A fejlesztés ugyanis az egyik legköltségesebb vállalati akció lehet és minél messzebbre haladnak a rossz irányba, annál több pénzt költenek el feleslegesen. A termékfejlesztés során fontos megvizsgálni a termelőeszközök kihasználtságát, a szabványosítás helyzetét, a más termékekkel közös alkatrészek és/vagy részegységek alkalmazásának lehetőségét és a csomagolás kérdéseit.
- vizsgálja, hogy a létező termelőeszközök kihasználását mennyire biztosítja a fejlesztés alatt álló termék hajdani gyártása, illetve, hogy milyen és mennyi új termelőeszközökre lesz szükség. Minél magasabb az új eszközök aránya, annál drágább a fejlesztés.
- szorgalmazza, hogy a majdan használandó termelőeszközök használatára több verzió készüljön. Legyen legalább egy optimista változat, amely azzal számol, hogy minden gyártási fázist a neki optimális eszközökkel fognak elvégezni. Ez tartalmazza a legtöbb új eszköz igényt, következésképpen a legdrágább. Az üzemelési költségek tekintetében azonban a legtakarékosabb megoldás. A pesszimista változat csak a legszükségesebb új eszköz beszerzésével kalkulál. A műveletek egy részét – kényszerből – a meglévő eszközállománnyal tervezi megoldani. Ez a legolcsóbb beruházási megoldás, de természetesen hosszútávon valószínűleg ez a legdrágább is, hiszen munkabérben, logisztikai megoldásokban, stb. az üzemelés során lényeges többletköltségek fognak felmerülni az optimista változathoz képest. Jó, ha készül egy köztes, realista eszközhasználati terv is, ami a még nagy áldozatok nélkül vállalható kompromisszumok beépítését tartalmazza. A beruházási és a hosszú távú üzemelési költségeket együttesen vizsgálva ez lehet az optimális.
- fontos szempont még, hogy minden gyártmányhipotézisre készüljenek alternatív termelőeszközök szükségleti tervek.