Az állam gazdasági szerepvállalásai:

2 nagy területet lehet megkülönböztetni

1. külgazdasági kapcsolatokban jelenik meg az állam mint gazdasági szereplő, külgazdasági politika:

  • Külkereskedelem: országok közötti áru és szolgáltatáskereskedelmet (export, import)
  • Nemzetközi pénzügypolitika: egy ország devizapolitikájának fontos vonása az, hogy mennyiben kíván alkalmazkodni a nemzetközi pénzügyi rendszerhez. Az ország monetáris politikája is kapcsolatba van a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokkal.
  • Integrációs politika: valamely ország nemzetközi, gazdasági kapcsolatainak alakítása során milyen mértékben és módon hajlandó részlegesen feladni szuverenitását, államok közössége vagy nemzetközi szervezet javára, az együttműködés reményében.

Nagy az állam mozgástere abban, hogy ezt a külgazdasági politikát mennyire alakítja, mennyire ösztönzi az exportot, importot, mennyire jellemző, hogy kapcsolódik nemzetközi szervezethez, tag e olyan nemzetközi fórumoknak mint a valutaalap, világbank, ENSZ Európai Unió.

Két választás ami egy ország külgazdasági politikájában megjelenhet:

  • protekcionista gazdaságpolitika: inkább önellátásra rendezkedik be, külső kapcsolatait minimumra korlátozza, magas vámok, minimális nemzetközi kereskedelem, export   (pl: merkantilista gazdaságpolitikának is ez a lényege – minél nagyobb eladás külföldön, minél kevesebb vásárlás, aktív fizetési mérleg)
    érvei:
    • stratégiai fontosságú iparágak védelme
    • hanyatló iparágak védelme
    • fizetési mérleg pozitív irányba terelésének szándéka
    • tisztességtelen piaci magatartás korlátozása
  • szabadkereskedelem: pl. angol klasszikus közgazdászok (Adam Smith, Ricardo) ennek első képviselői, áruk, pénz, munkaerő szabad, korlátok nélküli áramlása országok között, kihasználva az ebből származó előnyöket
    érvei:
    • nagyobb méretű piac olcsóbb gyártást tesz lehetővé
    • bejöhetnek import termékek – fogyasztó választhat hazai és külföldi között
    • vállalat erőforrásai nagyobb arányban hasznosulhatnak, növekedhet a fogyasztás és a megszerezhető -jövedelmek
    • vállalatok nagyobb termelékenységgel, költségtakarékosabban kénytelenek  működni → alacsonyabb -árak

2. Állam biztosítja a gazdasági működés törvényes kereteit

Törvényhozó, végrehajtó, gazdaság szabályozó szerepet tölt be.
Célja:

  • Gazdasági, társadalmi hatékonyság elérése ott, ahol erre a piac önmagában nem biztosít megfelelő keretet
  • Beavatkozhat törvényekkel a társadalmi igazságosság és méltányosság szándékával – redisztribúció
  • Gazdasági stabilitás

Gazdasági mechanizmus:

Olyan kategória, ami a gazdasági szereplők közötti kapcsolatot, a gazdaság jogi, intézményi keretét jelenti. ( a gazdaság működésének szabályai, értve ezalatt társadalmi, politikai, erkölcsi, etikai normákat is.) pl.: magyarországon a piacgazdaságba való átlépés évtizedek alatt

Gazdaságpolitika:

az állam és intézményei általános céljaik elérése érdekében gazdasági célokat fogalmaznak meg, melyeket a gazdasági szféra befolyásolásával igyekeznek megvalósítani. Részpolitikákból épül föl:

  • Adópolitika, árpolitika, privatizációs politika, oktatáspolitika, népesedéspolitika

Monetáris politika:

A kormányzat és a központi bank azon célkitűzéseinek és eszközeinek összessége, amellyel a pénzpiacot, a forgalomban lévő pénz mennyiségét szabályozza, pl: kamatpolitika.

  • Refinanszírozás:  a finanszírozás finanszírozása. A kereskedelmi bankok forrásai mögött központi bankok hitelei állnak.
  • Kötelező tartalékráta: a jegybank kötelezően előírja a kereskedelmi banknak, hogy a náluk elhelyezett betétek után mekkora hányadot kell a likviditásuk érdekében papírpénzben tartani a jegybankpénztárban.
  • Rediszkont politika: a kereskedelemi bank váltót nyújt be a központi bankhoz, ezt a pénzt helyezi ki.
  • Erkölcsi ráhatás: a nagy nyilvánosság kizárásával személyes megbeszélés.
  • Nyíltpiaci műveletek: állampapírok adás-vétele a pénzpiac szereplői között (állampapír kibocsátás – csökken a forgalomban lévő pénz mennyisége)

Fiskális politika:  (költségvetési politika):

Állam bevételekre kiadásokra és ezek egyenlegére vonatkozó döntéseinek összessége.
célja, hogy a hosszútávú gazdasági növekedést biztosítsa. A gazdasági növekedésen keresztül a munkanélküliség csökkenjen, az infláció bizonyos szint alatt maradjon.
Területei:    

  • adópolitika- bevételek
  • közkiadások

Az államnak keresletet kell támasztania a piacon, az u.n. inproduktív szférában kell munkaalkalmat teremteni (infrastruktúrális beruházások, utak, hidak, repterek építése, szolgáltatás, hadiipar)

fiskális politika  eszközei :

  • autómatikus stabilizátorok -  a gazdaság öngyógyító folyamatának biztosítása:
  • Progresszív adózási rendszer (sávos)
  • eseti, vagy diszkrecionális eszközök
    • közmunkák
    • adókulcsok változtatása,
    • jóléti kifizetések