A költséggazdálkodáson olyan tevékenységet értünk, amelynek központjában a költség áll, és tartalmazza annak

  • tervezését
  • utalványozását
  • analitikus nyilvántartását
  • főkönyvi elszámolását
  • ellenőrzését
  • elemzését és információrendszerének kialakítását

A hatékony költséggazdálkodás megvalósítása érdekében számos követelményt kell támasztanunk és kielégítenünk a költséggazdálkodás egészével és egyes alrendszereivel szemben.
Ezek a követelmények:

  • a számviteli törvény előírásaiból
  • a szakmai elvárásokból, illetve
  • a továbblépés szükségességének igényéből erednek és kiterjednek az egyes alrendszerek által elérendő, megvalósítandó
  • célokra
  • azok teljesítésének konkrét feladataira
  • a feladatok megoldási módjára, eljárásaira
  • a szervezési szempontjaira és
  • a kapcsolati rendszerükre

A vállalkozás vezetése folyamatosan igényli a költségek alakulásnak elemzését, ugyanis ez biztosítja az információkat:

  • amelyeket felhasznál hosszú távú és középtávú döntéseihez, a reális tervek elkészítéséhez
  • amelyek alapján visszajelzést kap, hogy a költséggazdálkodás a kívánt célkornak megfelelően alakul-e
  • amelyekre építve hozza meg a döntéseket, illetve intézkedéseket a vállalkozó a hiányosságok kiküszöbölésére, valamint továbbfejlesztésére

A költségek alakulásának elemzése során súlyponti kérdésként célszerű kezelni a költséggazdálkodás következő területeit:

  • hogyan kerültek végrehajtásra a gazdálkodási tervek célkitűzései
  • teljesítették-e az önköltségcsökkentési előirányzatot
  • változott-e a költségek szerkezete, ha igen az milyen okokra vezethető vissza

A költségek elemzéséhez azokat az ismert csoportképző ismérvek alapján csoportosítani szükséges. Az elemzés követelményeinek megfelelően a leggyakoribb csoportosítás a következő:

  • a költségek megjelenése költségnemek szerint
  • a költségek csoportosítása elszámolhatóságuk és tervezhetőségük szerint
  • a költségek kapcsolata a termelés volumenének változásával
  • a költségek csoportosítása a döntési folyamat szempontjából

A költségek költségnemek szerinti elemzéséhez az 5. számlaosztály nyújt információkat. Az 5. számlaosztályon belül a költségnemek a következők:

  • anyagköltség
  • igénybe vett szolgáltatások költségei
  • egyéb szolgáltatások költségei
  • bérköltség
  • személyi jellegű egyéb kifizetések
  • bérjárulékok és
  • értékcsökkenési leírás

A költségnemek szerinti költségek vizsgálhatók statikusan és dinamikusan is.
Megoszlási viszonyszámok segítségével bemutathatjuk a költségek szerkezetét. A bázis vagy tetv és a tényadatok összehasonlításával választ kapunk a változásokra abszolút összegben vagy dinamikus viszonyszámban kifejezve.
Külön feladat lehet az eltérések okainak feltárása. Ehhez standardizálás szükséges, amikor is az ok-okozati összefüggések meghatározásával tényezőnként számszerűsítve bemutatjuk az eltérések okait.
Az elszámolhatóság és a tervezhetőség szerint a költségek kétfélék lehetnek:

  • a közvetlenül elszámolható költségeknél a felmerülés időpontjában eldönthető, mely költségviselőt milyen mértékben terhel
  • a közvetett költség esetében a felmerüléskor a költségviselőt nem tudjuk megnevezni, csak a költséghelyet, azaz a felmerülés helyét.

Állandó költségek azok a költségek, amelyek a termelés változásával az adott időszakban nem változnak, azaz változatlanok. Ez azt jelenti, hogy ezek a költségek függetlenek a termelés terjedelmétől. Ilyen például az értékcsökkenési leírás, ha több gépre van szükség, úgy nyilván megnő az elszámolt értékcsökkenési leírás összege.
Az állandó költségek a tevékenység változása során nem változnak.
A lineárisan változó költségekre az a jellemző, hogy a termelés volumenével arányosan nő. A költségnövekedés üteme megegyezik a termelés növekedésének ütemével.
A progresszív költségekre az jellemző, hogy a költségnövekedés üteme meghaladja a termelés növekedésének ütemét.
Ez azt jelenti, hogy 1 %-os termelés-növekedésre 1%-nál nagyobb költségnövekedés jut.
A degresszív költségek esetében a költségnövekedés üteme kisebb, mint a termelés növekedésének üteme.
Vagyis ha 1 %-kal nő a termelés, úgy a költség 1 %-nál kisebb mértékben növekszik.
A regresszív költségekre az jellemző, hogy a termelés volumenének növekedése hatására ezen költségek összegükben csökkennek.
A költség elemzéséhez a költségváltozási tényezőt használjuk fel. A költségváltozási tényező a termelés és a költségváltozás kapcsolatát írja elő.
Kifejezi, hogy 1%-os termelésváltozás milyen mértékű költségváltozást eredményez.
Megmutatja, hogy a költségek hány %-a tekinthető proporcionális, illetve fix (redukált) költségnek.
A költségreagálási fok segítésével meg lehet állapítani, hogy mennyi lenne az indokolt költség.
A termékszintű költségelemzéseknél kiemelkedő szerepe van a határköltség-számításnak. A rétegköltség a rétegtermelés költsége, a határköltség pedig a rétegtermelés egységére jutó rétegköltség.
A tervezés szempontjából különösen nagy szerep van a költségek olyan csoportosításának, hogy azokra milyen hatással vagyunk. Vannak befolyásolható költségek, amelyekre még van hatásunk. Vannak ugyanakkor olyan költségek is, amelyek nem változtathatók meg, ezek a befolyásolhatatlan, változatlan költségek.
A költségelemzés mutatói:

  • a) költségváltozás indexe (dinamikus viszonyszám)
    = (tárgyévi költség / bázisidőszak költsége) × 100
  • b) költségváltozás összege
    = tárgyévi költség – bázisidőszak költsége
    c) költségmegoszlás (%)
    = (költségnem „részösszeg” / összes termelési költség) × 100
  • d) költséghányad
    = (költségnem / termelési érték) × 100
  • e) költségszint
    = (költség „részköltség” / termelési érték) × 100

A költséghányad- és a költségszint-mutatónál a nevező megegyezik. De a költséghányad számlálójának összege kiszámítható a költségszint-mutatók számlálóinak összegeiből is.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a költséghányadok összege mindig egyenlő a költségszint-mutatók összegével.