A formális kapcsolatrendszer síkján egy munkaadó és egy munkavállaló köt egymással szerződést. Az egyik adott díjszabást és teljesítménykövetelményt kínál, a másik ezt elvállalja.

E mögött meghúzódik egy másik mélyebb dimenzió is. A munkaadó nem a munkavállalót veszi meg, csak egy teljesítőképességet szerez. Az alkalmazott egy termelési tényező. Az csak később derül ki, hogy ezt a teljesítőképességet milyen hatékonysággal tudja kihasználni. A 2 között a kapcsolatot a vállalat belső irányítási mechanizmusai és a belső munkaerő-piaci mechanizmusai egyaránt lényegesen befolyásolják.

A munkavállaló a munkaadóval köt szerződést, de e mögött is ott áll egy másik dimenzió. Az adott munkakör meghatározott feladatokkal, szakmai, gazdasági elvárásokkal jár. Ezek teljesítésének ellenében a munkavállalónak lehetősége nyílik anyagi, szakmai érdekei kielégítésére. Érdekérvényesítési lehetőséget szerez.

A munkaerőpiac szereplői először is egymásra utaltak.

Másrészt nem mindegy egyikük számára sem, hogy:

Itt nem olyan egyértelmű a vevői és eladói szerep, mint az árupiacon. A munkavállaló eladja teljesítőképességét, és így megvesz egy adott érdekérvényesítő lehetőséget.
A munkaadó eladja a munkaposztot, és megvesz egy teljesítőképességet.
A munkaerőpiacon mind a 2 szereplő egyaránt betölt vevői és eladói pozíciót is.

A munkaerőpiacon 2 olyan, egyaránt aktív saját érdekkel és érdekérvényesítési eszközökkel rendelkező fél találkozik egymással, akik aktivitásukat nem csak a szerződéskötés alkufolyamatában, hanem ezt követően, folyamatosan is érvényesítik.
A szerződés megkötésével nem ér véget az adás-vétel.

A marketing stratégia, a cél- és eszközrendszer megfogalmazása egyaránt szükséges, de értelemszerűen eltérő lesz a munkaadó és a munkavállaló szemszögéből.

A vállalat oldaláról nézve:

A munkaerő-piaci marketing középpontjában a vevő, vagyis a potenciális és ténylege munkatárs áll, és a munkahely, munkafeladat az a termék, amelyre a külső és/vagy belső munkaerőpiacon a lehető legjobb vevő meg kell találni.
A munkaerő-piaci marketing 2 irányban fejtheti ki hatását. Aktivitása először is irányulhat kifelé, vagyis a vevők felé azzal a céllal, hogy a lehető legjobb vevőt találja meg.
Másrészt irányulhat befelé, vagyis a termék felé. Elsősorban magától a vállalattól függ, hogy sikerül-e a legjobb munkatársakat megszereznie magának, ott marad-e a vállalatnál vagy jobb munkahelyet keres magának, elkötelezi-e magát az adott munkahely és munkafeladat mellett vagy csak a kényszer hatására dolgozik, jó munkát végez-e vagy csak a szükséges minimumot teljesíti.
Az, hogy a vállalat inkább a vevők, vagy inkább saját termékei felé fordul, jelentős mértékben a vállalat potenciális és tényleges munkaerő-piaci pozíciójától függ. Kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíció esetén a vevők felé forduló aktivitás még kedvező irányba fordíthatja a vállalat munkaerő-piaci megítélését. Ha ez eredménytelen marad, akkor viszont az aktivitásnak kifejezetten a munkahely alakítására kell irányulnia. Ekkor feltétlen a terméket kell a vevők igényeihez hozzáigazítani.

A munkaerő-piaci marketing feladata a piac megismerése, a piaci igények közvetítése a vállalati stratégia felé, és ennek szolgálatában a piac befolyásolása, az értékesítés lebonyolítása, a vevők megtartása és a vállalati céloknak megfelelő motiválása, elvárásaik lehetőség szerinti kielégítése.

A külső munkaerőpiacon ez a következő feladatokat jelenti:

A belső munkaerőpiacon a következő fontosabb feladatok tartozhatnak a marketinghez:

Külső piaci aktivitás:

1. a külső piaci szegmens lehatárolása és vizsgálata:

Annak a részpiacnak a lehatárolása, amelyikkel a vállalat kapcsolatba kerül. Ebből a szempontból először is a helyi piac beazonosítása a fontos, mind térben, mind szakmai szempontból. A vállalat térbeni helyi piacát a vállalatot körülvevő azon régió alkotja ahonnan képes a munkaerőt felvenni.  Egyes kiemelt munkahelyeknél ennél szélesebb hatókörrel is számolhatunk.
Az ezt követő lépés az előzőek szerint lehatárolt piaci szegmens részletes megismerése, vizsgálata. Minden olyan információt össze kell gyűjteni és ki kell értékelni, amely a munkaerő keresletét és kínálatát akár mennyiségi, akár minőségi szempontból befolyásolja. Ide tartozhat:

A piac vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a munkaerőpiacon is el kell határolunk  egymástól a piac különböző időbeli dimenzióit:

2. a piaci elvárások és a vállalat piaci pozíciójának megismerése:

Ez a funkció a piacvizsgálat része. A vizsgálat kiinduló pontja a marketing koncepció érvényesítése: a vállalat saját munkaerő-piaci pozícióját azzal tudja megerősíteni, ha attraktív munkahelyeket kínál a munkahelyet keresők számára. Ehhez viszont ismerni kell a piaci követelményeket, preferenciákat.  Ha ezeknek meg tud felelni, akkor kedvező, ha nem kedvezőtlen lesz a vállalat munkaerő-piaci megítélése. A vizsgálat lényege, célja egy preferencia profil meghatározása.
A preferenciaprofilt különböző nézőpontok alapján készíttethetjük el:

Az általános elvárás-profil már önmagában is rendkívül fontos információkat tartalmaz, mert megismerhetjük ezáltal a munkaerőpiac igényeit. Ha emellett elkészítjük és egymásra vetítjük az elvárás-profilt, az értékelő és önértékelő profilt, képet alkothatunk önmagunknak a vállalat munkaerő-piaci image-éről.

3. a piac befolyásolása: a vállalat különböző eszközökkel próbálhatja befolyásolni a munkaerőpiacot. Néhány jellemző eszköz:

A kapcsolattartás fontosabb területei:

4. a piaci követelmények beépítése a vállalati politikába:

A termékkel kapcsolatos piaci elvárások illetve általában is a munkaerőpiac jelenlegi és várható jövőbeni állapotát tükröző információk közvetítése a vállalat vezetése felé.