyakorolt hatása a következők szerint mutatható ki:
            Az árintézkedések hatásának számszerűsítése a következő képlet segítségével történhet: