A foglalkoztatáspolitika egy született társadalmi és gazdasági funkció, amelyben elvileg egyszerre kellene mindkettő szféra sajátos, de eltérő szempont rendszerét érvényesíteni.
A foglalkoztatás politikának 2 modellje van:
Teljes foglalkoztatás:
A hierarchikus, központi irányítású gazdasági rendszerek a foglalkoztatásban a teljes foglalkoztatás elvét érvényesítették. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatás a munkaerő-kínálat szintjén kell, hogy megvalósuljon. Tehát a teljes foglalkoztatás elvet érvényesíti. A munkaerő-kínálatot teljes egészében lekötik, a társadalom minden tagja számára kötelezően munkahelyet biztosítanak.
A munkanélküliség felszámolása erőteljesen megfogalmazott szociális igényt valósított meg azzal, hogy lehetővé tette a foglalkoztatás kiszélesítését, és ezen keresztül elérhetővé tette a jövedelmi biztonságot, a megélhetés stabilizálódását. Emellett segítette a munkanélküliséggel együttjáró szociális, egzisztenciális, morális leépülés megelőzését, illetve felszámolását is.
A teljes foglalkoztatás ugyanakkor önmagában is egyfajta paradoxon, mert a teljes foglalkoztatás csak úgy érhető el, ha a munkaerő-keresletet nem a termelés és szolgáltatás racionális munkaerő-igényéből vezetjük le, hanem a munkaerő-kínálatnak megfelelő szintre emeljük. Ezt azonban a gazdálkodó szervezetek csak akkor képesek megtenni, ha a gazdaságirányítás felmenti őket a hatékonysági követelmény érvényesülése alól, és támogatja a foglalkoztatás magas színvonalának biztosítását. A teljes foglalkoztatás így önmagát számolja fel, mert az alacsony teljesítménymellet nem jönnek létre azok a források, amelyekből fenntartható a teljes foglalkoztatás.
Piacgazdasági modell:
A foglalkoztatás középpontjában a hatékonyság áll. A foglalkoztatás a racionális munkaerő-kereslet szintjén alakul. A gazdálkodók kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, mint amennyi a kínálat volt, így kialakul a munkanélküliség. A teljes foglalkoztatás, mint társadalmi, gazdasági cél itt is megjelenik.
A piacgazdasági modell messzemenően számít a gazdálkodás politikai és az ágazati politika közreműködésében.
A gazdálkodás politika határozza meg a gazdaság jellegét és mértékét, jelentősen befolyásolva a munkaerő iránti keresletet.
A foglalkoztatás-politika feladatai:
A foglalkoztatás politika nemcsak a foglalkoztatás mennyiségi egyensúlyának biztosítására törekszik, hanem a foglalkoztatás hatékonyságának minőségi egyensúlyát tartja szem előtt.
A foglalkoztatás politika egyensúly hiányának következtében különböző gazdasági események következhetnek, amelyek hatással lehetnek a társadalom képességére a gazdaság szerkezetére, az aktív dolgozók, foglalkoztatottak mennyiségi és minőségi száma elvágyik egymástól.
Feladatok:
- azok megélhetésének a biztosítása, akik önhibájukon kívül jutnak ilyen helyzetbe
- alapvető funkció: elősegíteni a munkaerőpiac létrejöttét, legalábbis a legteljesebb megközelítés, vagyis a racionális foglalkoztatás
- a munkaerő-kereslet és kínálat minél tökéletesebb igazodását
- társadalmi gondoskodás és szolidaritás
Speciális feladatok:
- gazdaságpolitika
- monetáris és fiskális politika
- népesedés politika
- oktatáspolitika
- jövedelempolitika
- szociálpolitika
- szociális partnerség és érdekegyeztetés
Munkaerőforrás: a munkavállalási korú népesség, a munkavállalási kornál fiatalabb, illetve idősebb aktív keresők és a munkavállalási koron felüli életkorú, nyugdíj mellett munkát vállalók.
Munkavállalási korúak:
A 15-59 éves férfiak és a 15-54 éves nők. A munkavállalási kornál fiatalabbak a 15 éven aluliak, a nyugdíjas korúak a 60. életévüket betöltött férfiak és az 55. életévüket betöltött nők.
Foglalkoztatottak:
Az aktív keresők, a nyugdíj mellett munkát vállalók, valamint a GYES és GYED igénybevétele miatt a munkavégzéstől ideiglenesen távol levők.
Aktív keresők:
- kereső tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező, egy adott időpontban ténylegesen dolgozó, illetve munkaviszonyban levő személyek.
- az önállóak, alkalmazottaik, segítő családtagjaik, valamint a társas vállalkozások tagjai
- az alkalmi munkások és a napszámosok
- azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjuk szüneteltetésével állnak munkaviszonyban
- a sorkatonai és tartalékos szolgálatot teljesítők
- a szabadságvesztés büntetésüket töltő, vagy előzetes letartóztatásban lévő személyek, ha korábban már dolgoztak
Foglalkoztatottak:
Az aktív keresők mellett ide számítjuk a GYES-en, GYED-en lévőket és a nyugdíj mellett foglalkoztatottakat is.
Gazdaságilag aktív népesség:
A népességnek a gazdaságilag aktív része, amelybe a foglalkoztatottakon kívül beszámítjuk a regisztrált munkanélkülieket is.
Gazdaságilag nem aktív népesség: a népességnek a gazdaságilag aktívakon kívüli része. Ide tartoznak:
- azok a nyugdíjasok, járadékosok, akik nem folytatnak kereső tevékenységet,
- az önálló kereső foglalkozást nem folytatók
- a 15 éven aluliak
- a 15 éven felüli tanulók
- a háztartásbeliek
- a közületi eltartottak
- a szociális gondozottak
A munkanélküliség hatásai:
A munkanélküliség több olyan negatív sajátossággal rendelkezik Magyarországon, amely különösen nehézzé teszi ennek elviselését, illetve kezelését.
- A munkanélküliség időben nagyon gyorsan futott fel nulláról egy igen magas szintre, úgy, hogy arra sem a foglalkoztatáspolitika, sem a társadalom nem volt felkészülve.
- A munkanélküliség tényleges nagysága jóval nagyobb a regisztrált aránynál, mert igen sokan kikerültek a munkanélküli ellátásra jogosultak köréből, és nem regisztráltatják magukat
- Hiányzik a gazdaság dinamizmusa, a foglalkoztatáspolitika nem kap megfelelő támogatást más kormányzati rész-politikáktól
- Magas a tartósan munkanélküliek aránya, nincs meg a munkaerőpiac kellő mobilitása
Nagy a szóródás, egyes régiókban a munkaerő-piaci rétegeknél ez különösen nagy társadalmi és morális feszültséget eredményez.