A személyi jövedelmek minden társadalmi-gazdasági rendszerben kitüntetett szerepet játszanak. Ez minden bizonnyal abból következik, hogy a személyi jövedelmekhez mind mikro- , mind makro szinten sokféle funkció kapcsolódik.
MIKRO SZINTEN: (egyének, családok, vállalati szinten)
- Fogyasztói funkció: jövedelmek nagyságától függ a fogyasztás elérhető színvonala, ezért mindenkinek biztosítani kell 1 minimális, társadalmi, gazdasági szintjén elfogadható megélhetést (létminimum)
- Ösztönzési funkció: meghatározott feltételekhez kötik a jövedelem kifizetését, ezáltal ösztönzik a munkavállalót, csak akkor valósul meg, ha a munkajövedelem és a teljesítmény között szoros az összefüggés.
- Gazdálkodási funkció: bérek, juttatások, amelyek az emberi erőforrás igénybe vételének árát jelentik, melyet a munkaadónak kell megfizetni. A kiadásoknak a bevételből meg kell térülnie.
- Munkaerő elosztó funkció: elért, vagy elérhető jövedelem fontos mérlegelési szempont, ezzel alakítható, irányítható a munkavállalási készség, és a munkahelyek közti áramlás, alakítja a vállalati foglalkoztatási hajlandóságot.
MAKRO SZINTEN: (társadalmi-nemzetgazdasági szint)
- makrogazdasági, egyensúlyi funkció: a személyi jövedelmek összessége a lakossági fogyasztás és megtakarítás forrása.
Fontos, hogy annyi jövedelem áramoljon ki, amennyi nem veszélyezteti a vásárlóerő- árualap egyensúlyt (gazdasági egyensúlyi stabilitás). Stabilitási szempont a munkaerő-piaci (foglalkoztatási) egyensúly megteremtése is fontos. - szociális funkció: jövedelem státusz meghatározást is jelent „igazságosság” az erkölcsi, etikai szempont. Szociális szempontok: felelősség a társadalom tagjaiért, a magasabb jövedelműektől való elvonással
Ellentmondás a funkciók között:
A sokféle, egyaránt fontos szempont teszi kritikussá és nehézzé a jövedelmek elosztását. Ráadásul a jövedelmekben nem egyszerűen egymás mellett jelennek meg a különböző követelmények, hanem azok gyakran egymással is ütköznek. A sokoldalú követelményrendszer és belső ellentmondások miatt a jövedelemelosztás sohasem nélkülözhet egy határozott társadalmi-gazdasági értékrendet, jövedelempolitikai-jövedelemelosztási koncepciót. A társadalmi és a piaci értékítélet nem feltétlen és nem minden szempontból esik egybe. Ezért:
- természetes az, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igyekeznek érvényt szerezni saját érdekeiknek.
- Szükségszerű az, hogy kialakuljon közöttük a konszenzus, és végül
- Érthető az, hogy kisebb, nagyobb mértékben és különböző eszközökkel minden kormányzat befolyásolni akarja a jövedelemelosztási folyamatokat.
Piacgazdasági keretek között a bérek színvonalát, arányait és növekedési ütemét elsősorban a munkaerőpiac, illetve a munkaadók és munkavállalók bértárgyalása, tarifa-megállapodása határozza meg.
A háromoldalú modellben a munkaadók és munkavállalók mellet a kormány is közvetlenül részt vesz az érdekegyeztetésben, megállapodásban. Ezt követve a magyar gyakorlatban a bérmegállapodás 3 szintje körvonalazódik:
1. Makroszintű érdekegyeztető tárgyalások, ajánlások:
A munkaügyi kapcsolatokat és munkaviszonyt érintő országos jelentőségű kérdésekben a kormány a munkavállalók és a munkáltatók országos érdekképviseleti szerveivel az Érdekegyeztető Tanácsban egyeztet. Ennek keretében a Kormány országos bértárgyalásokat is kezdeményez.
Az ÉT nem köt kollektív szerződést, a tárgyalások csak néhány kritikus pontra irányulva keresik a megegyezés lehetőségét. Itt nem jön létre bérmegállapodás. Információt és véleményt cserélnek egymással a partnerek megtárgyalják a kormány gazdasági növekedés/bér/ár/foglalkoztatás irányjelzőit, és ennek alapján egyeztetik a követendő magatartási szabályokat. Ajánlás formájában meghatározzák, hogy a következő évi keresetnövekedésnek mi legyen a minimális, átlagos és maximális mértéke.
2. Ágazatközi alapbér-besorolási rendszer meghatározása:
A munka törvénykönyve hatály alá tartozó területeken csak az ágazatközi besorolási rendszert határozza meg a munkaügyi miniszter, az adott munkáltatónál kötött kollektív szerződésben vagy középszintű megállapodásban erre épülő, de ettől eltérő részletezettségű előírásokat, ill. besorolási feltételeket.
Akkor kötelező alkalmazni, ha ágazati vagy vállalati szinten nem kötöttek kollektív szerződést.
3. A kötelező legkisebb bérösszeg megállapítása:
Ennek kifejezetten szociális célja, funkciója van: a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó számára ennél kisebb bér nem állapítható meg.
A minimális bért a Kormány az ÉT egyetértésével állapítja meg és jogszabályban hirdeti ki.
Mindezt kiegészíti a bérmeghatározás mikrostruktúrája, amelyik részben szintén érdekegyeztetésen alapul.
Emellett a bérek meghatározásában természetesen fontos szerepe van az egyedi munkaszerződéseknek.
Minimálbér:
A kötelezően fizetett legkisebb munkabér. Összegét, illetve annak hatályossági körét a kormány és az ÉT állapítja meg.
A teljesítménybéres, teljes időben foglalkoztatott munkavállaló teljesítmény követelményét úgy kell meghatározni, hogy ennek 100%-os teljesítése és teljes munkaidő ledolgozása esetén legalább a minimálbért megkaphassa. Jelenleg:
- havibér 57000
- hetibér 13120
- napibér 2624
- órabér 328