A külkereskedelem a gazdasági tartalmát tekintve kétféle lehet:
- ellátó kereskedelem: amikor az egyik földrészről vagy országból olyan árukat visznek a másikba, amit ott még nem tudnak előállítani, vagy a természeti feltételek hiánya miatt nem is termelhető.
Az ókori és középkori kereskedelem szinte kizárólag ilyen kereskedelem volt. - hatékonyságelvű kereskedelem: főként az iparcikkekre terjed ki.
Mivel az iparcikkek termelése a szabadon szaporítható tőkejavakkal történik, elvileg minden ország minden cikket megtermelhetne magának, de az országok között létrejött munkamegosztásnak éppen az az eredménye és értelme, hogy egy-egy ország azokat a cikkeket amiket maga nem tudott kellő hatékonysággal és megfelelő minőségben előállítani, a másik országtól szerzi be. Helyettük versenyképes árukat igyekszik más országokba eladni.
Nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélete:
Az angol klasszikus közgazdaságtan, Adam Smith és David Ricardo elméleti munkája készíti elő anglia számára a szabadkereskedelmi politika meghirdetését.
Abszolút költség elmélet: (Smith)
Egy ország akkor kapcsolódhat be a nemzetközi munkamegosztásba, a nemzetközi kereskedelembe, ha legalább egy terméke van, amit olcsóbban állít elő, mint más országok.
Ha egy országnak valamilyen termék termelésében abszolút költségelőnye van, vagyis az adott árut kisebb költséggel termeli, mint a másik és nincsenek protekcionista vámtételek, nyílván előnyösen tudja azt exportálni és lemond a drágán termelt cikk termeléséről és helyette megvásárolja azt egy olyan országtól amelyik azt kisebb költséggel termeli.
Komparatív költségek tana (Ricardo)
A mindenben hátrányos ország válassza ki azt a terméket, amiben a legkisebb a hátránya, és azt exportálja és helyette importálja azt a terméket, amiben a legnagyobb az abszolút hátránya.
Napjainkban is egy mindenben hátrányos ország :
- az egyes cikkeinek a belföldi valutában felmerült termelési költségeit az érvényes szorzók mellett átszámítja a világpénz funkciót betöltő dollárra.
- az így kapott dollárköltségeket egyezteti a világpiacon kialakult árakkal.
- Ennek alapján sorba állítja az összes cikket eltérés alapján
Az így kapott tételsor első felének hazai dollárra átszámított költsége több, mint a világpiaci ár →ezek lesznek a komparatív előnyös, tehát exportálható termékek
Másik fele jóval drágább a világpiaci árnál → ezek a komparatív hátrányos , importálható termékek.
Ebből következik:
- Minden hátrányos ország is képes bekapcsolódni a fejlettekkel folytatott nemzetközi kereskedelembe
- Javítja az ilyen komparatív előnyök alapján folytatott kereskedelem a nemzeti munka hatékonyságát. Belépés munka megtakarítással jár.
- Ha egy-egy termék termelését egy ország olyan mértékben lesz képes megszervezni, hogy önmagán kívül más országokat is ellásson, a tömegtermelés és a szériatermelés üzemi előnyeit is élvezi.
Komparatív előnyök:
Az általános komparatív előny vagy hátrány mögött konkrétan szétválasztható, az egyes termelési tényezőkre vonatkozó előnyök húzódnak meg.
- A tőkebőség általában a fejlett országokat jellemzi, ahol a másik tényező a munka viszont igen drága a magas életszínvonal miatt. Ezért akkor használják ki a helyzetükből fakadó komparatív előnyöket, ha tőkeigényes termékeket exportálnak, és munkaigényes termékeket importálnak.
- „Bérelőny”: kevésbé fejlett országokat a tőkehiány és az olcsó munkaerő bősége jellemzi, ezek szert tehetnek komparatív előnyökre a fejlett országokban, mert munkaigényes termékeiknek munkabértartalma alacsony
- „szellemi tőkeelőny”: világpiacon újabb és újabb termékekkel jelenhet meg
Nemzetközi kereskedelmi szervezetek fokozatai és formái:
- Preferenciális övezet:
A résztvevőket kevés kötelezettséget tartalmazó, inkább csak a kölcsönös jó szándékukat hangsúlyozó szerződés köti egybe.
Cél: vámtételek kölcsönös csökkentése
GATT, majd a jelenlego WTO - Szabadkereskedelmi övezet:
Olyan országokat egybefoglaló szervezet, ahol a tagországok egymás közötti kereskedelmében az ipari termékek vámtételét fokozatosan nullára csökkentik. Nem kötik meg a tagországok kezét abban, hogy a kívülálló országokkal milyen módon kereskedjenek.
EFTA, CEFTA – Visegrádi Ötök, volt szocialista országok szabadkereskedelmi övezete
NAFTA – Usa, Kanada, Mexikó - Vámunió:
Kifelé a kívülállókkal szemben is egységes vámpolitika folytatását, azonos vámtételeket ír elő.
Közös Piac 1957. Római szerződés
1968-ra az iparcikkek vámtételei nullára csökkentek, agrárcikkek forgalmában támogatási rendszert dolgoztak ki, kívülállókkal szemben közös a fellépés, azonos a vámpolitika.
Európai Unió