Az a vállalat képes a rugalmasság mindhárom szintjén jól teljesíteni, amelyik felkészül az ilyen változtatások kezelésére. Erre legalkalmasabbnak az üzemtervek megfelelő összeállítása és módosíthatóságának biztosítása tűnik.
- az üzemtervek tartalmazzák azokat az időpontokat, amikor a részfolyamatoknak el kell kezdődnie, ill. be kell fejeződnia. A jól összeállított ütemterv feltünteti az esetleges időtartalékokat is, amiknek a terhére az operatív termelésirányítás bizonyos keretek között a véghatáridő veszélyeztetése nélkül végre tud hajtani változtatásokat. Helyes, ha ezek a „bizonyos keretek” előre jól meghatározottak, például felsorolja a változtatási lehetőségeket, nehogy az operatív szinten-pusztán jó szándékból-hibás, jóvátehetetlen döntés szülessen.
- a rugalmasság biztosítására lehetőségnek kell lennie arra, hogy az ütemterveket ne csak az előre eltervezett gyakorisággal, hanem szükség esetén bármikor módosítani lehessen. Jó, ha az ütemtervek módosítása előre meghatározott szabályok szerint, a véghatáridő adta kereteken belül történik. Az ütemterv eredeti összeállításakor ugyanis mindig rögzítik azokat a feltételeket, amelyek figyelembevételével készült. Az ütemterv módosítások e feltételek megváltoztatásával végezhetők el a véghatáridő és a minőség sérelme nélkül. A módosításra vonatkozó szabályok éppen ezeknek a feltételeknek a prioritásait és változtathatóságuk mértékét kell összefoglalniuk. Nem azonos költségekkel lehet ugyanis az egyes feltételeken változtatni. A jól meghatározott szabályok igyekeznek a módosítások költség optimumait előre megmutatni, hogy a gyors intézkedések se jelentsenek felesleges, túlzó költségeket. Ha minden módosítás ilyen szabályok szerint történik, akkor számítógép segítségével néhány perc alatt előállíthatók az üzemterv módosítások.